Örökség a jövőnek – jövő az örökségnek konferencia beszámoló
Megtartották Az Örökség a jövőnek – jövő az örökségnek 2013-2014 elnevezésű programsorozat első konferenciáját november 14-én. A programsorozat a magyar kulturális örökségvédelem jelenlegi helyzetének bemutatását, struktúrájának újragondolását, társadalmi elfogadottságának megerősítését tűzte ki céljául a jövő kihívásainak tükrében. Zámbó Lilla beszámolója.
„Az örökség egyszercsak mindenütt megjelent: ott van a hírekben, a mozivásznon, az üzletekben, egyszóval mindenben, a galaxisoktól a génekig. A nemzettudat és az idegenforgalom számára egyaránt nélkülözhetetlenné vált. Ha kimegyünk az utcára, és pár lépést teszünk, máris egy örökségi helyszínen találjuk magunkat. Jóformán minden hagyaték buzgó ápolókra talál...” – írja David Lowenthal.1 Az amerikai születésű angol földrajztudós gondolatait juttatja eszünkbe az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság Egyesület, az Artifex Kiadó és a HAP Építésziroda kezdeményezése. Az Örökség a jövőnek – jövő az örökségnek 2013-2014 elnevezésű programsorozat – mely az NKA Építőművészet és Örökségvédelem Kollégiumának támogatásával jött létre – a magyar kulturális örökségvédelem jelenlegi helyzetének bemutatását, struktúrájának újragondolását, társadalmi elfogadottságának megerősítését tűzte ki céljául a jövő kihívásainak tükrében.2
A nyitókonferenciára november közepén került sor – a nemrég megújult – rákoskeresztúri Podmaniczky Rendezvénykastélyban, melynek rövid történetét is megismerhették az érdeklődők Riz Levente 17. kerületi polgármester köszöntő beszédében. A hely szellemén túl, Schubert zenéjének varázsa biztosította az országos eseménysorozat méltó kezdetét. Egy olyan kezdeményezését, mely egyben a szakpolitika irányváltását ösztönzi – emelte ki L.Simon László az NKA alelnöke. A nagyobb mértékű állami támogatási rendszer bevonásának szükségességén kívül, a széles szakmai, valamint a laikusokat is participációra ösztönző szellemi műhelyek létrehozásának igényét hangsúlyozta, melyek hozzájárulhatnak az örökségvédelem és a régészet gazdasági potenciáljának elismeréséhez.
A kulturális örökségvédelemmel kapcsolatos követelményrendszer megváltozását a védett és védendő épületek körének átalakulása is jelzi, amely egyfajta egységes örökségi szemléletet követel. Ez csak az építészek, a műemlékvédelem, és a civil közönség közötti folyamatos, nyílt párbeszéd, tapasztalatcsere, valamint az együttműködés által realizálódhat – szögezte le Nagy Gergely, az ICOMOS MNB Egyesület elnöke megnyitó beszédében. Tehát a konferencia további alapot hivatott nyújtani a jövő diskurzusaihoz, hiszen az egy éven át tartó eseménysorozat keretein belül további konferenciák, fórumok, és kerekasztal beszélgetések kerülnek megrendezésre az ország tíz városában (Szeged, Veszprém, Zalaegerszeg, Pécs, Debrecen, Miskolc, Sárospatak, Eger, Kecskemét, és Győr). A tapasztalatok kiértékelését kétnapos balatonfüredi zárógyűlésen végzik majd 2014 szeptemberében. Végül az eredményeket nem csupán kulturális stratégiák számára, de online képzési formában is elérhetővé és ezáltal fejleszthetővé teszik – amint arra Csanády Pál, a Metszet főszerkesztője (Artifex Kiadó) felhívta az egybegyültek figyelmét. A minél szélesebb társadalmi eszmecsere jegyében a Tervlap honlapon ezen felül publikációs, valamint hozzászólási lehetőséget is biztosítanak a szervezők.
Az új kezdeményezést egy, az örökségvédelem eddigi eredményeit – az NKA támogatásával megvalósult műemléki eljárásokat, valamint régészeti projekteket – bemutató vándorkiállítás is kíséri majd országszerte. A kiállítás fő célja, hogy hangsúlyozza a kulturális örökségvédelem társadalmi (közösségépítő és tudatformáló) jelentőségét a helyi értékek védelmében rejlő lehetőségek bemutatásával – fejtette ki Winkler Barnabás, a HAP Galéria vezetője.
A konferencia első blokkját Sonkoly Gábor, az ELTE BTK Atelier Európai Társadalomtudományi és Historiográfiai Tanszékének vezetője nyitotta meg előadásával. A globalizált ember prezentista szemléletű korának nehezen meghatározható, ám annál inkább vonzó kulcsfogalmának, a „kulturális örökség”-nek – belső ellentmondásoktól sem mentes – fogalmi változásáról, bővüléséről, valamint a kortárs társadalomra és tudományosságra kifejtett hatásáról beszélt. Fejérdy Tamás, az ICOMOS MNB Egyesület főtitkárának előadása során elmerülhettünk az örökségi fogalmak tárházában, a "műemlék” és az „örökség” fogalmi kettősének viszonyába, ezek szubjektív természetébe. Marosi Ernő, művészettörténész – az ELTE BTK Művészettörténeti Intézetetének Prof. emeritusa, az MTA rendes tagja – a kulturális örökség szemléletváltozásai kapcsán egy magas színvonalú, gótikus művészeti alkotásokkal színesített utazásra invitálta a hallgatóságot. Magyar és egyetemes példákon keresztül ismertette a gótikus műemlékek védelmének történetét, mely a szentimentalizmus (18. század) korától eredeztethető.
Szaló Péter, a Belügyminisztérium területrendezési, építésügyi és örökségvédelmi helyettes államtitkára az értékfogalmakat ettől eltérő módon, a megrendelő oldaláról mutatta be, a városi tér egyéb szereplőinek szempontjából. Kiemelte a pszichológiai értelmezés nehézségeit, valamint a törvénykezés fogalom-meghatározásának sajátosságait és hiányosságait.
A rendezvény második blokkjában a kulturális örökség és a társadalom szövevényes viszonyának a bemutatására törekedtek az előadók. „Mit várhat a társadalom a kulturális örökségtől?” – tette fel a kérdést Inkei Péter, a Budapesti Kulturális Obszervatórium igazgatója, hiszen továbbra is jelentős probléma a kultúra alulreprezentáltsága a társadalmi és gazdasági indikátorok között. Letenyei László, a Budapesti Corvinus Egyetem, Társadalomtudományi Kar, Szociológia és Társadalompolitikai Intézetének egyetemi docense ezzel szemben a „mit várhat az örökség a társadalomtól?” kérdésre fűzte fel előadásának fonalát. Kifejtette, hogy még mindig általános tendenciaként beszélhetünk az örökségvédelem diszkriminációjáról – a különböző adókat és támogatásokat tekintve – minek hatására tovább pusztulnak épített értékeink, mint például a meglévő lakásállomány.
Erő Zoltán a MUT Örökséggazdálkodási tagozatának tagja, a kulturális örökségvédelem társadalmi értékszemléletének alakulása kapcsán pozitívabb képet festett. Véleménye szerint növekszik örökségünk megőrzésének igénye, bár ennek realizálásához újra kell gondolni a társadalmi szerepeket és feladatokat. A legnagyobb veszélyt az elhagyatottságban látja, mivel cselekvőképességgel rendelkezők köre az előbbi folyamathoz képest beszűkül. Talán erre kínálna megoldást a kulturális örökségvédelemmel kapcsolatos képzés, szakképzés, valamint az oktatás ügyének előtérbe helyezése. Ennek egyik példáját mutatta be Schneller István építész-urbanista, a Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karának Településépítészeti Tanszékének vezetője, a településmérnöki képzésen keresztül. Csornay Boldizsár főigazgató-helyettes, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központjának vezetője zárta a délelőtti előadásokat, aki az MNM-NÖK társadalmi szerepvállalásáról számolt be.
A délutáni blokkot – melynek levezető elnöke Fejérdy Tamás volt – a kulturális örökségvédelmen belüli együttműködési terepek bemutatásának szentelték. Az előadásokat Sós István, az Emberi Erőforrások Minisztérium kulturális referense, vezető tanácsosa kezdte meg a kulturális örökség, mint nemzeti erőforrás hasznosításának lehetőségét körüljárva.
Cselovszki Zoltán a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ elnöke, beszédében az állami felelősségvállalás megvalósulásának kérdésére koncentrált, amelyhez a támogatási rendszerek közvetett és közvetlen kidolgozása elsőrendű feladat. Velladics Márta a Lechner Lajos Tudásközpont örökségvédelmi kutatója, a Tudományos és Örökségvédelmi Szakértői Osztály feladatait és működési elveit ismertette, ami elsősorban a minőségi szint romlását hivatott megakadályozni egy olyan gazdasági helyzetben, ahol a szakemberek tudásának átadására, az újabb szakértői generáció bevonására nincsen mód. Értékmegőrzésről majd csak akkor tudunk beszélni, ha már nem az örökség mentésére fogunk koncentrálni – fejtette ki.
A hallgatóság megfontolandó hozzászólásait követően – melyek során Bugár-Mészáros Károly, valamint Ráday Mihály gondolatait is megismerhettük – a konferencia utolsó blokkjának előadásait Aczél Gábor építész-urbanista, a Magyar Urbanisztikai Társaság Tiszteletbeli Örökös Elnöke kezdte. A terület- és településfejlesztés, valamint az örökségvédelem kapcsolatát szemléltette, melyben az örökség nem lebecsülendő mértékű értéknövelő tényező. Véleménye szerint a normatív alapú (objektív) szabályozást felváltó, szakmai alapú, ám szubjektív döntésekre lenne szükség.
Lassányi Gábor a Magyar Régész Szövetség elnöke, prezentációjában a fejlesztői, valamint a régészeti érdekek összehangolásának szükségességét tárgyalta az esetleges konfrontációs pontok felvázolásával. Továbbá arra is felhívta a figyelmet, hogy a beruházási folyamat során, ahol a költségek és az időráfordítás minimálisra csökkentése a cél, előzetes régészeti diagnosztikára van szükség. Kocsány János az Ingatlan fejlesztés az Ingatlanfejlesztői Kerekasztal Egyesület (IFK) alelnöke, a Graphisoft Park vezérigazgatója, az ingatlanfejlesztői oldalról járta körül a témát, kihangsúlyozva, hogy örökségünk állapota mekkora hatással van a befektetői kedvre. Dévényi Tamás építész a kortárs építészet és az örökségvédelem – sokszor meglehetősen problematikus – kapcsolatát mutatta be magyar és külföldi példákon keresztül. A nyitókonferenciát Krähling János a BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszékének vezetője zárta, aki a magyarországi örökségvédelmi oktatás létfontosságát, folyamatos fejlesztését hangsúlyozta, melynek kulcsa – a jövőre nézve –nem csupán a társadalmi hasznosság tudatosítása, de a különböző tudományterületek és szakemberek szélesebb körének bevonása.
A kezdeményezés sikere, melyet az előadói gárda összetétele, valamint az érdeklődők nagy száma is tükröz, joggal élteti azt a reményt, hogy a magyar kulturális örökség őrzése és ápolása méltó színvonalúvá válik.
Zámbó Lilla
1: Lowenthal, David: The Heritage Cruisade and the Spoils of History. Cambridge University Press, Cambridge, 1998. 127.p.
2: www.icomos.hu
