Örvény, egyneműség, kőcsiga

...heteken keresztül csak vonalakat rajzolunk. Kerestünk valamit, amibe bele tudunk kapaszkodni. Erővonalakat rajzoltunk, meg erőtereket, és hasonlókat. Skiccpausz-hegyek voltak erről. És aztán ezek az erővonalak meg erőterek, ez a fura helyzet kialakította a kicsit örvénylő mozgást ott a végén, ... és még voltak a vizuális kapaszkodók: a tó, a kápolna, meg egy-két kitüntetett pont, és ezek segítették, ezek gyúrták az épületet.Beszélgetés Keller Ferenc építésszel, a Pécsi OPUS2010 Konferencia és Koncertközpont tervezőcsapatának tagjával.

Az Építész Stúdió szakmai körökben már fogalom, például sikeres irodaházak jelzik a működését, és ne feledkezzünk meg a pécsi Barbakán együttesért odaítélt nemzetközi Brick Awardról sem. Most egy újabb pécsi terv, az Európa Kulturális Fővárosa programban tervpályázaton elnyert koncert és konferencia-központ, hivatalos nevén OPUS2010 Konferencia és Koncertközpont elsősorban a témánk, amikor Keller Ferenccel, az Építész Stúdió vezető tervezőjével beszélgetünk.

Lehet-e azt mondani, hogy ez a pécsi épület megkoronázása egy korszaknak, mint az iroda egyik legfontosabb megbízása a fennállása óta?

Hogy mekkora jelentőségű, azt nehéz meghatározni, ez azt jelentené, hogy vége van az irodának, hogy tovább már nem lépünk... Nem hiszem, hogy a megkoronázása, és nem hiszem, hogy a legfontosabb munka. A legfontosabb munka az iroda életében a Graphisoft Park első ütemének tervezése volt 1998-ban.² Az indulás. Az volt az első olyan, amitől lehet velünk számolni, aminek alapján kimondható, hogy az Építész Stúdió benne van az építész közéletben. Különben a kérdésben említett sikereknél fontosabbnak, vagy ugyanolyan fontosnak érzem a pályázati sikereket. Nem tudnám hirtelen összeszámolni, hogy mennyi pályázaton indultunk, azokon igen jó helyezéseket értünk el. Sőt volt egy olyan időszak, amikor minden pályázatot megnyertünk, amin elindultunk. Ezt fontosabb dolognak tartom.

Akkor talán említs párat konkrétan, amelyek hasonló mérföldkőnek tekinthetők, mint a pécsi koncert és konferencia-központ.

Ilyen szempontból elsőként említhető szerintem a szombathelyi sportcsarnok ³ azután a margitszigeti, Hajós Alfréd-féle uszoda mellett a Széchy Tamásról elnevezett uszodabővítés ⁴. Most épül a budaörsi sportcsarnok és uszoda, de szintén pályázat volt a Rákóczi Gimnázium,⁵ bár az meghívásos. Ahogy a Graphisoft nagyon jelentős lépés volt a megépült munkák között, úgy a pályázatoknál az Expo (Budapest 1996, elmaradt – a szerk.) volt az, ami számunkra fontos állomás. Az még a Graphisoft előtt volt, és akkor az Expónál három pályázatot is megnyertünk. Számunkra nagy érvágás volt, hogy abból nem lett semmi.

Úgy látszik a pályázatoknak megvan a maguk sajátos sorsa... Akkor nézzük a dolgot innen: a pécsi pályázati terv mennyire változott meg a továbbdolgozás során? A program igen szigorú, ugyanakkor szerteágazó volt, kicsit túlzó is. Szinte borítékolni lehetett volna, hogy menet közben át fog alakulni.

A pályázás elején többször is mondtam, hogy nagyon megszenvedtünk a kiírással, mert annyi mindent kellett teljesíteni egyszerre. Az időnk nagy része azzal telt, hogy összeboronáljuk a különféle funkciókat. Már hány éve zajlik ez az egész: mi két éve kerültünk bele. Szóval közben csökkentették a programot, de nem olyan drasztikusan, ahogy mi gondoltuk. Nem lett belőle ötszáz fős nézőtér, hanem maradt ezer fős. Viszont az előcsarnokot racionalizálni kellett, a pince pedig nagyrészt meg is szűnt. Tulajdonképp az egészet tömöríteni kellett. Négyezer négyzetmétert kellett elvenni az épületből, és amikor az ember rá van kényszerítve egy ilyen dologra, akkor abból jó is kisülhet. Most jó sült ki belőle, mert éppen azon gondolkodtam, hogy ha nem kell hozzányúlni az épülethez, akkor biztos nincs akkora kényszerítő erő, hogy változtassunk rajta. De miután hozzá kellett nyúlni, jó irányba mozdult el. A tömörítéssel kompaktabb, egységesebb épület lett.

Kicsit korábbra visszanézve: a tervezés folyamatában – tekintve, hogy az iroda munkái között ez volt az első koncertterem – milyen példákból táplálkoztatok? Volt-e egyáltalán pontosan meghatározható előkép, vagy mik voltak a forrásai ennek az épületnek? Már csak azért is fontos ez a kérdés, mert új hazai példa csak egyetlenegy van...

Szoktunk ilyenkor keresgélni, az kétségtelen. Úgy szoktam például elkezdeni, hogy végigszörfölök az interneten, és amit a témakörben találok, azt megnézem. Elég komoly gyűjteményünk van ilyen képekből, de én egyrészt lustább is vagyok annál, hogy ezeket megjegyezzem, másrészt csak impressziót próbál az ember felszedni ezekből. Én tényleg csak úgy szoktam ezeket megnézni, hogy pörgetem és próbálom magamat beleélni azokba a terekbe, hogy mit sugallnak. De ezek közvetlen segítséget nem tudnak adni. Nekem igazából ez csak ráhangolódás, semmi más. Kezdetben nem nagyon szoktam elemezgetni, de a ráhangolódáshoz kellenek ilyen impressziók. Csak később, amikor már kialakult az alapforma, és a funkciók miatt elemezgeti az ember az épületeket, akkor természetesen vissza-visszaidéződnek az áttekintett példák anélkül, hogy konkrét előképeknek lehetne őket tekinteni.
Ellenben fontos inspirációs tényező volt a hely. Az a környék olyan volt, hogy azt hittem visszafordulunk, amikor megláttam. Nem mondhatom, hogy megszerettük a helyet, de ugyanígy voltunk a Margitszigettel is. Amikor legelőször megláttuk, ráadásul esett az eső. Én nagyon hangulatember vagyok, nekem mindig kellenek a benyomások. Emlékszem: megérkezünk, sötét van, esik az eső, borzasztó a helyszín, forduljunk vissza, mert itt nem tudom, mit lehet csinálni. Rossz volt az antré, de mindenképpen meg akartuk csinálni a pályázatot. Nagyon akartuk, és ez fontos volt, csapatként nagyon szerettük volna. Úgyhogy nekiveselkedtünk, és kerestük a kapaszkodókat. De tudom, hogy heteken keresztül csak vonalakat rajzolunk. Kerestünk valamit, amibe bele tudunk kapaszkodni. Erővonalakat rajzoltunk, meg erőtereket, és hasonlókat. Skiccpausz-hegyek voltak erről. És aztán ezek az erővonalak meg erőterek, ez a fura helyzet kialakította a kicsit örvénylő mozgást ott a végén, mert nem volt hova fusson ez az egész. Tehát kialakult az örvénylő mozgás, és még voltak a vizuális kapaszkodók: a tó, a kápolna, meg egy-két kitüntetett pont, és ezek segítették, ezek gyúrták az épületet. De nagyon megszenvedtünk vele. Az irodánk a sokak által konzervatív jelzővel illetett Építész Stúdió, akik a már sokszor leszólt hely szellemének a követői vagyunk. Igen, a hely nekünk elég sokat számít, és ha nehezen találunk benne kapaszkodót, akkor tényleg egy kicsit bajban vagyunk.

Hogy lehet legtömörebben kifejezni azt a kapaszkodót, amit ennél a tervnél sikerült meglelni?

Ennél? Az egyneműség, ami reményeink szerint majd ennél az épületnél megjelenik. Más szóval a kőcsiga. Balázs Mihályék tudás-központja a Kaptár, mi ezt egy kőcsigának képzeljük el. Ez a forma, ami jellemző az épületre – ezt is már sokszor elmondtam –, utólag derült ki. A tervezés közben nem egy csigából indultunk ki, utólag ismertünk rá erre, hogy jé, ez tényleg valamihez hasonlít, és ez még egy támpontot adott. Megnéztük képeken, hogyan néz ki egy csiga felülete, egy kicsit barázdált, a belsejét megpróbáljuk puhára venni, ezek segítségek voltak.

A tervezési folyamat nyilvánvalóan a megbízóval közösen zajlott. Elmondható-e, hogy mindebben jó partner volt a megbízó, és pontosan tudta, hogy miben változnak az igényei, vagy csak vázlatos irányvonalat adtak meg nektek? Például azzal, hogy ennyi és ennyi négyzetméterrel kell csökkenteni a tervet.

Készült menet közben egy megvalósíthatósági tanulmányterv, amiben elég határozottan leírták, hogy hol kell csökkenteni, és hol kell változtatni dolgokon. Ez részben a velünk történt egyeztetések alapján született. Tehát tudtunk róla, még ha nem is mindennel értettünk egyet száz százalékig, de mi is benne voltunk ennek a kitalálásában. Úgyhogy nem ért bennünket váratlanul a dolog. Ki itt a megbízó? Én a mai napig nem tudom, hogy ki a megbízó. Mi az önkormányzattal vagyunk szerződéses viszonyban, és általában ilyen alapon a megbízótól kapjuk a pénzt is. De itt a pénzt nem a megbízónktól kapjuk, és a legtöbb problémánk pont azzal a nemmegbízóval van, aki a pénzt adja nekünk. Ha hetvennyolc napot késik egy kifizetés, és ha a teljesítési igazolás kiadása is késik egy csomót, akkor mit mondjak? Vakarjuk az asztalt.

Ez a kellemetlen helyzet csak a kifizetésekre szorítkozik, a furcsa szinteltolásos állapot?

Mi leginkább az EKF-el vagyunk kapcsolatban, velük nagyon jó viszonyban vagyunk. Én is olvastam a Balázs Mihály interjút... Akikkel mi ott találkozunk, azok tényleg mindent megtesznek ezért. Az ő szintjükön küzdenek érte, akarják, hajtják. A többi erővonalak merre kavarodnak, és ki mit akar csinálni, az egy másik történet.

Hogy áll most az engedélyezés és a tendereztetés?

Engedély még nincs, mi leadtuk májusban az engedélyezési tervet. De inkább elmondom a történetet, úgy talán kialakul egy tiszta kép. Februárban írtuk alá a szerződést, márciusban kellett készíteni egy átdolgozott tanulmánytervet és vázlattervet, amit megcsináltunk. Utána elkezdtük csinálni az engedélyezési tervet, azt leadtuk májusban, utána elkezdtük a tendertervet, és azt leadtuk júniusban. Az engedélyezés rögtön utána elkezdődött, és ha jól tudom – még a kezemben nincsen engedély – elvileg alá is van írva, csak valami telekegyesítés nem történt még meg, ezért nem adták ki az engedélyt. Viszont megkaptuk az engedélyezési tervre, szintén több hónapos késéssel, a jóváhagyó nyilatkozatot. Tehát elfogadták. Különböző lépcsőfokok voltak, ahogy a tervet véleményezték. Volt a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség (DDRFÜ) a regionális szervezet, volt az EKF-nek egy saját belső ellenőrző társasága, és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ), amelynek ezt véglegesen kellett szignálnia. Több lépcsőn ment keresztül. A mi részünkről már hónapokkal ezelőtt lezáródott az engedélyezési terv készítésének folyamata. És a tendereztetés? Itt van egy nagy lyuk, amióta elmentem szabadságra, és azóta semmit nem tudok. Igazából július 26-án kellett volna megjelennie a közbeszerzési kiírásnak. Hónapokig a nyár során nem hívott fel senki, nem mozdult meg semmi. Nem tudom, hol tart.

Az eredeti tervek szerint mikor kellene kezdeni az építkezést?

Októberben kellett volna elkezdeni az építkezést, így lett visszaszámolva, hogy 2010. március 15-re koncertet lehessen adni. Ami szerintem nem a kész épületet jelenti, ebbe kell belekapaszkodni: hogy koncertet lehessen adni.

Változott-e a pályázati tervhez képest a tervezőcsapat, vagy sikerült ugyanazokkal végigfolytatni a tervezést? És mennyire látsz lehetőséget arra, hogy a kivitelezés során intenzíven be tudtok kapcsolódni a munkába, annak ellenére, hogy csak tendertervet rendeltek tőletek, vagyis a kiviteli tervet a fővállalkozónak kell előállítania?

A tervezés során a pályázathoz képest a csapat nem változott. Ez nagyon fontos, nagyon érzékenyek vagyunk mindannyian erre. Én most is a teljes team nevében vagyok itt, a csapat továbbra is ugyanaz a négy ember, aki volt. Változatlan. Volt már olyan eset, amikor egyszerre több munka összejött, akkor volt egy kis rotáció. De ez tényleg fontos annyira, és mindenkinek örömjáték, ebből mindenkinek ki kell vennie a részét. A pozitív oldalát kell nézni, tehát nem nyűg, hanem öröm. S ugyanígy állunk hozzá a megvalósítás kérdéséhez is. Biztos, hogy mindent meg fogunk tenni az eredményes kivitelezés érdekében. Nem látom még ennek a felépítését, hogy hogyan fog működni. Csak az elején hallottunk arról, hogy a kivitelező fogja a kiviteli terveket megcsináltatni. Hogy kivel, azt nem tudjuk, de készen állunk arra, hogy tervezői felügyelettel nyomon kövessük majd. Ezen kívül feláll egy FIDIC mérnöki iroda az EKF részéről, mely szintén ellenőrző szerepet fog játszani. Gondolom, nekünk velük karöltve kell majd végigkísérnünk a kiviteli terv készítését, meg az építkezést is. Ilyenben még nem vettünk részt, nem tudom, hogy működik. Bennem már felmerült az is, hogy kell Pécsen bérelnünk egy kis irodát. Le kell költöznünk, illetve váltásban kell ott lennünk. Ha ott készül a kiviteli terv, akkor biztos, de nyilvánvalóan a megvalósítás idejére is. Biztosítanunk kell, hogy állandóan ott legyünk.

Ez nyilván nem lesz egyszerű feladat a cégnek. Mekkora jelenleg az iroda, hányan vannak az Építész Stúdió munkatársai?

Tizenkét fő, de ebben benne van a két alapító atya, Cságoly Ferenc és Pálfy Sándor, akik már tanszékvezetők, ők bizonyos szempontból kisebb fokon vesznek részt a munkában. És benne van a titkárnő is. Ez Magyarországon egy középkategóriás létszámú iroda. De persze a létszám mindig rugalmas, az iroda állandó állománya a tizenkét fő. Vannak különböző csapatok, akikkel együtt dolgozunk évtizedek óta, ők mindig társcégként segítenek minket, de az állandó létszámot nem akarjuk változtatni. Ez az, amit még kézben lehet tartani. Ilyen szempontból is fontos a pécsi munka.

Milyen az Építész Stúdió kapcsolata a pécsi építészekkel, és ennél a tervnél volt valamilyen közvetlen munkakapcsolat velük?

Általában véve jó a kapcsolatunk, de a konkrét esetben ez leredukálódott arra, hogy a belsőépítészetet Rádóczy Lászlóék csinálják a PÉCSÉPTERV-ből, Tolnai Zsolttal kiegészülve. Ennyi tehát az egészen közvetlen kapcsolat a pécsiekkel. Egyébként úgy emlékszem, hogy alakult Pécsett egy ad hoc építészbizottság, még talán az engedélyezési terv előkészítésének idején, annak a tagjai megfogalmaztak egy véleményt, amit mi meghallgattunk, de más reakcióra nem emlékszem. Mindezzel együtt én különben jóban vagyok a pécsi építészekkel. E munka kapcsán nem romlott meg velük a viszonyom, ha esetleg arra vonatkozott a kérdés, hogy tapasztaltunk-e valamiféle beleszólást, kontroll-törekvést a tervezésbe. Egyébként vannak más társtervezők is, akik pécsiek: közművesek, tűzvédelmi és más szakértők.

Van a tervvel kapcsolatban egy olyan kérdés, ami szerintem túl leegyszerűsítő, mondjuk banális, de nem kerülhető meg. Az építészfórumon jelent meg többek olvasói véleménye, hogy az oslói új operaházhoz hasonlít a tervetek. Ám ha csak magát a helyszínt tekintjük, már akkor erőltetettnek tűnik a felvetés.

Hallottam, hogy ezzel hasonlítják össze, ám vagy elhiszi valaki, vagy nem, mi nem láttuk azt az épületet, terv formájában sem. Most láttam, most jelent meg talán az Architectural Review-ban. Lehet hogy szégyen és gyalázat, de nem láttuk előtte. Most elkezdtem ilyen szemmel nézni, hogy vajon mi lehetett az, ami miatt arra asszociálnak többen. S valóban van egy olyan fénykép beállítás, ahonnan hasonlónak látszik a feltörő meg kinövő épületrész, biztos ebből ered a másolás, utánzás felvetése. De őszintén mondom, a mi tervünknek semmi köze nincs az oslói házhoz. Szerintem egészen más habitusa van a két épületnek.

A pécsi tervre koncentrálva, történt-e itt valami igazán új? Volt-e valami izgalmas, lubickolós része a tervezésnek, ami különösen fontos az iroda számára?

Minden olyan munka, amiben még nem vettünk részt, amiben vannak új dolgok, az tanulságokkal jár. Nem azt mondom, hogy értek az akusztikához, de már tudom, hogy miről beszélnek. Az akusztikához közünk nem volt eddig, botfülünk volt hozzá, de most valamit tanultunk. Én ennek örülök. Ha az ember a munkával együtt még tanul is valamit, az jó dolog. Kimondottan örülök, hogy valamivel többet tudok egy témakörről, mint előtte. Leginkább ez az, ami újdonság volt. Hajtós időszak volt ez számunkra, amit egyáltalán nem neveznék lubickolásnak.

Hiába téma már annyi év óta az EKF Pécs 2010, első körben mindig rajtunk csapódik le az idő szűkössége. A következő pedig a kivitelező lesz, és ilyenkor az ember mindig sajnálja azokat az elvesztegetett hónapokat, amik a tervezés és a megvalósítás között vannak, és nem tudom, hogy mi történik akkor. Ahelyett, hogy azt látnám, amikor felvonulnak a kivitelezők, és körbekerítik, és már ásnak. Nem tudom, hogy mi történik. Ilyenkor mindig nagyon dühös vagyok. És ugyanez volt a Hajós Alfréd uszoda bővítésénél is, hogy embereket meg családokat kényszerítenek bele egy nehezen kezelhető helyzetbe. Mert ugye ilyenkor én a családomat kevésbé látom, csak köszönni megyek haza, és ugyanígy vannak többen is, azért hogy valami sikerüljön. Ráadásul nem látom, hogy a szereplők közül mindenki ugyanezt beletenné. És ez nagyon fel szokott dühíteni, kimondottan bánt.

Talán ha kicsit harmonikusabban működne együtt a sokféle szempont: a gazdasági, a tervezői, a szociális, a közösségi. Félő, hogy még hosszú az út, amíg nálunk másféle szemlélet alakul ki.

Majd ha egyszer eldöntenek egy olyat, hogy egy város kulturális főváros legyen 2030-ra, de ehhez már 2020-ban elkezdik a pályáztatást, és 2021-ben beindul az effektív terveztetés...

Nem hagyhatjuk ki azt a kérdést, ami némiképp az előbbiekhez is köthető. Volt-e megfelelő alkalom arra, hogy az Építész Stúdió bemutathassa a készülő tervet a pécsieknek? Van-e makett, ami a helyszín megfelelő ábrázolásával együtt bemutatná, hogy miképpen alakul a közeljövőben a város fontos fejlesztési lépések előtt álló területe?

Nem, sajnos Pécsett ez egyáltalán nem olyan módon folyik, ahogy azt elvárhatnánk. Külföldön mindenhol megépítik az infoboxokat, sőt az még egy külön kuriózum, hogy mindig nagyon jó kis infoboxot építenek, egy pipec kis házat... A makett? Mi megcsináltattuk, nem is kis pénzért, az engedélyezési tervre készült. Továbbá van egy animáció is, amit folyamatosan lehetne vetíteni. Ezzel kapcsolatban az a baj, hogy akármit mondok, valakit mindenképp meg fog bántani. Az engedélyezési terv leszállítása után a pécsi Árkádban tartottak egy sajtótájékoztatót, ott volt kirakva a makett. Az ott lógó bugyik és melltartók, és köröttük csoszogó rövidgatyás emberek között kellett volna nekünk beszélni a munkánkról. Hát így nem lehet valami értelmeset mondani. Enyhén fogalmazva médiaszempontból az EKF háttere nem kimondottan erős.

Megjelent az ECHO Kritikai szemle, Pécs 2008. októberi számában.

¹ A Pécsi Konferencia- és Koncertközpont építész tervezői: Keller Ferenc, Hőnich Richárd DLA, Sólyom Benedek DLA, Fialovszky Tamás
² Építészei: Cságoly Ferenc, Keller Ferenc; munkatársak: André Zoltán, Marosi Bálint, Felix Zsolt és Pálinkás Ferenc
³ Építészei: Pálfy Sándor, Fialovszky Tamás, Ivanics Éva, Sajtos Gábor
⁴ Építészei: Pálfy Sándor, Keller Ferenc, Kapitány József, Fialovszky Tamás, Vajda Barbara, Galina Zoltán, Láris Barnabás
⁵ Építészei: Keller Ferenc, Sólyom Benedek