Összegzés — a BÉK-től, a „TÖBBÉK” egyeztetés nyomán

...„az építészet” még ma sem fontos eleme társadalmi berendezkedésünknek. Tarthatatlan helyzet ez, mert az építészet tudatformáló ereje parlagon hever, vagy esetleg az események után kullog. Építészetügyi ajánlások az országos parlamenti tisztújítások előtt.

ÖSSZEGZÉS

A nemzetgazdaság jelentős részét kitevő építőipar helyzetének javítása, az épített örökség védelme, illetve épített és táji környezetünk rohamos romlásának megakadályozása közös társadalmi és gazdasági érdekünk. Az ezekkel kapcsolatos feladatok meghatározásában és a megoldások kidolgozásában a Magyar Építész Kamara minden szakmai és emberi segítségével rendelkezésre áll. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a Kamarát az építőipar minden szegmensére vonatkozó jogalkotási, illetve felülvizsgálati folyamat aktív és megkerülhetetlen részesévé kell tenni. Első lépésként alább rögzítjük a Budapesti Építész Kamara ajánlásait az országos parlamenti tisztújítások előtt.

Idézet Molnár Péter (1925–2000) építésztől: „minden társadalom építészete olyan, amilyent megérdemel”.

A gyökerek a '60-as évekre nyúlnak vissza, az „engedékenység” korába, amikor már másodgazdaság jöhetett létre. Ennek gyümölcsei azonban olyan magáningatlanokban (nyaralók, családi,- és ikerházak) realizálódtak, melyek valós értékítélete nem alakulhatott ki, mert létesítésük célja nem élettér-otthon teremtése és az ehhez kapcsolódó ingatlanforgalom létrejötte volt, hanem csupán a megtermelt javak „jegelése” elképzelt (de nem gyakorolt) forgalmi értékítéletek szerint.

Ezek a hamis beidegződések a rendszerváltás után is hatottak (nem csak a lakásépítés területén), és hatnak még ma is: „az építészet” még ma sem fontos eleme társadalmi berendezkedésünknek. Tarthatatlan helyzet ez, mert az építészet tudatformáló ereje parlagon hever, vagy esetleg az események után kullog.

A Budapesti Építész Kamara (BÉK) ennek a helyzetnek feloldására és az építésztervezői szakmagyakorlás feltételeinek javítása érdekében elindított egy problémafeltáró, megoldásokat kereső mozgalmat tagsága (4200 építésztervező) körében, írásos és konzultációs megnyilvánulásokon alapuló csoportmunkák szervezésével. A folyamat („TÖBBÉK”) teljesen nyílt volt, akár személyesen, akár elektronikus úton bárki véleményt nyilváníthatott. Ezzel a lehetőséggel egyszeri, vagy „visszatérő” módon 150 építész élt, ennek tanulságai, „eredményei” az alábbiakban összegezhetők.

1. „Az építészet ügye” önálló, összevont Építészeti,- és Örökségvédelmi Hivatal felállítását igényli (szoros működési kötelékben az országos és a területi mérnöki-, építészeti kamarákkal).

2. Az igényelt magas színvonalú építészeti tevékenység csak a jelenleg is működő Főépítészi Kollégium megerősítésével, hatáskörének kiterjesztésével, anyagi és erkölcsi függetlenségének megteremtésével biztosítható, együttműködésben a jó építészeti minőséget pártoló társadalmi szervezetekkel.

További feladatok

3. Az építészeti verseny újraértelmezése, kitágítása nyilvános jellegű elbírálása (hisz a társadalom érdekeit képviseli, a jó építészeti minőséget szolgálja és nem gátja a társadalmi fejlődésnek)

• a tervpályázatok számát meg kell sokszorozni (szabályozási tervi előírásokkal,  rendeletekkel);
• a tervpályázatok tartalmát szűkíteni –bővíteni kell (lényegi verseny legyen a „tervdokumentációk” versenye helyett, kis munkaráfordítással, ugyanakkor bő gondolatisággal);
• ötletpályázatok dömpingjére van szükség, kétlépcsős pályázati eljárásokkal;
• a tervpályázatok (és mindenféle egyéb, építészettel összefüggő verseny) elbírálását új alapokra kell helyezni (kis létszámú szakmai zsűri nyílt,- és a mindenkori pályázók titkos szavazásával bírálni).

4. Az építési engedélyezési eljárások egyszerűsítése

• az engedélyezési tervdokumentációk tartalmának szűkítésével;
• a szolgáltatói, hatósági nyilatkozási „körök” racionalizálásával;
• az „építész-szerző” jogainak, személyiségének előtérbe helyezésével.

5. A tervtanácsi rendszer újraértelmezése

• a „tervező-szerző” segítésén alapuló tanácsadási rendszer kiépítése;
• az alkotói szabadság biztosítása;
• az érdemi „tanácsadás” és az érdemi tervezői „befogadás” feltételeinek megteremtése.

6. Az építészeti kiviteli tervezés folyamatában az „építész-szerző” státuszának erősítése

• bármilyen kivitelezési tevékenység csak az eredeti „szerző-tervező” által, vagy jóváhagyásával készített építészeti és szakági kiviteli tervdokumentációk alapján folytatható;
• az építésztervező jelenléte és ennek igazolása a kivitelezési folyamatban feltétele az építmény használatba vételének (minden esetben).

7. Az olyan állami jellegű feladatok elvégzésének központi költségvetési támogatása, melyeket törvények, kormányrendeletek, miniszteri rendeletek írnak elő a köztestületi mérnöki-és építészeti kamarák számára.

8. Az építészeti értékek felismerése, ismerete közügy legyen az oktatás minden területén (az általános iskolától az egyetemekig), az ezzel kapcsolatos látásmód-kultúra megteremtésével.

9. Elengedhetetlen a Budapestet érintő átfogó fejlesztések politikai konszenzuson, a Főváros és a kerületek közötti együttműködésen alapuló vitele, a hajdani Közmunkák Tanácsa működési elveivel rokon, mégis korszerű keretek között.

10. A városi „szabadtér”-tervezés a szemléletváltozás korszakát éli: az „élhető” terek megteremtése elsőrendű szemponttá vált a településfejlesztésben. Ezért újra kell értelmezni a „szabadtér” tervezés módszereit, közösségi üggyé kell tenni az ezzel kapcsolatos jogi szabályozási, módszertani változtatásokat, elhatározásokat; meg kell teremteni a „részvételi” tervezés feltételeit.

Megjegyzés: a Területi Elnökök 2010. február 5-ei értekezletén a Budapesti Építész Kamara alelnöke hivatalosan átnyújtotta a fenti cselekvési program szöveget a Magyar Építész Kamara elnökének azzal a szándékkal, hogy segítse és befolyásolja a MÉK munkaprogramját.

a Budapesti Építész Kamara Elnöksége

forrás: BÉK
[szerkesztői kiemelésekkel]