20 képben 20-20 másodpercenként többek között lukas házról, dizájn hotelről, lebomló diplomamunkáról és a ”Vadember Security” szolgáltatásairól a Pecha Kucha esten, immár másodszor a KÉK-ben.
Pénteken 20.00-kor még a kezdő lüktetésre hangolódtunk. A tömeg ráérősen borozgatott és pöfékelt, már tudta, mire számíthat a locsi-fecsi esten. Könnyed egyórás késéssel vághattunk bele az abszolút nyitott kortárs művészeti fórumba, ahol ismét összejött a komolytalannak álcázott szakbarbár és a féktelenül baráti közönség.
A szigorú szabályok közé szorított előadókat úgy tűnt, csak saját jókedvük korlátozhatja igazán abban, hogy mit és mennyit mutatnak be munkáikból. A szabály nemzetközileg ismert menetét (minden előadó 20 képet vetíthet, mindegyiket 20-20 másodpercig, vagyis minden előadó összesen 6 perc 40 másodperccel gazdálkodhat, s utána jön a következő) mindenki képes volt betartani; olykor a képek magukért beszéltek, olykor pedig az előadók anekdotáival hangolódtunk a jobbnál-jobb ötletek és felmerülő problémák között.
Építészet, mint olyan ezen az estén csak kisebb mértékben képviseltette magát; a színes, vegyes művészeti ágak felhozatala érezhetően utat tört magának. A kortárs központot hamar birtokba vették az összművészeti gondolkodók, akik - a közönség reakcióit látva, hallva - nagyon is értik és használják a közös hangot, amitől valóban feledhetetlen kavalkáddá alakult a program.
A szemünk előtt húztak fel egy artmozit és ”A” design hotel homlokzatát, retróztunk közben az alternatív tipográfia segítségével, bemutatta magát és eddigi tevékenységeit az Új Irány csoport, aztán tömegoszlató OKJ-s képzésről hallhattunk korunk feltörekvő, szegedi születésű/ihletésű párttömörülésétől, az MKKP-től. De volt lebomló anyagú kollekció egy formatervező hölgytől, (a levegős lufi, melyet a helyszínen tapogathattunk, amíg értük). A rövidfilmes daazo tömörülés háttérbázist épít ki mindazon videomegosztónak, akik saját kisfilmjeiket szabadon tölthetik fel, s le szerte a világon, tudtuk meg két fiatal filmestől.
A világtörténelem utóbbi pár évtizede pörgött le a szemünk előtt a házmúzeum bemutatása kapcsán, mikor az élet által kihasznált lakóépület egymásra halmozott használati tárgy rétegei tisztázásra és szortírozásra kerültek. A zárás átvezetés is volt egyben a bulira felpörgött tömegnek, Tom Ritchford húzta el a nótánkat, vagyis inkább a sajátját.
Végtelen lehetőség a hóbortok és a szakma bemutatására a PK-est, ez nem vitás. Kellemes érzés, hogy valami olyan indult útjára Japánból, ami teljes egészében világkompatibilis, használható és önmozgató. Nem csodálnám, ha Budapest után vidéki mozgalomként is üdvözölhetnénk a művészeti kirakodóvásárt, mert igény láthatóan bőségesen van rá.
Legközelebb a Múzeumok Éjszakáján találkozhatunk, szülinapi bulival egybekötve a futószalag locsi-fecsin.
Addig is várják a jelentkezőket és érdeklődőket a http://pechakucha.hu oldalon. (Van itt hírlevél is, meg amit akartok.)
szöveg és fotók Abonyi Anita