„Az építész álma, hogy mindent betonból tervezhessen.” – vallja Berecz Tamás építész, akinek ez a lehetőség meg is adatott. Tervezőtársával, Katók Edit építésszel együt felkérést kaptak egy tetőtől talpig betonból készülő épület megtervezésére. Ez az igény az állandóság igen magas fokát determinálta. Az épület és a berendezés statikussága az építészet és belsőépítészet egymástól való elválaszthatatlanságát hozta létre. Ezek a területek ideális esetben organikusan kapcsolódnak egymáshoz, a szakágak specializációs törekvései azonban gyakran hoznak létre olyan munkamenetet, amely során az építész és a belsőépítész a munkafolyamat egymást követő szakaszaiban kapnak teret. A siófoki épület esetében a rendhagyó igények a szerkezetépítés és a belsőépítészeti munka egyidejűségét kívánták. Berecz meglátása szerint ennek az anyaghasználattól függetlenül is célszerű ily módon történnie. Ahogy fogalmaz, az építész teret formál, sőt, a teret használatra formálja, ami szimultán gondolkodást kíván a tér belső kialakítását illetően.
Bár az építészek azon „álma”, hogy mindent betonból tervezhessenek, Berecz és Katók számára megvalósult, és a megrendelők bizalmának köszönhetően kreativitásuk kibontakozhatott, a koncepció felelősséget is rótt az építészekre: a kemény anyagot lágyítani kellett, hogy az komfortos legyen. A lágyítás egyik eszköze a bútorok kialakításában rejlett. A berendezés – a székek kivételével – teljes egészében betonból készült, a lakásnak viszont nincs olyan szeglete, ahol az épület használója közvetlenül érintkezne ezzel az anyaggal: a konyhapult kővel borított, az ágyak esetében pedig fa borításra kerültek a matracok. Hasonló megoldással jöttek létre az egyéb ülőalkalmatosságok is, például a lounge térben (mely funkcióját tekintve a nappalihoz áll legközebb) elhelyezett, pihenésre szolgáló kanapészerű bútor. Ezt a berendezési tárgyat tovább finomítja az alatta futó világítás, melynek köszönhetően olyan hatást kelt, mintha lebegne a térben. Az anyagok kombinálása ellenére a beton mindenhol megjelenik. Egyszerűségével van jelen, rávilágítva az épület kialakításának magas színvonalára. A fa, az üveg, a kő és a kárpitok jelenléte, valamint megfelelő módon történő alkalmazása teszi még otthonosabbá az épületet.
Nem a beton nagymértékű alkalmazása volt az egyetlen kihívás az építészek számára. A háznak helyet adó telek alaprajza is rendhagyó: az épület egy háromszög alakú földterületen kapott helyet. Ez az alakzat irányt mutatott az épület elrendezését illetően is, amit tovább formált az a körülmény, hogy az adott telek egy része a szomszédság hátsó kertjeiig, sufnivilágáig ér. Az építészeti intenció a körülményekre reagálva egy zárt, intim teret hozott létre: az épület három szárnyat kapott (közösségi tér, konyha, hálószobák és fürdőszobák), melyek egymás felé fordulva egy belső kertet hoznak létre. Ez a zártság a ház szerves részévé teszi az udvart, mely szorosan csatlakozik a beltér tágas, egyszerű helyiségeihez. A kertben medence és egy grillezővel felszerelt fedett terasz fokozza a komfortérzetet. A medence vize a kényelem szolgálata mellett izgalmas látványelemként van jelen a házban. Az épület kertre néző falait hatalmas üvegablakok alkotják, melyeken a vízre vetülő fény megtörik, tükröződik. A fények hullámzása, mozgása az épületet élővé teszik, tovább finomítva, lágyítva azt.
Az épület sikerét elsősorban a lakók elégedettsége mutatja. A Berecz és Katók által tervezett ház oly mértékben elnyerte a megbízók tetszését, hogy az eredetileg nyaralónak épült hely ma már lakóházként szolgálja annak tulajdonosait. Köszönhető ez annak, hogy nem csak formavilágában és anyaghasználatában felel meg a kívánalmaknak az épület; a benne élők mindennapjait, életformáját szolgálja. Elmondható, hogy ami Berecz szerint a tervezési folyamat legnagyobb kihívása volt – hogy az épület töretlenül szolgálja-e majd annak használóit –, sikeresen teljesült. Hiszen amellett, hogy egy építészetileg példaértékű alkotás jött létre, annak megrendelői új otthont kaptak.
Molnár Zsuzsanna