Otthont kínálnának a volt internálótáborban
A közösségi terek mellett lakásokat is kialakíthatnának a kistarcsai internálótábor megmaradt épületeiben. A település közepén lévő komplexum jelenleg kihalt, bejutni csak a Vagyonkezelő engedélyével lehet.
„Közösségi terek és egy múzeum mellett lakásokat is kialakíthatnánk ezekben az épületekben, hiszen eredetileg sem tábornak, hanem családi otthonoknak épültek” - mondta el a műemlékem.hu-nak Kereszti Ferenc, a Kistarcsai Kulturális Egyesület elnöke. Hozzátette: a részletes tervezéssel egyelőre természetesen várni kell, hiszen amíg a terület nem lesz az önkormányzat tulajdona, az épületek pontos állapotát sem ismerhetik meg.
A kistarcsai internálótábor épületeinek többsége a harmincas években csődbe ment egykori Vas- és Vagon gyár lakótelepeként épült. A területet az állam vette át, rendőrtanodaként használták, majd a '44-es német megszállás után zsidókat őriztek az épületekben. 1945 után a legnagyobb befogadóképességű magyarországi táborrá vált, bírói ítélet nélkül körülbelül sok tízezer embert tartottak fogva. 1949-ben, az internálótáborok központosítása és a dél-budai tábor bezárása után kibővítették, több épületre emeletet húztak. 1950-ben az ÁVH vette át a tábor irányítását.
A kistarcsai tábornak ugyan rettegett hírneve volt, mégis kiszolgált három rezsimet is. A Horthy-, majd a Rákosi-korszak elmúltával a Kádár-rendszernek is kapóra jött, hiszen az 1956-os forradalom után ismét megtelt rabokkal. Hivatalosan 1968-ban számolták fel (az 1960:10 számú törvény szüntette meg az internálás intézményét), azonban a kilencvenes években ismét visszakapta „eredeti funkcióját”, hiszen a külföldiek menekülttábora volt.
„Sajnos lehetetlen megállapítani, hány embert tarthattak itt fogva összesen, hiszen az iratok nagy részét megsemmisítették” - mondta Kereszti Ferenc. „Névlisták hiányában nem tudtuk megvalósítani azt a tervünket, hogy meghívjuk ide az egykori rabokat, szimbolikusan bocsánatot kérve tőlük a szenvedésükért, hiszen Kistarcsa, mint település erről semmit sem tehet.”
A tábor egy részét már megkapta az önkormányzat, a felújított épületekben például egészségházat rendeztek be. A téglakerítés (tetején még itt-ott a szögesdróttal) azonban még áll, s néhány épület továbbra is lezárt, őrzött terület, ahová belépni csak engedéllyel lehet. A „kísértetházak” állapota tragikus, ugyan szerkezetileg épek, azonban a belső terekben szinte mindent megsemmisítettek. Az ablakok többségét is kitörték. Egy helybéli szerint a végső pusztítást néhány éve a belügyminisztériumhoz tartozó különleges alakulatok okozták, akik gyakorlóterepként használták a házakat, s az ereszek akkor sérültek meg, amikor azt gyakorolták, hogy miként lehet a tetőről bejutni egy épületbe.
Lesz internálóút is? A cikk folytatása és képgaléria a kísértettáborról a műemlékem.hu magazinjában.
Szöveg és fotó: Kovács Olivér
