Épületek/Középület

Ózdi műemlék – Olvasó Egyleti székház – felújítása

2008.01.17. 11:02

“A színház hivatása, hogy úgy az ózdi, mint a környéken lévő telepek, Borsod-Nádasd, Bánszállás bányatelepek stb. intelligenciáját és munkásait a magyar kultúra fejlesztésében, művelésében egyesítse.”
Tervező: Rudolf Mihály DLA, Ybl-díjas építész - Hadas Műterem Kft.

Előzmények
Ózd városa 2004-ben elhatározta, hogy felújítja a nagy jelentőségű – 1924-ben magyar szecessziós stílusban épült, és a valamikori gyári olvasó egylet székházaként, igazából színházként funkcionáló – középületet, amely a kohászati művektől a KVI-n keresztül került a városi önkormányzathoz. Az épületet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 2005-ben műemléki jegyzékbe vette. A Hadas Műterem Kft. 2006 januárjában eredményesen szerepelt a tárgyi tervezési ajánlatok versenyén.

 

 

Építéstörténet

A gyári dolgozók az 1880-as évek elején még az Ózd község közepén álló, Hellebrun-féle vendéglőbe jártak szórakozni. Nyáron a fészertetős lugasokban, télen az ivóhelyiségekben társalogtak. 1884-ben létre is hozták a Rimamurány Salgótarján Vasmű Részvénytársaság Ózdi Gyári Felvigyázó- és Munkásszemélyzet Olvasó Egyletét. Az Egyesület célja: a gyár “felvigyázó- és munkásszemélyzetének csekély anyagi áldozat mellett szellemi és minden tekintetben magyar nemzeti irányú működésére, szív és kedélynemesítő társalgásra és szórakozásra alkalmat nyújtani”.

1896. júliusában az Olvasó Egylet önálló székházat kapott. A gyári főkapuval szemben álló két főmesteri lakást építették át erre a célra. Ennek során 17x5,2 méteres nagytermet alakítottak ki, valamint egy kisebb termet és egy ivóhelyiséget. Mindezek mellett a székház tágas kertjében sétakertet és nyári tánchelyiség létesült.

1901-ben az egyesületi tagok száma meghaladta a háromszázat. Nagyobb rendezvények számára az épület kicsinek bizonyult, ezért hozzáépítettek egy tánctermet színpaddal.

 

 

A folyamatos bővítések ellenére is mindinkább kicsinek bizonyult az Olvasó Egylet régi épülete. Az új székház a Rima művek költségén 1923-1924-ben épült, a Pittel és Brausewetter budapesti építő vállalat kivitelezésében. A székházat ünnepélyes keretek között 1924. október 19-én nyitották meg. A megnyitó díszelőadásokon Basilides Mária, a Magyar Királyi Operaház szólóénekese, az ózdi gyári zenekar, a dalárda és a színjátszó csoport adott műsort.

“A színház hivatása, hogy úgy az ózdi, mint a környéken lévő telepek, Borsod-Nádasd, Bánszállás bányatelepek stb. intelligenciáját és munkásait a magyar kultúra fejlesztésében, művelésében egyesítse. Az épület ezen feladatnak hatalmas méreteivel (41 méter széles, 63 méter hosszú), kényelmes helyiségeivel minden tekintetben megfelel. ...A főbejárat mellett az ének-, zene- és egyesületi termek vannak elhelyezve. Középen az 1140 helyet magába foglaló nézőtér van, két vasbeton oszlopon nyugvó hatalmas erkéllyel, pompás csillárokkal, festéssel. A színpadnyílás 10 méter széles vasfüggönnyel van a nézőtértől elválasztva.

A színpad előtt külön tűzbiztos folyosón megközelíthető süllyesztett zenekari hely van a 40 tagú zenekar számára. A színpad zsinórpadlással, munkáskarzatokkal, a modern színpadtechnika minden vívmányával van felszerelve. A hatalmas épület terveit … Marschalkó Béla* építész készítette. Az építési munkálatokat Melczer és Wenoky építőmesterek végezték. Az építkezés 12 milliárdba került és nagyságára nézve a hazai színházak között a hatodik helyen áll.” (Ország-Világ képes hetilap 45. évfolyam 51. szám, 1924. december 14.)




Az eredeti épület
A gyárral szemben, a kaszinó épület mellett áll az Olvasó épület magas, rusztikus kőlábazattal, vakolt festett oldalfallal, kapcsolt-gerébtokos, pallótokos ajtó és ablakszerkezetekkel, öntöttvas tartószerkezetű előtetővel, eresze faragott szaruvégekkel, műpala fedéssel, a gerincen nagyméretű drótüveg bevilágító-dobozzal. Marschalkó az épület belsejében figurális és növényi indás díszítőfestést készíttetett a reprezentatív színházterem falpilléreinél. A kazettás, tagolt erkélymellvéd, valamint a fal-lezáró aranyozott ornamens sáv „színházias megjelenése” kicsit eltért a falpillérek és az épület külső magyar-szecessziós stíljétől, de nem került ellentmondásba azzal.

Kazettás, színes egyedi üvegmennyezeten csalta be a fényt az égről. (Figyelemre méltó a nézőtér fölötti acél rácsos-tartókon csüngő festett rabic szerkezet – melyre 1931-ben akusztikai okokból préselt faforgácslapokat aplikált. A tamburos üvegszerkezet és a festett kazettás díszüveg közt kiagyalt árnyékoló ponyvaszerkezet volt hívatott sötétíteni, mikor a funkció úgy kívánta.) A díszítő festést (fonatos-tulipános, színes) a lépcsőházi terekben is folytatja, ahova gyönyörű kovácsoltvas pálcás és szecessziós lemezdíszes korlátokat tesz. Díszes csillárokat és falikarokat helyez az előcsarnoki és emeleti foyerokba, a táncterembe, s még díszesebbeket a nézőtérre.

A főhelyiségek magas gipszlábazattal készültek (amit az 1962-es felújítás olajfestékkel vont be, s a falkutatás tanulsága szerint az alsó hullámzó fogas-szerszámmal készített gipsz mező, és az azt lezáró gipsz-szecessziós stigmákat hordozó sáv pasztell színű lehetett, ami fölött a záró fonat aranyozott, és zöldes fémes színű volt).

 

 

Az épület rekonstrukciója – sikerek és kudarcok
Elkészült a színházi nézőterem felújítása, a földszinti és emeleti foyer, valamint az emeleti táncterem rekonstrukciója. Helyreállításra kerültek az öltözők és zenetermek az iroda-blokkokkal. Szegényes színpadtechnikával ugyan, de működik a vasfüggöny mögötti világ. Felújításra került a mennyezeti üvegmunka és a belső téri díszítő festés nagy része. Felújításra kerültek a díszes csillárok és falikarok. Az épület új műpala fedést kapott Rheinzink bádogosmunka kiegészítéssel. Visszaépítésre kerültek az egyedi ereszcsatorna üstök, a mintás hófogók és más kovácsoltvas szerkezetek. A teljes installációs tervezés szerint megépültek a gépészeti és elektromos vezetékek, de a szellőző- és klímagépeknek csak egy része került beépítésre, s a színpadtechnikai erős- és gyengeáramú rendszerek végpontjaira nem kerültek aktív eszközök.

 

 

A Hadas Műterem Kft. megtervezte az épület külső környezetének rekonstrukcióját. Javasolta újraépíteni az előkertszerű kocsifelhajtót, a keleti oldali kerthelyiséget és a színészbejáró felőli liget közepére a régi szaletlit. A mélyföldszint keleti oldalára szakköri helyiségeket, nyugati oldalára stúdió-mozit tervezett. Ezek remény szerint egyszer megvalósulnak. Tavasszal elkezdődik a főhomlokzati sgrafitto restaurálása, két nézőtéri falpillér művészi rekonstrukciós festése. Megvalósul a bejárati terazzo burkolat rekonstrukciója.

szöveg és fotó: Rudolf Mihály DLA


Liszt Ferenc Művelődési Ház - volt altiszti és munkás Olvasó Egyleti székház, Ózd
Tervező: Hadas Műterem Kft.
Építész: Rudolf Mihály DLA, Ybl-díjas építész
Építész munkatársak: Szamosi Endre, Dobos Péter, Bereczki Zoltán, Balogh Miklós, Nagy Lívia, Molnár Katalin, Fehér Judit, Papp Dávid Béla
Építész konzulens, kutató: Csontos Györgyi
Szerkezettervező: Kalydy Zoltán
Épületgépész tervező: Várfalvi Géza
Épületvillamossági tervező: Münnich Gábor
Falkutató: Simon Zoltán régész, történész
Restaurátori és művészi rekonstrukciós festések: Nemessányi Klára, Boromissza Péter festő restaurátorok
Terazzo burkolat rekonstrukció: Háger Szilvia keramikus
Csillárok rekonstrukciója: Fata György iparművész

Építtető: Ózd Város Polgármesteri Hivatal
Bonyolító: ARCHINVEST 97 Kft.
Helyszín: Ózd, Gyár utca 4., Hrsz: 5266

Az eredeti épület és felújításai
Tervezés, építés: 1923–1924; tervező: Marschalkó Béla műépítész
Akusztikai álmennyezet: 1931 Marschalkó Béla
Első felújítás: 1962
Második felújítás terve: 1979 (OKÜ Tervező Iroda - Sóhalmy Emil); kivitelezése: 1983 - BÁÉV




Likér, 1884. VIII.29. - Budapest, 1962. IV. 17.
Oklevél: 1910 Budapesti Műegyetem
Hallgatóként, majd tanulmányai befejezése után családi kapcsolata révén Korb és Giergl irodájában dolgozott a budapesti klinikai épületek és a Kasselik-házak (Vörösmarty tér 3. és Bajcsy-Zsilinszky út 7.) tervezésén. 1912-től Zrumeczky Dezső idoravezetője és hamarosan társa lett. A háború kitörése előtt vidéki gyárépítkezéseket irányított, mint a cseh-morva Hugo Herrmann vasbeton és gyárépítő cég magyarországi képviselője. Négy évet töltött a fronton, hazatérése után a főváros építési ellenőre (Szent János Kórház tüdőbeteg pavilonja), majd 1921-től 1948-ig a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. építésze. Itt készített terveiben a Fiatalok elveinek és Zrumeczky Dezső stílusának folytatója.
Forrás: Gerle-Makovecz-Kovács: A századforduló magyar építészete - 1990. Szépirodalmi Könyvkiadó - Bonex, Budapest