Épületek/Középület

Az illeszkedés csendes kritikája – Pálháza kisvasút állomás

2022.08.08. 07:45

A Virtual Építész Stúdió 2022-ben Szeghalmy Bálint Alkotói Díjban részesült Tokaj-Hegyalján és környékén végzett építészeti tevékenységéért, különösképpen a pálházai vasútállomás új épületéért. Az épületet a díj zsűrijében is részt vevő Juhász-Nagy Balázs, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Építész Kamara elnöke mutatja be.

Pálházához közeledve még azt gondoltam, csupán egy kisvasút indító állomásáról fogok írni. Amit a helyszínen láttam azonban lényegesen több ennél. Egy évek óta tartó, átfogó fejlesztési munkának csupán egy aprócska lépése ennek az épületnek a megszületése. Mindezt megtapasztalva – ha csak röviden érintve is a témát – mindenképpen szót érdemelnek az itt zajló folyamatok.

Bejárva az ország legkisebb városának magját, új értelmet nyert, vagy talán mondhatjuk, átértékelődött az ajánlás mellyel a tervezőcsoport a Szeghalmy Bálint építészeti díjat megkapta. A Tokaj-Hegyalja Világörökségi területen végzett kiemelkedő építészeti munkájáért, különösen a pálházai vasútállomásért, szólt akkor a zsűri egyhangú döntése alapján az oklevél. Ma már helyesebbnek tűnne a Pálháza város területén végzett értékmentő munkájukért, a városmag fejlesztéséért és különösen a vasútállomás épületének terveiért. Az elmúlt években ugyanis a település központi része teljesen megújult a kezük nyomán. A fejlesztések legnagyobb része rekonstrukció, amely sor ezen új épület megvalósulásával teljesedett ki.

Az enyészettől menekült meg és új funkciót kapott a malom, amely ma turisztikai és kulturális missziót egyaránt végez. A városháza néhány friss gesztussal, újraértelmezett architektúrával, de mégis eredeti formájában újult meg. A város főtere pedig szintén átesett egy rendezésen.

A következő állomás talán éppen a további közterek megújulása, és a még hiányos térfalak megszületése lehet, amely tovább tisztíthatja a főtér funkcióját és száműzheti a túlzónak tűnő parkolóterületet. Mind-mind önállóan is megérdemelnének pár gondolatot, vagy csak egy rövid bemutatást, amelyre talán egy következő írás keretei közt kerülhet sor.

Reméljük a tervezői lendület, a fejlesztési szándék és lehetőségek is töretlenek maradnak.

De elég a kalandozásból! Fókuszáljunk a feladatra, a házra!

Adott itt egy épület, amelyik nem kíván engedelmeskedni a környezet fáradt építészeti nyomásának.

Adott itt egy épület, amelyik egy testben a településközpont számos problémáját megoldja. Egyszerre vasútállomás, egyszerre buszmegálló. Büfé, turisztikai információs pont, kiállítótér és mosdó, kerékpáros pihenő. Kisvárosi intermodális csomópont. Az ilyen épületek esetében sokszor előfordul, hogy az igények széles spektruma zavarossá teszi az eredményt, amelyik így darabjaira hullik, szétesik. Itt egy magától értetődő gesztus viszont egy mozdulattal rendezi, tisztázza a helyzetet.

Korábban ezen a helyen egy turisztikai információs pontként szolgáló faház állt. Most három pavilon került a helyére. Három pavilon, melyet egy közös tető tesz épületté úgy, hogy közben képes megőrizni azt a hangulatot, amit egy ilyen több funkciót felölelő, apró egységekből felépülő rendszer közvetít. Nem kíván terpeszkedni, és semmiképpen sem kíván fölé magasodni, vagy uralni azt. Csendesen visszahúzódik és hagyja élni a környezetét.

Érkezés

A Dózsa György út hosszan vezeti fel a város főterét, tengelyében a Polgármesteri Hivatal épületével. Az utat egyik oldalon fasor és kerékpárút kíséri, míg a másik oldalon az utcára tapadva hosszú szalagtelkek sora. Majd adott egy pont, ahol, mint a szétnyíló cipzár, a gépkocsiforgalom leszakad a kerékpárútról. Itt, ezen a helyen indul a kisvasút vonala és ide ékelődik be az új épület. Tiszteletben tartva a tengelyt, csupán hozzásimul. És ebben a pillanatban értjük meg legfontosabb erényét: az illeszkedésnek egy olyan formáját, amelyik nem magától értetődő. Amely paragrafusokkal nem szabályozható.

Illeszkedés

Ez az épület nem illeszkedik a környezetéhez.
Ez az épület a tájhoz, a településhez illeszkedik.

Nem követi a telepítési irányokat.
Finoman elhúzódik a középpontból, és követi a felvezető út tengelye és a vasútvonal által megszabott irányt. Ezzel nyitva egy ma még csupán kvázi létező, de a város fejlődése szempontjából fontos fejlesztési terület irányába.

Nem követi azokat az építészeti gesztusokat, formálást, amelyek a környezetet meghatározzák, a manzárdok és kádárkockák utcaképét.
Helyette látni engedi a tájat. Azt keresi, miként válhatna legszervesebb részévé a faluközpontnak. Miként teremthetne kapcsolatot a táj és az építészet között. Féltranszparens falként eltakarja a mögöttes focipálya idegen testét, azonban engedi a szemnek, hogy meglássa a mögöttes tartalmat, a fasort és a tájat. A Zemplént. Magastetővel talán kétekkora épületté vált volna, így azonban a hegyvonulat panorámáját a saját részévé teszi.

Nem követi a jellemző anyaghasználatot sem.
Helyette új minőséget teremt és példát mutat. A behozott anyagok nem tűnnek idegennek, hiszen mind természetesek. Fa, kő, tégla. És ez a sokszínűség segíti az építészeti szándék kiteljesedését.

Gál Károly és Tóth Krisztián munkája egy csendes kritikája az illeszkedés hagyományos fogalmának. Egy határozott gesztus, mely egyszerre őrzi a pavilonok léptékét, és találja meg helyét a városközpont meghatározó épületeként.

Városfejlesztésért végzett tevékenységük, melyet sokan tudjuk, sokszor csak a közösségért, az értékek megmentéséért érzett szakmai késztetés, az építészet szeretete táplál, irányt mutat nem csak Pálházának, hanem mindannyiunknak.

Juhász-Nagy Balázs

Szerk.: Hulesch Máté