Pallók+K – közösség- és környezetépítés Dabason
A D1618 Műhely és a Trafik Kör közös pályázata keretében egy LEGO-hoz hasonlóan variálható, játékos építőrendszert hozott létre, amelyből különböző térstruktúrákat építettek Dabason, a Szintes utcai lakótelep közösségével együtt. A több fázisból álló, nagy sikerű projekt célja a használható installációk összeállításán túl az itt élők közérzetének javítása volt a közös alkotás révén. Ligetvári István és Balog Ádám beszámolója.
Az immár hagyománnyá vált Dabasi Építészeti Kiállítást minden évben megrendezi a Trafik Kör – Kortárs Művészeti Egyesület. A múlt évben a cél egy olyan projekt véghezvitele volt, amely befolyásolni tudja egy adott közösség életét. A kiválasztott helyszín Dabason az 1980-as években épült Szintes utcai lakótelep lett. Ez volt itt a szocializmus utolsó beruházása, ami idegen testként „tapadt” a városközponthoz. A létrejött építészeti státusz rányomta bélyegét mind a mai napig az itt lakók megítélésére, akiket sokszor betelepülteknek, „gyüttmenteknek” neveznek, ami nagyban meghatározza a közösség közérzetét és identitását.
Az eddigi kiállítások mindig egy adott városi problémára hívták fel a figyelmet, ez most sem volt másképp. Az idei projekt a közösségépítés mellett a figyelem odairányításával próbált hozzájárulni a Szintes utcai lakótelepen élők megítélésének változásához. Szociológiai tény, hogy egy csoport aktívvá tétele pozitív hatással lehet az együtt élők közérzetére és ezzel együtt az egyének mentális állapotára. A közös alkotásban lévő erő életre hívhat olyan szokásokat, melyek közvetlenül befolyásolhatják egy település életét. Ez pedig javíthatja a város egységét, egységességét.
A D1618 Műhely (Kukucska Gergő és csapata) és a Trafik Kör közösen indult „A mi kis falunk 2012” pályázaton és elnyerte a Képző- és Iparművészeti Lektorátus támogatását. A pályázati koncepció lényege egy LEGO-szerűen variálható, egyszerű, két méretben gyártott (5x20x300 cm és 5x20x100 cm) játékos építőrendszer létrehozása volt, amit - a hagyományos rönkfal szerkesztési szabályait használva - modulszerűen lehet összeilleszteni, így bármilyen köztéri városbútor készíthető belőle. A pallószerkezetet egyszerű rögzítőelemekkel - spaniferekkel - egymáshoz feszítve létrehozható egy oldható, variálható térstruktúra.
A kísérlet hosszú távú eredménye lehet egy olyan reprodukció, ami során más közösségek - hasonló vagy éppen ugyanezen rendszerrel dolgozva - képesek lesznek a lakókörnyezetükben kreatív élettereket létrehozni, erősítve a szociális aktivitást és az emberi kapcsolatokat. A nyertes pályázat megvalósítását azzal kezdtük, hogy felkerestük a lakótelepen élő kisebb közösségeket. A beszélgetésekből kiderült, hogy elég nagy a megosztottság - főként a különböző generációk között -, ami alkalmanként feszültséget is okoz. Ez a tény számunkra a tervezett public art akció létjogosultságát jelentette.
A pallók+K projekt megvalósításának első fázisa a pallók legyártása volt, amiben egy helyi asztalosüzem nyújtott segítséget. A második fázis maga a kiállítás volt, ahol meghívott előadók (Kukucska Gergely és Novák Ágnes PhD) beszéltek a public artról és az Európában már megvalósult lakótelep-rehabilitációk folyamatáról. Vidám része volt az estének, amikor a Trafik Kör levetítette a dabasi lakótelepre készített, utópikus vízióit bemutató filmjét. A kiállításra meghívtuk a Szintes utcai lakóközösség aktív tagjait is, így képet kaphattak a majd közösen elvégzendő munkáról.
Az ezt követő héten - harmadik fázisként - egy workshopot szerveztünk, ahová már konkrétan azt a közösséget hívtuk el, akikkel projektet meg szerettük volna valósítani. Főként gyermekes családok és fiatalok érkeztek a beszélgetésre. Figyelemre méltó volt a gyerekek aktivitása: a szüleikkel közösen építettek különböző térszerkezeteket a pallók 1:10-es modelljeiből, majd együtt terveztük, rajzoltuk és fogalmaztuk meg, mit szeretnének építeni.
Másnap a pallókat a helyszínre szállítottuk, és megkezdődött az építés előkészítése. Első lépésként elkezdtük külön-külön lenolajjal mázolni az elemeket. Három generáció gyűlt össze spontán, félórán belül a játszótéren. Olyan nagy volt a lendület, hogy ecsetből utánpótlásra volt szükség. Már a száradni lerakott pallók egymásra helyezése is nagy élményt nyújtott, elsősorban a gyerekeknek. Kicsit olyan volt ez, mint annak idején falun a kukoricamorzsolás: ment a beszélgetés és jobbnál jobb történetek születtek.
Aztán a következő nap jött a nagy attrakció: az építés. Először közösen megmodelleztük a terveket, majd nekifogtunk a munkának. Labdapalánkot, mászópiramist és nézőteres DVD-mozit építettünk. Gyerekek és felnőttek (köztük a Trafik Kör tagjai is) együtt szorgoskodtak, majd az elkészült tárgyakat rögtön birtokba is vették, és önfeledten gyönyörködtek saját alkotásukban. A jó hangulatú napot egy szabadtéri mozizással zártuk. Az est csúcspontja volt, hogy az egyik termetes lakó egy mikrohullámú sütővel ölében és azzal a felkiáltással jelent meg, hogy nincs mozi pattogatott kukorica nélkül. A hűvös este végén mindenki egymáshoz közel húzódott és a lámpa fényénél a kis közösség egyfajta szimbolikus képét mutatta az összetartásnak és összetartozásnak.
A később készített interjúkból kiderült, hogy a közös munkában résztvevők nagyon élvezték a játékot, és a jövőben is szeretnének hasonló akciókat. Nem sokkal később a város gimnáziuma kérte el a pallókat, hogy az 1956-os műsorukhoz és kiállításukhoz abból építsenek installációt a diákok. A pallók+K projekt sikerét bizonyítja, hogy azóta egyre többen csatlakoztak ehhez a történethez, és már előkészítés alatt van a tavaszi program is, ami egy lakótelepi amatőr szabadtéri, színházi bemutató lesz.
Ligetvári István, Balog Ádám
A Pallók+K projekt résztvevői:
- D1618 Műhely - Kukucska Gergely, Barta Gyöngyi, Tóth Gergő
- Trafik Kör – Kortárs Művészeti Egyesület – Ligetvári István, Balog Ádám, Kántor Csaba, Kovács Zoltán, Ligetvári Dorottya, Majoros Zoltán, Póra Csaba, Szenyics Karola
A projektről készült film
A lakótelep víziókról készült film
