Pannonhalma – Zarándok szálláshely
Fekete Ibolya díjnyertes diplomaterve
A Pannonhalmi Apátság 1996-ban a Világörökség része lett, s azóta jelentősen megnőtt a turizmus. Főleg a külföldi turisták száma nőt, naponta több busznyi látogató érkezik a monostor területére, akik számára az Apátság nem tud szálláslehetőséget biztosítani. Felmerült az igény egy zarándok szálláshelyre, ahol legalább két busznyi zarándokot tudnak elszállásolni, s ahol lelkigyakorlatokat is tudnak tartani az ide érkezők számára. Az építési terület a Szent Márton hegy délkeleti oldala, az Apátság gazdasági udvarának egy része, melyről gyönyörű kilátás nyílik a sokorói dombvidékre. Az Apátság nemrég elkészült borászata melletti elkerített gazdasági terület, ahol jelenleg építési anyagok és tároló melléképületek kerítéssel leválasztva találhatóak.
A terület megközelítése két irányból lehetséges, egy a zarándokok útvonala, megegyezve a borászathoz vezető úttal, illetve egy másik út, a gazdasági udvar felől, melyet csak az ott dolgozók használhatnak. A zarándokokat szállító busz parkolása ideiglenesen megengedett a dombtetőn, de csak a csomópontig mehet a busz. Onnét gyalog kell megközelíteniük a szálláshelyet. Autóval nem hajthatnak be a területre, a kosaras-dombi parkolóban vagy a faluban kell az autót hagyni. Szervizúton megközelíthető a terület, s szükség is van az útra, mert szüret idején meg kell tudnia közelíteni a présházat a traktoroknak.
Legfontosabb előírás a területre, hogy az apátság sziluettje védett, az új épület nem változtathatja meg. Fontos az épület beleilleszkedése a domboldalba, illetve az, hogy arányaiban, megjelenésében, anyagában illeszkedjen a környezetébe.
Koncepció
A tervezési folyamat a Pannonhalmi Apátság területének megismerésével kezdődött.
Akárhányszor kimentem és hosszú órákat sétáltam az Apátság területein úgy éreztem az idő megszűnik, felfrissültem, szinte újjászületettem. A fény játéka a fák levelein, a lágy szellő, az anyagok érintése, a természet közelsége sokat jelent számomra. Öröm volt minden ott töltött perc. Az Apátság épületei, az érintetlen természet és az újonnan épült fogadó épület teljesen elvarázsolt. Szinte bárhova tekintett az ember, igazi értékeket vélt felfedezni.
Az építészeti koncepciót két fontos tényező határozta meg: A zarándokélet zárt, belső világának megőrzése. A mesterséges és a természetes környezet tiszteletben tartása.
A zarándokélet zárt, belső világának megőrzése: Az épületegyüttes a külvilág felé kevésbé nyitott. A hosszhomlokzata a táj felé zártabb, míg a belső udvar felé nyitottabb megjelenésű. A támfal és a felette levő természet, valamint a szálló közötti belső udvar zárt és nyitott is egyszerre. Elzárt a külvilágtól, de nyitott a természet felé. Ugyanez a kettősség mondható el a terepszint alatti közösségi terekre, melyeket csak a támfal melletti üvegtetőn beáramló fény kapcsol össze az éggel, a természettel.
A mesterséges és a természetes környezet tiszteletben tartása: Az előírások szerint az apátság sziluettje védett. Így a helyi lépték és látványviszonyok vizsgálatával együtt alakulhatott az épület. Az épület a természeti környezethez is megfelelően alkalmazkodik. Az épületegyüttes lebegő doboza, a belső udvar zöldtetős és terep alá simuló megoldása, valamint a támfal előtti üvegtető, mind a természethez való érzékeny viszonyt táplálják.
Az épületegyüttes bemutatása
Az épületegyüttes hármas egységet képez a szálló résszel, a közösségi térrel és a kápolnával.
Egyszerű, nyugodt tömegképzés, természetes anyaghasználat jellemzi az épületegyüttest.
A meglévő támfal és a fa doboz nem válik el egymástól, a belső udvarral alkotnak hármas egységet. A természetben (a földben) a kápolna, a kőburkolat mögött a közösségi terek, a faburkolat mögött a szálló funkció található.
Szálló épületrész: A fa burkolatú, lebegő doboz tömege egyszerű, visszafogott, a természetbe illeszkedik.
A két hossz homlokzaton a keretező fa burkolat a szálló rész doboz, skatulya jellegét hangsúlyozza. A két szintet összefogó függőleges irányú fa burkolat a keret síkjától beljebb található. Utóbbi fa táblák kissé megdőlt irányukkal oldják az épületrész szigorú geometriáját, a természetre utalnak. A két hosszhomlokzat egymás inverze. A két bütü homlokzat teljesen zárt, homogén fa burkolatú. (Rétegelt, kezelt, külső térben alkalmazható fa burkolat.)
Az épület lefedése (nem járható lapostető) fa burkolattal történik, a két bütü homlokzat tábláinak kiosztását követi. Ezen burkolatra főként azért volt szükség, mert az épületre a Millenniumi emlékmű dombjáról rá lehet látni, ez főként télen problémás. Valamint azért mert így a doboz jelleg még erősebb hangsúlyt kap. A doboz táj felé forduló oldala (a jó kilátás biztosítása mellett) zártabb, míg a belső udvar, felé forduló oldala nyitottabb.
Közösségi épületrész: Terepszint alá kerültek a közösségi terek. A támfalra utaló csiszolt kő burkolatú homlokzattal. A bevilágítást üvegtető biztosítja a támfal mellett. A közösségi rész - melyen „lebeg” a fa doboz – mint egy kőtömb jelenik meg.
Kápolna: A kápolnát domb belsejébe helyeztem el. A közösségi terekből és a belső udvarról is megközelíthető. Belső burkolata mindenhol csiszolt mészkő. A kápolna oltárát természetes fény világítja meg. A tölcsérszerű felülvilágító felső vonala a nap járását veszi figyelembe.
Funkcionális ismertetés
Az épület megközelítése a Millenniumi emlékmű után, a borászat fele vezető útról lehetséges, a meglévő támfal mellett levezető rámpán keresztül. Mintegy ösvényként, a fal mellett osonva lehet az épületet megközelíteni. A bejárati rámpán lefelé haladva egyre jobban tűnik el a környezet, s ezzel szinkronban látunk egyre többet és többet a szálláshelyből. A főbejárathoz vezető út mellett és a támfal felett növényzet övezi az utat, ezen térelhatároló falaknak az anyaga kő burkolat - a bal oldali magas, régi támfal rakott kő burkolatú, a jobb oldali kis magasságú támfal csiszolt kő burkolatú. Az egyre szűkülő és magasabb támfallal körülvett rámpa végül egy belső kis udvarban ér véget, ahol a főbejárat és a terepszint alatti épületrész homlokzata tárul fel előttünk.
Az üveg szélfogó után megérkezünk a fogadó térbe, jobbra található a recepció. Az egész közösségi tér egy légtér, mely áll a fogadó térből, két közösségi térből és egy étkező részből, melyeket mobil válaszfalakkal lehet lerekeszteni. Itt a cél nem a teljes lehatárolás volt, hanem csak optikailag osztja a teret, attól függően, hogy hány fős csoportok használják a teret. Így többfunkciós térként is lehet használni a nagy közösségi térrészt. Érdekessége, hogy a támfal felöli részen teljes üvegfödém sáv került betervezésre, mely biztosítja a megfelelő természetes bevilágítást, és különleges térélményt nyújt a teret használóknak. A főbejárattól jobbra külön készült egy kiszolgáló folyosó, melyről nyílik a közönségforgalmi WC blokk, a közlekedő blokk, mely felvezet a szobákhoz, a gazdasági iroda, a gépészeti helyiségek, a melegítő konyha, az élelmiszer- és székraktárak. A közlekedő blokk háromkarú lépcsője vezet fel a szobákhoz, illetve egy 4 személyes lift. A közlekedő blokkal szembe helyezkedik el a kápolna, melyet szabadon használhat minden zarándok. A kápolna oltárát természetes fény világítja meg. A tölcsérszerű felülvilágító felső vonala a nap járását veszi figyelembe.
A földszinten és az emeleten a szobákat egy belső udvar fele függönyfallal nyitott folyosóról lehet megközelíteni. A szobák a kilátás fele nyitottak, észak-keleti tájolásúak.
A súlypontjában levő közlekedőblokk a terepszint alatti szintre vezet, ahol a közösségi terek és a kiszolgáló helyiségek mellett a kápolna is megközelíthető. A kápolna galériás kialakításával lehetőség nyílik arra, hogy a belső udvarból is megközelíthető legyen.
A belső udvarra a földszintről lehet kijutni, a közlekedőblokkal szemben.
A kétszintes épületegyüttesben a 22 szobából 2 szoba 15 fős, 10 szoba 4 fős, 10 szoba 2 fős, így összesen 90 fő elszállásolása biztosított. A szobák kialakításánál a fő szempont a leegyszerűsített belső kialakítás volt. Minden szobának egy kis előtere van, ahol beépített szekrény található. Innét nyílik egy zuhanyzós fürdő, illetve a 2, 4 illetve 15 fős szoba.
Köszönet Wagner Péternek és azoknak a személyeknek, akik segítséget nyújtottak a tervezés során.
Fekete Ibolya
