Panzió az istállóban
Valahol az Északi-középhegység festői lankái között nemsokára érdekes újjászületésnek lehetünk szemtanúi. Egy hajdani istállóból nemsokára elegáns szálló épül, méghozzá a nemrég A'Design Award díjazott Sopron Basket öltözőkömplexum tervezőitől, az IO LINE AND ROUND stúdiótól.
Tervezésünk tárgya egy hajdani marhaistálló, mely egy lankás amfiteátrum jellegű völgy feletti síkon helyezkedik el. Dél-nyugati irányban az Északi-középhegység festői lankái, észak-kelet felől pedig ligetes, közel 90 hektáros zöld terület, rétek, kaszálók ölelik körül. A megbízóink szándéka, hogy ez az egy traktusos, nyeregtetős istállóépület a jövőben szálláshelyként alkalmassá váljon 70-80 fő befogadására, egy megfelelő kapacitású étteremmel, valamint szűkített wellness szolgáltatással, illetve a telken található kisebb ipari épületekhez tartozó látogatóközpont kapcsolatával.
A szándékunk egy olyan koncepció kialakítása volt, mely természetközeli, multiszenzuális, reflektál a területen élő gyógynövényvilágra, alázattal követi az épület és a környezet adottságait, kortárs szemléletet ötvöz hagyományos anyagokkal és technológiákkal. Ez a megközelítés pedig, elképzelésünk szerint megfelel a napjainkban releváns funkcionális és fenntarthatósági elvárásoknak.
A belső terekben a legnagyobb hangsúlyt a páratlan külső panoráma kapta, melynek építészeti következményeit ennek alárendelve, az exteriőr tervezésekor nagyvonalú formaképzéssel oldottuk meg, hogy a funkcióbővítés egyértelműen elkülönüljön, az épület eredeti karaktere pedig megmaradjon. Ennek a szemléletnek megfelelően a szobák kialakításánál alkalmazkodtunk a ház harántirányú vasbeton gerendázatából és pillérkiosztásából következő raszterhez is.
Az épület új főbejárata a délkeleti homlokzathoz csatolt kis bejárati építmény, a terület jellemző kőzetei és ásványai által színezett, speciális földbeton burkolattal. A földszinten és az emelet észak-keleti részén fekvő szobák kültéri teraszdoboz-toldást kapnak, melynek burkolata -jelenlegi elképzelésünk szerint- festett fagyapot.
A dél-nyugati oldalon az emeleti szobák tetősík ablakokkal megnyitottak. Ezek a szobák a tetősík hajlása miatti hasznos-alapterület veszteség ellensúlyozására másfél raszter kiosztásban kerülnek kialakításra.
A belső terekben a közösségi helyiségek jellemzően üvegezett válaszfalakat kaptak, így a transzparencia — és annak fokozataival való játék — lehetővé teszi, hogy a panoráma a kültéri nyílászárókat nélkülöző helyiségekben is meghatározó vizuális elemmé váljon. A gazdag növényvilág pedig nem csak, mint egy kimerevített kép öleli körül a panziót, de be is szivárog az egyes helyiségekbe, térbelivé válik, a gyógy- és fűszernövények pedig illatukkal is hatnak. A gyógynövénykultúrából és a helyi adottságokból következett az a stilisztikai megközelítés, mely a hagyományos, etnográfiai formakultúrát és archetipikus tárgyakat helyez előtérbe.
A természetes anyagok használata mellett ezért került ruhásláda a szobákba, kisebb, mobil bútorok a falra, a bútorok és falszerkezetek sajátos szervesülése pedig a tapasztott falakat idézik. Szintén ebből következik a közösségi élet jelentősége, a meleg otthonosság, a kandalló, a puha anyagok, és a gyermekek jelenlétére utaló tárgyak – mint a sámli.
A falusi hagyomány elengedhetetlen eleme a humor, illetve a babona, boszorkányság. Ez utóbbit misztikus-szakrális, sötét, kontrasztos terekkel idézzük meg, a humorra és játékosságra pedig a bútorzattal és az apróbb tárgyakkal reflektálunk – például a liszteszsákokra emlékeztető, elnagyolt ülőbútorok esetében.
A telken található ipari épületeket figyelembe véve, egy visszafogott indusztriális megközelítés is teret kap, forma- és anyaghasználat tekintetében – kazánlemez, látszó csőrendszerek, beton és nyerstégla felületek.
Ezeket a stilisztikai hatásokat a megfelelő arányok megtalálásával fűztük össze, hívószóként kezelve a puritán egyszerűséget.
Bella Gábor
Hevesi Annabella
