Papírgyárból szórakoztató központ – Zürich, Sihlcity
Másfél évszázados papírgyári múlt után új életre kelt Zürich egyik nagy kiterjedésű, felhagyott ipari területe. Az egykori Zürcher Papierfabrik an der Sihl helyén 2007-ben nyílt meg a Sihlcity szórakoztató és kereskedelmi központ, mintegy 100.000 m2-en. A Theo Hotz építésziroda tervei szerint készült, változatos funkcionális kínálatot nyújtó fejlesztés során négy emblematikus, értékes objektumot megtartottak és felújítottak, ám ezek léptékét jócskán túlnőtték az új épülettömegek.
Bevezetés
Munkások érkeznek vidékről. Nyersanyaggal rakott vagonok keresztezik a kész papírt szállító teherkocsik útját. Csatorna vezeti a gyárhoz Sihl folyó vizét, amely az áramtermelő turbinákat hajtja. A magas gyárkémény szakadatlanul füstöl és érződik a levegőben: a papírgyártás különleges dolog. Ez a kép fogadta a látogatót 1965-ben Zürichben ott, ahol ma a Sihlcity együttese emelkedik; korábban több mint 130 éven keresztül folyt a papírgyártás ezen a területen. Ma már nem ontja a füstöt többé a kémény, de az egykori gyárterület újra él. Naponta mintegy 20.000 ember látogat el Sihlcitybe, hogy élvezze a minőségi városi, építészeti környezetet és az óriási kereskedelmi kínálatot csakúgy, mint a számos kulturális és gasztronómiai csemegét.
A Sihlpapier felemelkedése és hanyatlása
Menjünk vissza a múltba, egész pontosan 1836-ba, amikor zürichi családokból származó iparosok és bankárok gépekkel működő papírgyárat alapítottak a Sihl partján. Éppen a legjobb időben: egyre jelentősebbé vált a művelődés, az újságok, a röpiratok és a könyvek száma gyorsan nőtt – ezzel együtt a papírszükséglet is. A gyár 100 munkással kezdte meg a papírgyártást. A termelés folyamatosan nőtt, újabb és újabb gépeket vásároltak, az épületet folyamatosan bővítették. A vállalatot 1931-ben érzékenyen érintette a világgazdasági válság. A gyár csak egy szerény anyagi bázissal élte túl a megrázkódtatást, ezután egyre inkább speciális minőségi papírok gyártására állt át. A virágzó vállalat 1973-ban a világ legnagyobb, transzparens papírokat előállító berendezését helyezte üzembe. Ekkor már 500 ember dolgozott az üzemben, több műszakban. Az olajválságot követően hanyatlás következett: rövidebb lett a munkaidő, több gépet leállítottak, csupán a feldolgozás folytatódott egészen 1990-ig. Ezután csend lett a papírgyár körül. Az egykori Zürcher Papierfabrik an der Sihl egyes csarnokait és műhelyeit csupán rendezvények alkalmával használták, illetve művészek vagy kisvállalkozások bérelték.
„Sihlcity” ötlete megszületik
Mindeközben a fővállalkozó Karl Steiner AG a Theo Hotz AG építészirodával együtt elkezdte a Sihlcity projekt előkészítését. A jelenlegi tulajdonosi kör 2003-ban vásárolta meg a projektet. A területen álló együttesből négy épület maradt meg, hogy - a kőből rakott ipari múlt legértékesebb darabjaiként - Zürich történelmének egyik értékes és mozgalmas időszakára emlékeztessenek.
Építészet
Sihlcity építészeti együttesét a régi és az új sűrű szövedéke alkotja – a hagyomány és az innováció, a nagy és kis lépték, a szűk és tágas terek, valamint a nehéz és könnyű anyagok kontrasztja jellemzi. Összesen négy ipari épületet újítottak fel gondosan, ezek közül az egyik az egykori feldolgozó csarnok, amely ma kulturális eseményeknek ad otthont. Megmaradt Sihlcity markáns ismertetőjele, a 60 méter magas kémény, amely a Kalanderplatzon áll, Sihlcity szívében. Megőrizték és hasznosították az ún. Kalander-épületet és az egykori papírtárolót, amelyek mindegyik az 1950-es évekből származik. Ez a négy objektum jól illeszkedik a központi tér északi oldalán álló új, látszóbeton felületű épületcsoportba. A régi - részben nyerstágla-architektúrás - épületek egyfajta talapzatként hangsúlyozzák a feléjük emelkedő új tömegeket. A homlokzatok formálása rétegességet idéz, amelynek hatását a vízszintes látszóbeton-sávok és az üveg-fém membránok tovább erősítik.
Sihlcity nyugati bejárata egy átmenő tengelyt képez a Sihltalbahn vágányai alatt, felette egy lebegő lakó-, és üzletház található, amely szobrászi módon megformált, beton anyagú alátámasztásokon nyugszik. A széles térrel szemben található az Utobrücke felől érkező szűk utca, amely a Kalanderplatzba torkollik. Sihlcity központjában található egy többemeletes bevásárlóközpont, amelyre impozáns térszervezés és érdekes természetes fénykezelés jellemző. A belsőben elegáns terrazzo padlók és -burkolatok teremtenek kontrasztot az üzletek színes világával.
Az egykori Zürcher Papierfabrik an der Sihl felhagyott ipari területe helyén felépült városi kereskedelmi- és szórakoztatóközpontot 2007. március 22-én nyitották meg, amely Svájcban az első ilyen jellegű épület lett. A mintegy 100.000 m2-es területen éttermek, bevásárlóközpont, multiplex mozi, fitness/wellness-szolgáltatások, diszkó, hotel, valamint kápolna található lelkigondozói szolgálattal, továbbá különféle szolgáltatások és 16 lakás kapott itt helyet. A helyszín nagyon jó tömegközlekedési és közúti kapcsolatokkal rendelkezik, a területen 850 parkolóhely található.
Sihlcity területén számos híres kortárs művész valósította meg saját projektjeit, így az épületegyüttes éjszakára szinte múzeummá válik. Az ide látogatók mindenhol műalkotásokkal találkozhatnak: Sihlcity templomának allegóriákkal teli üvegablakaitól a hotel régi dűlőnevek szerint elnevezett folyosóin keresztül egészen a területet határoló autópálya-viaduktot díszítő installációkig.
fordította: Garai Péter
vezető tervező: Theo Hotz
kivitelezés éve: 2003-2007
nettó szintterület: cca. 98.000 m2
telekterület: 41.991 m2
generáltervező: Theo Hotz AG
generálkivitelező: Karl Steiner AG, Zürich
megbízó: Credit Suisse
Kapcsolódó oldal:
