Párizsi gerilla-építészet

Stéphane Malka francia építész a szabadság, egyenlőség, testvériség jegyében bódévárost építene a Défense diadalívébe. Vagy ahol épp kihasználatlan teret talál. A Pocket of Active resistance modelljét Nemes András írása mutatja be.

Képzeljük csak el: a jövőben annyira nehézkessé válhat az ingatlanfejlesztés, hogy az emberek majd összefognak, és megépítik saját otthonaikat a rendelkezésükre álló városi térben - mondjuk a párizsi Défense diadalívében. A modell neve, amit egy francia építész, Stéphane Malka javasolt, Pocket of Active resistance. Úgy véli, hogy meglévő épületek, illetve azok infrastruktúrái lehetnének a fenntartható és megfizethető új lakóhelyek alapjai. Ebben a békés, de forradalmi utópiában az emberek magukévá teszik a várost, a szigorú várostervezési és engedélyeztetési szabályokat pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyják. A terv – elsősorban anarchista attitűdje miatt – az építészeti magazinok mellett a francia sajtót is bejárta.

Öröklakás Párizsban kb. 800ezer forintért?

Szóval a tervezett helyszín az új diadalív elnagyolt, üresen tátongó, 108 méter magas monstruma – ha már egyszer a Testvériség nagy boltívének nevezik, és a párizsi forradalom 200 éves jubileumára épült. A terv egy típuselemekből álló lakó-rendszer, amely a diadalív belső falára kapcsolódik, és állványokon közelíthető meg. A párhuzamosságot rendre kerülő, egymásra pakolt bodegákból álló épületegyüttes újrahasznosított építőelemekből is összeállítható. Malka számítása szerint egy lakás meglenne nagyjából 3000 euróból. Az egyszintes, kétszobás, összkomfortos, erkélyes lakásokat felvonók és függőhidak teszik még vagányabbá. A megszokott panelházak unalma és szigora helyett színes, vibráló külvárosi lakónegyed jönne így létre.

Egy ilyen épületcsoport aztán bármilyen meglévő nagy épületre, emlékműre rácsatlakoztatható. Malka terve a környezetvédelemmel kapcsolatos aggályokat is figyelembe veszi. Szerinte minden új épület a környezet rovására épül, kivéve ezek a „paraziták”, amelyek kizárólag már meglévő infrastruktúrákból táplálkoznak.

Szabadság, egyenlőség, testvériség

Az építész új városi életterek lehetőségein elmélkedik, egészséges urbánus szemléletet alakít ki. Malka új szociális forgatókönyvet is alkot, és a meglévő életformák alternatíváját mutatja be. Projektjeit a permanens felkelés fogalmához társítja. Az elégedetlenséget üdvözölni kell, mivel jogos. A módszer a civil tüntetésekhez hasonlít, ami szintén a városi közösség spontán vitalitásából ered. Az ellenállásnak nagy hagyománya van a francia társadalomban a párizsi kommüntől a második világháborús francia ellenálláson át a 1968-as diáklázadásokig. A gerilla-építészet megszállja a társadalom intézményeit és az állami emlékműveket. Perifériára szorultak, menekültek, tüntetők, másként gondolkodók, hippik, utópisták, hontalanok – egyesüljetek!

Bunker Galéria

A francia építész egy másik tervében a hangulatos nevű kiállítóterem szintén a már kiépült városi hálózatra telepedik rá, vagy inkább alá. Mégpedig a párizsi metrók felszín fölötti megállóira, jelen eseten a Barbes állomásra. A durván megmunkált, előregyártott beton elemek a viaduktok lábazatára lennének erősítve, amelyek egyébként Párizs-szerte egyformák. Így ezek az előregyártott, elemes galériák a rendelkezésre álló pénz és hely függvényében a város több pontján simán felépíthetők. A galéria védi műtárgyait, elhatárolja magát a metrótól, ám oldalablakain keresztül az utazóközönség némi betekintést nyerhet a kiállítótérbe. Ez felébresztheti kíváncsiságukat, egyszer talán még meg is látogatnak egy ilyet. A Bunker galéria spontán kulturális tér, amely műalkotásként mutatja önmagát is.

Stéphane Malka

1975-ben született Marseille-ben. Mindig is a városi zugok inspirálták. 10 évig graffitizett, illegálisan, persze, innen ered erős vonzódása az ellenállás puha fajtáihoz.  Építészeti tanulmányait szülővárosában, majd a párizsi La Villette-ben végezte. Jean Nouvel irodájában gyakornokoskodott, 2003-ban pedig létrehozta saját irodáját. Eddig kisebb megrendelései voltak: lakásbelsők, kiállítás-installációk vagy a sarcelles-i Jean Jacques Russeau gimnázium felújítása. Valamint a Fészek elnevezésű tetőtér-ráépítés, amely egy hajlított rétegelt lemezekből, három nap alatt felépített kilátó egy párizsi bérház tetején.

Az OMA-val és Rem Koolhasssal együttműködve számos építészeti tervpályázaton vesz részt. Ellenzi a rengeteg engedélyeztetési szabályt. „Meg kell szállni a várost” - mondja. Spontán aktivitásának tere egész Párizs, alternatív javaslatainak a Petit Paris nevet adta. Gondolatébresztő munkásságát érdekes módon a francia kulturális minisztérium is elismerte, 2009-ben a Najap-díjat ítélték neki. „Információ a konfliktus – talán ezek a legjobb szavak munkáim megközelítésére. Az építészetre úgy tekintek, mint a szociális és kulturális ellenállás kifejezésére. A szükséges érési folyamathoz számomra fontos a magányos elmélkedés is.”

Internet-kiáltványok

Malka honlapján a tervek melletti leírások inkább politikai kiáltványokhoz hasonlítanak. Néhány részlet:

„A gazdasági válság aláásta a világ pénzügyi rendszerét és parkolópályára tette az építőipart. A jelenlegi építészeti gyakorlat nincs összhangban a valós szükségletekkel, ugyanakkor túlságosan idő és pénzigényes.  Egyre nagyobb szakadék tátong az építészet és a városlakók igényei között. Újra kell gondolni a hosszú távú tervezés, a kivitelezés és a nagyvárosi életmód lehetőségeit.”

„Eleve nehéz fenntartható és környezetbarát építészetről beszélni, mikor az építés aktusa szükségképpen a környezet pusztulásával jár. Az építőipar is felelős a víz- és a levegőszennyezésért. A városokat az átalakítás, a ráillesztés, a matricázás logikájával érdemes fejleszteni. A megépített örökség a kiindulópont, nem kell globális tabula rasa.”

„A városlakók, civilek elégedetlenségét el kell ismerni, a mozgósítás során a peremvidékeket is be kell kapcsolni a folyamatokba. Az új „para-város” termékeny életerőt, aktív közösséget biztosít. Az alkalmi munkakollektívák saját hatáskörükben építik meg az épületeket előre gyártott elemekből. Ehhez az elfoglalt konstrukciókat és infrastruktúrát használják. Jogi aggályokra a népsűrűség kedvezőbb eloszlásának szükségessége a válasz.”

Nemes András