Parkosított rendezővágányok Berlinben

Kreuzberg központjában, a vasút által hátrahagyott tájseb felett a természet kezdte átvenni a hatalmat. Ezt a burjánzást ültette át sokszínű városi parkerdővé a német Atelier Loidl városfejlesztő iroda.

Berlin keleti részén, nem messze a központtól, a sűrűn lakott és igen színes Kreuzberg városrész szívét bő fél évszázadon keresztül csúfította el az 1945-ben jelentősen megsérült, majd az NDK államvasútja, a Reichsbahn által teljesen hanyatlásra ítélt vasúti háromszög. A Gleisdreieck csomópont a valaha volt pompás Anhalter pályaudvar, amelynek ma már csak homlokzati torzója maradt fent, a forgalom a földalatti S-Bahn szerelvényeire redukálódott, és a felszínről szintén eltűnt Potsdamer állomás rendezővágányait szolgálta ki. A vasúti mementó, az elhanyagolt terület közel hat évtized várakozás után jutott új szerephez és kezdődött meg ismételt beintegrálása a város szövetébe.

2011-ben készült el a vasúti háromszög helyén létrejött új közpark leső üteme, majd a nemrég átadásra került harmadik résszel vált teljessé az Atelier Loidl tervezte Park am Gleisdreieck. A város vezetői 2006-ban nemzetközi tájtervezési ötlet- és megvalósítási pályázaton keresték a terület legmegfelelőbb hasznosítási lehetőségét. A cél a terület visszaintegrálása a városba, illetve a sűrűn lakott környék számára megfelelő szabadidős- és rekreációs térség létrehozása volt.

A több éves rehabilitációs folyamat egy alapvető városi teret kívánt újra megteremteni, ami a maga egyszerűségében kívánja célját minél sokoldalúbban szolgálni. A park vissza szeretné csempészni az „elvadult” természet romantikáját, változatos és burjánzó növényvilágot telepítettek be tudatos tervezéssel, mégis azt a látszatot keltve, hogy minden a szabadjára hagyott burjánzás műve, amibe később a különböző ösvényeket belehúzták.

A bő 40 hektáros terület, a korábbi vasúti töltés miatt 4 méterrel emelkedik a város szintje fölé, ezzel különleges alapot nyújtott a tervezéshez. A sűrűn lakott környékből szinte természetesen válik ki a hatalmas parkerdő, ahol az újonnan létrehozott futó-, bicikli- és gyalogos utak, pihenőhelyek, játszóterek, sportpályák, a rámpák és lépcsők, illetve maga a világítás mind elbújik a zöldnövényzet rejtekében, így a tematikus részek észrevétlenül folynak egymásba. Az egyik központi eleme egy hatalmas 80 méteres, lépcsőzetes, fából készült padsor. A most átadott 10 hektáros terület, a Flaschenhals legfőbb karakterét a megmaradt vasúti pályák különböző újrahasznosítása adja: hol sétaút, másutt „elvadult” tájelem, határozott utalás a terület összetett múltjára.

Bán Dávid