Parlament bővítés - Kévés György levele Wachsler Tamáshoz
Kévés György levele a Kossuth térrel kapcsolatban: ”javaslom, hogy a jövőben a tervezett – kiemelt – országos jelentőségű beruházásoknál a fejlesztések koncepcióját és stratégiáját, előzetes megvalósítási tanulmánnyal igazolt kapacitásait, méreteit, sürgősségét, megtérülését, műszaki szakemberek bevonásával, országos tervpályázat keretein belül határozzák meg!”
Tárgy: Kossuth téri rekonstrukció, mélygarázs, látogató központ, Parlamenti Múzeum
Tisztelt Wachsler Tamás úr!
Hivatkozással a tárgyban 2012. május 10-én tervbemutató kíséretében megtartott előzetes konzultációra, a helyszínen szűkre szabott egyperces időkeretben elmondott véleményemet, a könnyebb megértés érdekében tervi anyaggal kiegészítve írásban is megküldöm.
1. A főváros Duna által kettéválasztott városrészeit – Budát és Pestet – összekötő hidainak túlterhelése miatt már régóta szükségessé vált egy új közúti kapcsolat létesítése. Új híd vagy a Duna alatt vezetett közúti alagút létesítése fontos követelménye Budapest korszerű közlekedési rendszerének. Ezt az összekötő kapcsolatot azonban nem láttam a konzultáción bemutatott igen részletes terveken ezért ennek átgondolását különösen indokoltnak tartom és erre fel is hívtam a figyelmet. Különös tekintettel arra, hogy a Parlament tervezett földalatti bővítése ütközik a korábban Rhorer Ádám közlekedési szakértő mérnök (METRÓ-Ber-Közlekedés Kft.) által javasolt közúti alagút nyomvonalával ezért a kialakult ellentmondást meg kell vizsgálni!
2. Steindl Imre, a kiváló építész által tervezett mű, az új Parlament, a XIX. század végén országos tervpályázaton, végül a zsűri és annak elnöke, Andrássy Gyula gróf miniszterelnök által hozott döntés szerint első díjjal kitüntetetten került 1904-ben megvalósításra. Kérdésem: az új jelentős bővítési tervre miért nem írtak ki nyílt országos tervpályázatot?
A 260m hosszú Parlament épület, Dunával párhuzamos hossztengelyének közepén szimmetrikusan kialakított, reprezentatív főbejárattal épült. Az épület tervezett új funkcionális bővítését, annak elhelyezését (látogató központ, személyzeti bejárat, mélygarázs, Parlamenti Múzeum) figyelembe véve, a Parlament eredeti főbejáratának reprezentatív kialakításához viszonyítva az új tervet nem tartom szerencsésnek! Továbbá megítélésem szerint a már említett Duna alatt szükségessé váló közúti alagút nyomvonala, valamint a Parlament hosszú épületének végére (hónaljába) vitathatóan elhelyezett, a föld alatt kialakított, új funkcionális főbejáratnak elhelyezését sem tartom jó megoldásnak.
Figyelembe kellene venni az új terv készítésénél azt az egyszerű geometriai adottságot, hogy a tervezett új bejárati építmény és az ezt kiszolgáló földalatti garázs szélső esetben több mint 260 m távolságban lesz a Parlament egyes funkcionális egységeitől. Ez az elhelyezés szerintem így elfogadhatatlan! Az általunk a mellékletben javasolt telepítés figyelembe veszi Steindl szimmetrikus koncepcióját és így az épület funkciójához és tömegéhez viszonyítva – amennyiben nincs valami általunk nem ismert ok – a javasolt földalatti bővítésünk elhelyezése vitathatatlanul kedvezőbb!
3. A Parlament előtti tér felszíni kialakításánál már Steindl Imre is különböző megoldásokkal próbálkozott, hisz az épület erőteljes szimmetriája és a tér aszimmetriája már az eredeti tervezésnél is láthatólag nehézségeket okozott. Ez a probléma a jelenlegi, Önök által készített tervnél is szembeötlően látható, és a helyzet egyelőre bizonytalan volt a tervbemutató idején is.
A terület burkolt és zöldterületi arányának megkötésével nem értek egyet. Szerintem szerencsésebb volna, ha a Kossuth tér egész területén „faltól falig” terjedő valamilyen kőburkolat épülne, mert ez elvenné a meglévő szimmetria és aszimmetria „élét” ugyanúgy, mint például Mexikóváros óriási főterén a nagyvonalú megoldásnál ma is látható.
Véleményem szerint bár ez – a múlt, a jelen és a jövő – politika szempontjait is érinti, a helyzet végleges megnyugtató megoldása érdekében nem lenne szükséges erre a térre elhelyezni az egyébként kiváló különböző magyar történelmi személyek szobrait. Sokkal egyszerűbb lenne, ha ezeket az emlékműveket az illető személyekről elnevezett budapesti tereken, útvonalakon helyeznénk el, úgy hogy például Andrássy Gyula az Andrássy útra, Tisza István a róla elnevezett Tisza István térre, Rákóczi Ferenc a Rákóczi térre stb. kerülnének.
Ezzel a megoldással egyszer és mindenkorra, legalább itt a Téren elkerülhetnénk a jövő politikai kurzusai által, pontosan a történelmi személyek megítélése körül kialakult vitákat. Továbbiakban a Parlament előtti teret javasolnám Országház térre keresztelni, annak tengelyébe egyetlen igen magas országzászlót elhelyezni úgy, mint ezt a már említett Mexikóvárosi főtér példájánál a mexikói építészek is tették. (Ez talán nem minősül plágiumnak.)
Összesítve véleményemet, utóirat: javaslom, hogy a jövőben a tervezett – kiemelt – országos jelentőségű beruházásoknál a fejlesztések koncepcióját és stratégiáját, előzetes megvalósítási tanulmánnyal igazolt kapacitásait, méreteit, sürgősségét, megtérülését, műszaki szakemberek bevonásával, országos tervpályázat keretein belül határozzák meg!
Végezetül kérdéseim: a két év múlva létszámban felére csökkenő parlamenterek számát és a hazai politika mára kialakult presztízsét is figyelembe véve, ez a beruházás most a legsürgősebb? A témához szorosan nem kapcsolódó, de hasonló kérdés, hogy a mára a színvonala miatt drasztikusan csökkenő hazai labdarúgó mérkőzések látogatóinak számánál figyelembe vették-e a sürgős, magyar viszonylatban helyenként gigantikus méretű stadion építések magas költségeinek közeljövőbeni megtérülését?
2012.05.17.
Tisztelettel:
Kévés György
építész
Építészek, Mérnökök, Képzőművészek Egyesülete elnök
