Passzívházak alapkérdései
Hegedűs Attila építész összefoglalójában a passzívházak alapvető energetikai jellemzőit, követelményeit és előnyeit tekinti át, kitérve a megvalósítás és a megtérülés kérdéseire is.
Mi az a passzívház?
A passzívház egy olyan épület, amely kimagaslóan jó hatékonysággal, és jelentős gépészeti közreműködés nélkül (passzívan) hasznosítja a környezetében rendelkezésre álló hőenergiát. Általánosságban elmondható, hogy a passzívház fűtési energiaigényének 1/3-át a nyílászárókon át érkező napenergia, 1/3-át a bent tartózkodó személyek és a használt berendezések hőleadása, 1/3-át pedig valamilyen hőtermelő (fűtési rendszer) biztosítja.
Ez a hatékonyság azt jelenti, hogy jó közelítéssel egy passzívház fűtési energiaigénye körülbelül 1/10-e egy hasonló, hagyományos épületnek. Egy ilyen épület 1 m2-nyi területe 1 éven át kifűthető maximum 15 kWh-nyi energiával, ami megközelítőleg megfelel 1,5 liter olaj, vagy 1,5 m3-nyi gáz fűtőértékének. Vagyis például egy 100 m2-es ház teljes éves fűtési energiaigénye nem több, mint 150 m3-nyi földgáz.
Fontos kiemelni, hogy a passzívház nem egy építési rendszer, nem egy konkrét technológia. Sokkal inkább mondhatjuk, hogy az építészetben és az építőiparban általánosan használt, járatos megoldások tudatos - műszakilag fegyelmezett, összefüggésekben vizsgált - felhasználása. A passzívházakat ez a fajta szemléletmód, ez a komplex gondolkodás emeli ki a mai, hagyományos épületek közül.
Milyen követelményeknek kell egy passzívháznak megfelelnie?
Ahhoz, hogy a kitűzött célt elérje az épület, egyértelműen számszerűsíthető követelményértékeket határozunk meg. Amennyiben ezeket teljesíti, biztosítható a megkívánt színvonal. Az első és talán a legfontosabb - már a bevezetőben is említett - elvárás, hogy az épület fajlagos fűtési energiaigénye ne haladja meg a 15 kWh/(m²év) értéket. Ez az érték a korábbi elméleti kutatások, valamint az első passzívházak gyakorlati tapasztalatainak összegzése. Egy kivitelezési, ráfordítási és energetikai optimum. Ez az a szint, melynek közelében - reális időtáv figyelembevétele esetén - az épület bekerülési és üzemeltetési költségei összességében a legalacsonyabbak lehetnek.
A fenti érték helyettesíthető egy másik - nem kötelezően betartandó - paraméterrel, ami azt határozza meg, hogy az épület fajlagos fűtési csúcshővesztesége, még a leghidegebb téli időszakban sem lehet nagyobb, mint 10 W m²-ként. A 100 m2-es példánál maradva ebben az esetben az épület maximális fűtési teljesítményigénye 1000W / 1 kW. (A nagyságrend érzékeltetésre: ez egy nagyobb hajszárító teljesítménye.) Ezen követelményszint elérése esetén hagyományos fűtési rendszer kiépítésére nincs is szükség, mert az épület kifűthető csupán a szellőztető levegő temperálásával is.
Passzívházak esetében az épület határoló szerkezeteinek légtömörsége kiemelten fontos. Arra törekszünk, hogy a szerkezeteken és a szerkezeti réseken keresztül minél alacsonyabb legyen a levegőáramlás. A légcsere csökkentése a hőszigetelés hatékonyságának növelésén keresztül is segíti az energiaveszteség minimalizálását, ezen felül növeli az épület műszaki minőségét, valamint a kontrollált szellőztetés hatékonyságát is. Jelentős szerepe van az energia-megtakarítás mellett a lakókomfort szintjének emelésében is, hiszen segít elkerülni a kellemetlen huzatérzetet és növeli az épület zajvédelmét. Ennek a követelménynek a teljesülését az építkezés egy adott szakaszában méréssel is igazolni kell.
Nem csak a fűtési szezonban szempont az alacsonyabb üzemeltetési költség és a lakótér komfortja, hanem a nyári időszakkal kapcsolatban is fogalmazunk meg hasonló elvárásokat. Egy passzívház esetében a lakótér nyári túlmelegedése nem haladhat meg egy - még elfogadható, 10%-os - szintet. Ez a kritérium - az ilyen épületek kiemelten jó hőszigetelési képessége, megfelelő tájolása, a beépített szellőztető rendszer és az árnyékolási megoldások racionális alkalmazása miatt - az esetek többségében klimatizálás nélkül is elérhető.
Az épület határoló szerkezeteivel szemben megfogalmazott korábbi követelményeken felül van még egy szempont, ami segíti, hogy egy passzívház összes energiafelhasználása se legyen pazarló, és ezáltal az üzemeltetés ökológiai lábnyoma alacsony maradhasson. Egy fontos elvárás, hogy a primerenergia-igény nem haladhatja meg a m2-re vetített 120 kWh/év értéket. Ez a mutató az épületek energetikai megfelelését, az alkalmazott energiahordozó típusától függetlenül, egymással összemérhető módon jellemzi.
Hogyan valósítható ez meg?
Ahhoz, hogy épületünk passzívházzá váljon, két fontos alapelv következetes betartásán keresztül vezet az út. Az épület hőveszteségeit csökkenteni, míg a hőnyereségeket növelni kell. A konkrét eszközök mellett ebben először a tervezési alapelveket kell megfelelően alkalmazni. A tervezési terület környezeti feltételeinek, a klimatikus adottságoknak az ismerete és figyelembevétele mellett kiemelt eszköz az épületek megfelelő tájolása, tömegformálása, az optimális alapterület / lehűlő felület arány megtalálása. Az épület konkrét alaprajzi rendszerének, az ablakok mennyiségének és méretének, valamint az árnyékolási megoldások racionalizálásának a szerepe sem elhanyagolható. Ezek együttes alkalmazásával lehet a legnagyobb hatással lenni a majdani épület energiaigényére.
A műszaki megoldások vonatkozásában első körben a jó minőségű, egyenletesen hőszigetelt, hőhidaktól mentes épületburok szerepét kell kiemelni. Ennek energetikai rendeltetése elsősorban a hőveszteségek csökkentésében jelentkezik. Ennek a buroknak a részei a megfelelően tájolt, minőségi nyílászárók, amelyek rendeltetése passzívházakban különösen fontos. Ezek az elemek a hőveszteség minimalizálása mellett a hőnyereségek maximalizálásában - napsugárzás energiatartalmának hasznosításával - is kiemelt szerepet vállalnak. A következő fontos szempont, hogy a határoló szerkezeteknek önmagukban, illetve a csatlakozásoknak a lehetőségek szerint minél légzáróbbnak kell lenniük. Az épület egészének légtömör kialakítása a passzívházak fontos alkotóeleme és a kivitelezés minőségének egy markáns sarokköve.
A mai építési technológiák mellett már hagyományos épületeknél is problémát jelent, hogy az ablakok zárt állapotában a lakás levegője hamar elhasználódik. A lakótér komfortjának megőrzése miatt azonban mindenképpen biztosítani kell a szükséges, folyamatos szellőzést. Ezt passzívházaknál kiegyenlített szellőztetési rendszerrel oldjuk meg. A hőveszteségek minimalizálása érdekében minden esetben hővisszanyerős szellőzést alkalmazunk. Ennek elve, hogy a távozó levegő nagy hatékonysággal átadja a benne tárolt hőenergiát a beszívott friss levegőnek anélkül, hogy a légáramok (és ezzel együtt a szennyező anyagok, vagy a szagok) keveredhetnének.
Mit nyújt egy passzívház? Miért jó?
Az első és legszembetűnőbb különbség az energiafogyasztásban jelentkezik. Mint arról már a bevezetőben volt szó, egy passzívház fűtési energiaigénye kb. tizede egy hagyományos épületnek. Ez már önmagában is jelentős ökológiai előrelépés - hiszen az energiafelhasználáson keresztül a környezetszennyezés és -terhelés csökkentése segíthet visszafordítani káros folyamatokat - ami az egyén, a használó, a befektető szintjén is kimutathatóan előnyös.
Bár önmagában az ilyen épületek megvalósítása jelenleg némi többletráfordítást igényel - németországi tapasztalatok alapján ez a plusz valahol a 8-15%-os szint környékén van -, a markánsan alacsonyabb üzemeltetési költségek miatt még így is - 15-20 éves távlatban - kisebb összráfordításról beszélhetünk. Ezen időtávon felül pedig már egyértelműen egy passzívház minősül a legolcsóbb megoldásnak.
A lakók azonban nemcsak energia- és környezettudatosságukat, hanem egészségüket is szolgálhatják választásukkal. Az ilyen épületekben kialakuló hőmérséklet-eloszlási és levegőminőségi állapotok jelentősen magasabb komfortszintet nyújtanak. Ilyen például a zaj-, por- és pollenmentesség. Nincs bántó hidegsugárzás és huzatérzet, páralecsapódás és penészedés nem fordul elő. A folyamatosan biztosított friss levegővel az emberi működés során a kilégzéssel a levegőbe kerülő - amúgy szennyező - CO2 koncentráció alacsonyan, a szervezet oxigénellátása és a levegő páratartalma az optimális szinten tartható. A tapasztalatok alapján ezek hatására a lakók pollenallergiájának jelentős csökkenése (akár tünetmenetessé válása) figyelhető meg, az alvás is jobb, pihentetőbb. A belső felületek egyenletes hőmérséklete miatt akár 1-2 fokkal alacsonyabb léghőmérséklet mellett is biztosítható a lakótér teljes területén (az ablakok közvetlen környezetében is) a kellemes tartózkodás.
A passzívházon túl? Zéró energiás ház, aktívház
Passzívház esetében az energiafelhasználás mértékét definiáljuk, illetve csökkentjük jelentős mértékben. Ugyanakkor nem határozzuk meg, hogy a szükséges energiát milyen forrásból és milyen gépészeti vagy ellátó rendszerrel fedezzük. Ezzel szemben a másik két kategória esetében a helyben megtermelt és a helyben felhasznált energia viszonylatát figyeljük. Ha az ingatlanra telepített gépészeti rendszerek által generált és a felhasznált energia éves szinten kb. azonos, nullenergiás, ha az előállított kapacitás magasabb, aktív házakról beszélhetünk.
Ha a gondolatmenetet folytatjuk, könnyen belátható, hogy az ilyen típusú épületekhez vezető legracionálisabb út is a passzívházakon keresztül vezet. Egy extrém alacsony energiaigényű létesítményből lehet a legegyszerűbben, a legkisebb ráfordítással energia semleges, vagy akár energiát termelő épületet létrehozni.
Hegedűs Attila
holnaphaz.blog.hu
