Pázmány Campus: egy tervpályázati ismertető és annak nyitott kérdései
Hosszú idő után végre újra Tervpályázat ismertetés céljából telt meg a MÉSZ székházának Kós Károly terme. A Magyar Rádió egykori együttesét átalakító Pázmány Campus pályázat 10 indulója mutatta be látványos koncepcióját, az ismertetések végén pedig röviden egy-két nem elhanyagolható kérdés is felmerült a projekttel kapcsolatban. Egy érintett hallgató beszámolója...
A pályázat eredményeiről ebben a cikkünkben számoltunk be. A programot a nyertes KÖZTI-Hamburg C konzorcium bemutatója indította, mely munkat részletesen pár órával ezelőtt közöltük az Építészfórumon. A holnapi napon ismerhetik meg közelebbről a Finta és Társai Építész Stúdió Kft., az Abud Mérnökiroda Kft., a Garten Studio Kft. és a Zaha Hadid Ltd. közös munkáját is. Egészen üdítő élmény volt a Kós Károly teremben bejelentkezve látni a Zaha Hadid irodát, akitől Ludovico Lombardi ismertette a csapat koncepcióját. Az ő elképzelésükben is kiemelt szerepet töltött be az a szempont, hogy a Campus ne egy zárt egyetemváros legyen, hanem a városlakók számára is nyitott élménypont, ezen kívül a Károlyi-palota mögötti kert megformálása élvezett szintén kiemelt hangsúlyt gondolkodásukban Ludovico bevallása szerint. Minden másról részletesebben a holnapi nap olvashatunk többet.
Megosztott harmadik helyben részesült az Archikon és az Újirány pályaműve. A munka szintén publikálva lesz az Építészfórumon, de ízelítőnek annyit érdemes megjegyezni, hogy a Finta+Abud+Garten+ Zaha konzorcium művén kívül talán ez volt a legbátrabb munka még, amely a neves műemlékek között viszonylag merészebben jelent meg a jelen idők karakterével, főként a főbejáratok definiálásánál. Szintén harmadik díjban részesült az Archi.doc, a CAN Architects, a Fejérdy és Bartók Műterem, valamint a NARMER Építészeti Stúdió terve, amely komplex módon gondolkozott arról, hogy a legújabb oktatási metódusokat, pedagógiai módszereket hogyan követhetik le a kortárs oktatási terek is. A munkát a tengapi napon mutatták be a tervezők honlapunkon.
A sort a 3h építésziroda munkája folytatta, akik a Nemzeti Múzeumot körülölelő sűrű szövet karakterét adaptálták a kijelölt campus területére is. Gunther Zsolt többek között azt is kiemelte, hogy egy 21. századi egyetemnek fontos jellemzője, hogy nem egy központi aula közé szerveződik az intézmény, – mint mondjuk a Műegyetem központi épületének struktúrájában – hanem több központ, több találkozási pont és több komplex térélmény szükséges már a fiatalok számára. A Bánáti + Hartvig Építész Iroda együttese sok zöld területtel számolt, az új épületeket kifejezetten hátrahúzta volna a Pollack Mihály tér felől a historizáló emlékek érvényesülésére. Az új épületrészeken viszont kifejezetten e historista épületek zárt megoldásainak akartak pozitiív ellentétet nyújtani nyitottabb rendszerű, több napfényt beengedő architektúráikkal.
A FBIS és a Feilden Clegg Bradley Studios bemutatója során elhangzott egy fontos mondat: az elmúlt évtizedek után most egy teljesen új identitást lehet meghatározni a Pázmány számára, egy új irány lehetősége sejlik fel a fővárosi központjuk megépítésével. A tervezők számára a közösségi terek, valamint a zöld területek élveztek előnyt. Mint ahogy azt Fernezely Gergely megosztotta a közönséggel, a viszonítási alap a Cambridge Egyetem kertekkel teli felépítése volt, ezen felül tervükben az épület tetején egy hatalmas nyitott zöld park is alakult volna, mely a belvárosi léptékben is teljesen unikális dolog lenne. A Földes és Társai építésziroda a Károlyi-palota egészét könyvtárra alakítaná, a kortárs beépítés pedig egy szinte brutalista képet mutató hangnemmel szövődött volna a műemlékek közé. Egy sematikus hálórendszerrel operált homlokzatról volt szó, melybe helyenként egy-egy aszimmetrikus megnyitás, nagyobb kapuív okozott volna meglepetést.
Az MCXVI Építészműterem az archív térképeket, helyszínrajzokat is tanulmányozta, megfogta őket az Esterházy-palota furcsa elrendezése a negyed szövetében. Több pályázóhoz hasonlóan ők is városi léptékben gondolkoztak, nem csupán az egyetem polgárai számára tervezték meg az együttest. Beépítésük valódi térré akarta formálni a Pollack Mihály teret és egy érdekesség: Herczeg László szerint megközelítésükben fontos volt, hogy a historizáló paloták eredeti koncepciójához régi kertjük is hozzátartozik. Rekonstruálták volna ezért még a Festetics-palota kertjét is, a zöld területek helyreállításával pedig így definiálódhatott, hogy hol marad hely a kortárs épületegyüttesüknek. A Szántó és Mikó Építészek tervezői szintén szabadon hagyták volna palotákat és a Múzeum-kertet szerintük is hangsúlyba lehetne hozni a campus zártabb beépítésével. Az új épületek ennek ellenére azért hátrahúzódnak terveiken,"mint egy csoportképnél, ahol az eltérő öltözettel inkább kicsit hátralépne az illető". Éppen csak annyira, hogy kibontakozzon a régi és új egymással nem konfrontáló viszonya.
A bemutatók végén Erő Zoltán főépítész, a bíráló bizottság tagja fontos kérdéseket vetett fel. Megemlítette, hogy a zsűri kifejezetten értékelte a pályaművek azon közös pontját, hogy a védett műemlékek között intim zöld kertek tárulnak fel. A funkciók, közösségi terek elrendezése a legtöbb pályamunkánál egyöntetően jó megoldásokat képviselt, a legfőbb kérdőjel így tulajdonképpen maga az architektúra esztétikája volt inkább.
Milyen stílus, forma, textúra jelenjen majd meg a Palotanegyed közepén? Erő Zoltán konstatálta, hogy a a Rafael Moneo-féle emelet magas, változó ritmusú egységekre bontott homlokzattal sokan próbálkoztak, és a tégla architektúra is kedvelt megoldás, egyúttal attribútuma is a nemes középületeknek és egyetemi együtteseknek. Számára viszont felmerül egy fontos kérdés is: ha a Makovecz Imre által irányított piliscsabai egyetem egy katolikus egyetemet képviselt, akkor ez az új együttes mit prezentál majd, mennyire kötődik az egyetem hagyományaihoz? Mitől lesz katolikus ez a pesti campus a jeles világi paloták szövetében? Pusztán az együttesbe tervezett kápolna miatt? Illetve miért nem lehetne valamit a Magyar Rádió együtteséből, motívumaiból is átmenteni a jövőbe, beilleszteni azokat az együttes történelmébe? Mit jelent a a jelen számára a Pagoda és miért ne lehetne eredeti helyén és anyagában is megőrizni?
E kérdésre reflektált a helyszínen Sipos Júlia, aki egykor a Magyar Rádió munkatársa volt. Kiemelte, hogy mind a hatos stúdió, mind a 22-es stúdió modern örökségnek számítanak, s a Pagoda is méltó arra, hogy beilleszkedjenek ezekbe a frissen született és megkapó koncepciókba. A helyszín értékeiről és múltjáról korábban Ács Gábor cikkével emlékeztünk meg.
Az örökségi kérdések mellett felvetődött egy másik nagyon fontos szempont: a beépítés léptéke. Egy Szentkirályi utcában élő lakos a projekt méreteit nehezményezte, hiszen háromszor magasabb épület születik majd a szélességhez képest, az (amúgy szűkös) Szentkirályi utca számára így egy sűrű és talán túltelepedő beépítés közeledik a projekt kezdetével. Egy másik szakmabeli, közelben lakó szintén a környezet terhelésére hívta fel a figyelmet. 4000 hallgató és 500 oktató szerepel a programban egyébként, de kiemelte, hogy pont most, mikor a fenntarthatóság és zöld szemlélet koncepcióját kellene első helyre tennünk a világban, ez az együttes rengeteg bontással és hatalmas beépítéssel számol. Feltette a kérdést, hogy valóban szükség van-e itt és ennél az intézménynél ilyen volumenű új építésre?
Ezen a ponton a beszélgetésen elhangzott egy szarkasztikus mondat: "a tervismertetés kezd lakossági fórummá válni.". Jött is rá a velős következő hozzászólás: "Az igazság az, hogy valóban jó lenne, ha ekkora volumennél a megrendelő egy lakossági fórumot is tartana".
E témák jogosak. Lassan majd három évtizeddel ezelőtt egy merész vízió öltött testet a Makovecz Imre nevével fémjelzett piliscsabai campusban. Egy határozott program, mely az utolsó évtizedben szépen-lassan teljesen szétfoszlott. A piliscsabai központ ellenére a Pázmány más egyetmek kihasználatlan épületeiben volt kénytelen évek óta itt-ott szétszórni diákjait. Hol a Tárogató úton, hol a BME Z épületében, miközben Piliscsabán egy komplett város állt a tulajdonában. A központi helyszín remélhetőleg tényleg pozitívum lesz a vidéki helyszínhez képest, a funkció sokaságot ennek ellenére azért érdemes lehet még átgondolni, hogy a nagy beépítés után a terek ne legyenek kihasználatlanok, mint Piliscsabán - bár a győztes terv ebből a szempontból a látványtervek alapján reálisan kalkulál. Érdemes további párbeszédet folytatni még arról is, hogy az új architektúra minőségi érték legyen, a műemlékek védelmébe pedig beletartozzon a 20. század tisztelete, azaz a Magyar Rádió emléke is. Elvégre, a Pázmányon örökségvédelmi, történeti képzés is folyik. Az egyetemmel ellentétes gondolkodást tükrözne, ha a múlt folytonosságát és a jövő átgondoltságát mellőzné ez a beruházás.
Pleskovics Viola
