Pest város architektor-építésze: Hild József 230
230 éve született Hild József, a magyar klasszicizmus kiemelkedő alakja. Hild jelentős szerepet vállalt a reformkori Pest fejlesztésében, lakóházak, paloták, nyaralók, középületek és templomok egyaránt fűződnek a nevéhez, többek között a Gerbeaud, a Gross- és a Derra-ház és a Tigris Szálló is az ő tervei szerint épült.
Hild József, a reformkor meghatározó építésze 230 éve, 1789. december 8-án született. Hild János építész gyermekeként József a piarista gimnáziumban töltött évek után a Bécsi Művészeti Akadémián folytatta tanulmányait, emellett Charles Moreau építész irodájában dolgozott. A gyakorlati tudást édesapja mellett sajátította el, akinek 1811-ben bekövetkezett halála megrengette életét. Elegendő tapasztalat hiányában nem kapott építőmesteri engedélyt, a kötelező vándoréveket többek között Nápolyban, Rómában, Firenzében és Milánóban töltötte – itt fedezte fel a reneszánsz építészetet is, ami nagy hatást gyakorolt munkásságára. Hazatérése után, az 1820-as évektől egyre több félkérést kapott, de az igazi ismertség az 1838-as árvíz utáni Pest fejlesztésével, újjáépítésével köszöntött be. Hild nagy szerepet vállalt a XIX. századi Pest fejlesztésében, részt vett a Szépítő Bizottság munkájában, 1844-ben építőmesteri címet kapott, „1842-ben Pest díszpolgára lett, 1854-ben kinevezték Pest város architektor építészévé, évi 1000 forint fizetéssel” – olvasható az Esti Hírlap 1967. márciusi számában.
Hild klasszicista stílusú épületei jelentős hatást gyakoroltak Pest-Buda arculatának kialakulására, lakóházakat, városi palotákat, középületeket, templomokat egyaránt tervezett. Számos vidéki épület, nyaralók, kastélyok, többek között az esztergomi bazilika, az egri főszékesegyház és a szilvásváradi református templom tervei is az ő nevéhez fűződnek. Csak a fővárosban 900 építési engedély iránti kérelmet nyújtott be. Hild számos magánmegbízást kapott, többek között a Gerbeaud, a Gross- és a Derra-ház, a Tigris Szálló, a Csendilla és a Hild-villa is az ő tervei alapján épült, emellett a belső udvaros, függőfolyosós bérháztípus is hozzá köthető.
Vendéglőtől a cukrászdáig: pesti paloták
A József nádor tér 1. szám alatt álló klasszicista palota 1824 és 1825 között épült Gross Ferenc kereskedő megrendelésére. A Hild József tervezte épületben működött a „Kávéforráshoz” nevű étterem, ahol még Andersen is megfordult. „Pontosan 1860-ban költözködött belé a „Blumenstöckl“ nevű vendéglő, mely aztán népszerűvé és felejthetetlenné tette az egész környéket. Pesten itt mérték a legjobb sört és itt főzték a legjobb pörköltet a hatvanas-hetvenes esztendők németül beszélő, gyomorkultuszos világában. „Virágbokor“ volt a kocsma becsületes magyar neve, de azért mindenki „Blumenstöckli“-nek becézte ezt a híres étkezőintézetet” – olvasható a Magyar Hirlap 1931. májusi számában. Az 1871 és 1879 között Gundel János vezetésével működő étteremben gyakran időzött Hild, mellette Mikszáth Kálmán, Tisza Kálmán, Liszt Ferenc és Lotz Károly is állandó vendég volt. Az 1870-es évek elejétől kaszinó is működött az épületben, azonban az 1909-es tulajdonosváltást és jelentős átalakítást követően többek között a Pannonai Kender és Lenipari Rt., a Magyar Nitrogén Műtrágyaipar Rt. és az Első Magyar Iparbank központja is itt kapott helyet. A második világháborús pusztításokat követően a ház egyszerű homlokzatot kapott, az egykori éttermet kabaréestek kacaja töltötte meg, Lugossy György és a Rodolfo (Gács Rezső) is rendszeresen fellépett itt.
„Vágó-négyszög – a legenda szerint így becézték az emberek a mai Vörösmarty cukrászda háztömbjét. A négy saroklakosztályban ugyanis egy hentes, egy szabó, egy bankár és egy sebész lakott” – olvasható a Tükör 1978. áprilisi számában. A Vörösmarty tér 7-8. eredetileg háromemeletes, historizáló stílusú épületegyüttese 1858-1862 között épült Hild József tervei szerint, a négy telektulajdonos megrendelésére. A több belsőudvart is számláló épület 1912-ben Fellner Sándor tervei alapján bővült egy szecessziós stílusú emelettel. A Gerbeaud-ház földszintjének cukrászüzlete az 1870-es évek elején került Kugler Antal irányítása alá, mellé társult be az 1884-ben Magyarországon letelepedő Gerbeaud Emil – az ő receptjei alapján elkészített konyakos meggyről és macskanyelvről Európa-szerte híressé vált a cukrászda. 1892-ben került Gerbeaud tulajdonába a létesítmény, aki 37 éven át, egészen 1919-ben bekövetkezett haláláig vezette az üzletet. A városi legendákkal ellentétben a „zserbó” csak az 1940-es évek végén bukkant fel az ekkor már a Vörösmarty néven működő cukrászda süteményeként. Az épületben ma ismét Gerbaud nevét viselő cukrászda, kávéház és irodaház működik.
Építsük újjá!
A Tigrishez néven már az 1820-as években vendégfogadó és kávéház működött a mai Nádor és Mérleg utca sarkán. Az 1838-as árvíz során jelentősen megrongálódott földszintes ház Hild József tervei szerint 1839 és 1840 között épült újjá, a klasszicista stílusú, immár háromemeletes épület Tigris Szálló néven folytatta működését. Dicsérik berendezésének pompáját, különleges ütőóráját. „Kávéháza látványosság, olvasó-szobájában a legválogatottabb újságlapokat találhatja a vendég. Éttermében művészi freskók gyönyörködtetnek”; az egyik cikkíró aggódik is, hogy a pipázó urak „rút bűzű füstjökkel e gyönyörű tündér-csarnokot tönkreteszik” A hírlapok a kényelmet szolgáló korszerű berendezési tárgyakról is írnak, mint amilyen „az elmés csöngettyű-húzó készülék és a minden emeleten működő kutak”– olvasható a Budapest folyóirat 1975-ös számában.
A 130 szobás szállóban két ebédlő és egy kávéház gondoskodott a vendégek ellátásáról, a kellemes szórakozást pedig komolyzenei koncertek biztosították – többek között Rózsavölgyi Márk, Dubez Ferenc és a Thern fivérek is adtak hangversenyt, amin még Liszt Ferenc is részt vett. Nem csupán Liszt fordult meg a Tigrisben, a szomszédban lakó Kossuth Lajos is, emellett a Pesti Hírlap szerkesztősége is itt működött. A város egyik legfényűzőbb szállodájaként számon tartott Tigris 1899-ig működött, ekkor a Trieszti Biztosító Társulat tulajdonába került az épület új funkciót kapott, homlokzatát átalakították, az egykori szobákat pedig bérbeadható lakásokká alakították át.
A mai József Attila utca 16. szám alatti telken Derra Naum görög textilkereskedő és felesége 1807-ben vásárolt meg egy félkész házat. A három év alatt befejezett, kétemeletes, klasszicista stílusú épület azonban nem úszta meg az 1838-as árvizet, egyik oldala beomlott – a tragédia tanúja volt Barabás Miklós is, aki egy akvarellel örökítette meg a ház pusztulását. Az újjáépítéssel Hild Józsefet bízták meg, az immár háromemeletes épület 1839-ben készült el. Az 1870-es évek elején Weber Antal terve szerint építették át a házat, amit számtalan tulajdonosváltás és átalakítás követett, a legutóbbi, műemléki helyreállítás 1969 és 1974 között zajlott. Az elmúlt másfél évszázadban lakók között felbukkant műkereskedő, fényképész, ornitológus, bíró, borász, miniszter, illetve többek között az Országos Magyar Malomegyesület és a Gróf Eszterházi Géza-féle Konyakgyár Rt. székhelye is itt volt.
Hild élete végén már alig kapott megbízásokat, szerényen élt kis bérlakásában. „Szinte észrevétlenül távozott abból a városból, amelynek annyi száz épülete fogamzott az ő képzeletében. Meghalt 1867. március 6-án tüdőgyulladásban, a mai Arany János utca 14. sz. házban lévő lakásán. 1867. március 8-án parentálja el a Fővárosi Lapok mindössze ennyivel: „Hild József, ismeretes pesti építész tegnapelőtt, 79 éves korában meghalt” – írta Rados Jenő Hild József életműve című könyvében.
Jancsó Ágnes
