A Geppetto tervezőstúdió kezdetben ügyes outsiderek csoportjának tűnt, ám az elmúlt tíz év teljesítményei, a sok-sok elismerés és díj igazolta rangos helyüket a szakmában. Nem túlzás azt állítani, hogy a magyar design megkerülhetetlen figuráivá váltak ikonikus tárgyaikkal, melyek gyakran sikerrel szerepelnek nemzetközi kiállításokon is, valamint az innováció szerethető arcát hangsúlyozó belső tereikkel.
Amikor a Geppettót emlegetjük, egyrészt egy belsőépítész irodáról beszélünk, másrészt egy kísérletező, jövőkutató műhelyről, amely tervbe vette, hogy a teljes szakmai közeget megmozgatja. Szabad kreatív energiáikat ugyanis a tervezők új anyagok, technológiák és trendek kutatásába fektetik – s hogy fenntartsák a cég imázsának egységét, ezeket törekvéseket a Geppetto Labor projektnév alá rendezték. Persze ez közel sem független a belsőépítészeti munkától, sok esetben támogatják, kiegészítik egymást – és Elek Márton, a stúdió vezetője szerint ezek a legizgalmasabb pillanatok.
Elek Márton és testvére Elek Máté, a Geppetto Design alapítói olyan családba születtek, ahol apai ágon mindenki mérnök, anyai ágon pedig mindenki művész, tehát szüleik példáját követve teljesen természetes volt számukra, hogy amit kitalálnak, azt meg is valósítják – gyakan szabadon kísérletező, kétkezi munkával. Így magától értetődőnek tűnt az is, hogy a kilencvenes évek közepén önállósodó fiúk kölcsönkérték a nagypapa Iszkra körfűrészét, és első lakásukba maguknak építették meg a galériát és az egyéb berendezési tárgyakat saját elképzeléseik szerint. Ezek – bár még messze álltak későbbi bútoraik légiességétől – olyan jól sikerültek, hogy barátaik megirigyelték és addig kérlelték őket, hogy végül nekik is készítettek bútorokat. Ezután jöttek a barátok barátai, majd a cégalapítás. Műhelyt béreltek és szerszámokat vásároltak, egyre vadabb ötleteik megvalósításához maguk kísérletezték ki a statikai megoldásokat.
Hat éven keresztül dolgoztak saját kézzel a műhelyben, és közeledtek az egyre finomabb bútoros megoldások felé. Ez az intenzív tanulás időszakának tekinthető, ami alatt közelebb kerültek az anyagokhoz, elsajátították a különféle technológiai fortélyokat, sokat fejlődött a formaérzékük, illetve tapasztalatokat szereztek az ügyfélkezeléssel kapcsolatban is, amely a belsőépítész-szakmában rendkívül fontos, hiszen az a főszereplő, akinek az életterét megformálják.
Fordulópontnak tekinthető, amikor 1999-ben a Tér és rend című folyóiratban megjelent róluk az első cikk, majd közvetlen ezután résztvettek Abszolút Design című kiállításon a Hajógyári szigeten, így váltak szélesebb körben is ismertté. Ekkor az arculatuk elsősorban az erős asztalos orientáltságot tükrözte, és már akkor is hajlottak az előremutató formai megoldások felé. Akkoriban kevés csoport alakult, Elek Márton szerint ebben rejlett az erejük, hiszen a Geppetto mindvégig – fokozatosan bövülő – csapatként lépett fel. Hangsúlyos változás, hogy 2001-ben a gyártás külön került a cégtől, s ekkortól már kizárólag mint tervezőstúdió működnek, a kivitelezést mindenkori stratégiai partnerükre bízva.
A nemzetközi színtéren az első fontos megjelenésük a 2003-as londoni 100% Design kiállításon való részvétel, ezt követte két szereplés a milánói Satelliten, és ezután még számtalan fórumon bemutatkoztak keresve a magyar design helyét a nemzetközi porondon. Büszkén címkézik fel kiváló ötleteiket azzal, hogy mindez Magyarországról származik – nem akarják ennél jobban belefoglalni tárgyaikba a nemzeti identitást.
Belsőépítészeti projektjeik rendkívül szerteágazóak, párhuzamosan dolgoznak több magánház és lakás terének kialakításán, de nagyobb ívű beruházásokban is részt vesznek, például épp most pályáznak egy magyar kávéház-láncolat belső tereinek kialakítására. Továbbá, gyümölcsöző nemzetközi kapcsolataiknak köszönhetően jelenleg egy ghánai irodaház komplett belsőépítészeti kialakítását is rájuk bízták.
Elek Máton szerint immár akkora rutinnal rendelkeznek a sztenderd belősépítészeti megbízások terén, hogy igazán nagy fejtörést csak az ügyfélkezelés jelenthet. „Vagy az a kihívás, hogy nem tudja mit szeretne, vagy nagyon is tudja, de nincs összhangban saját magával, esetleg valamilyen pénzügyi diszharmónia vagy kommunikációs zavar lép fel.“ A Geppetto csapatának gyakran egy pszichológus nézőpontjára van szüksége, legtöbbször a megrendelő személyiségében rejlő felderítetlen konfliktusok feloldása jelenti a munka sikerességét – például gyakran nekik kell kitalálni, mi az, amit ügyfeleik nem mernek kimondani, de mégis vágynak rá. Az ilyen jellegű konfliktusok kezelése, a valódi nyitottság az ügyfél igényeire a sikeres belsőépítész titka.
A Geppetto Design másik ütőkártyája a csapat összetettsége és az összehangolt munkamegosztás – a tervező hatalmas felelősségét enyhíti, hogy egy csoportban többféle szakértelem egyesül. Bauer Polla az építészet, Buzogány Ildikó a faipar felől közelít, Kovács Danica a konyhatervező, Kucsera Péter forma- és koncepciótervező, Ternovszky Zita a stílusok, hangulatok, összképek rendkívül érzékeny szakértője. Mindannyian korrigálják és kiegészítik egymás munkáját, Elek Márton pedig összefogja a csapatot. Mikor Mártont az építészet és belsőépítészet viszonyairól faggattuk, természetesen arról beszélt, hogy ideálisan nincsen határ köztük, s ez a gyakorlatban is megmutatkozik. „Előfordul, hogy koncepció szintjén mi tervezzük a belső térhez a házat és az építészirodának már csak a pontos rajzokat kell elkészítenie, de gyakran egy konkrét építészeti tervvel keresnek fel minket, amelyhez belső teret kell kialakítani, ilyen esetben gyakran átrajzoljuk az eredeti tervet. A legfontosabb, hogy legyen összhang külső és belső közt.“
A határvonal azért is problematikus, mert például a gépészet kapcsolódik mindkettőhöz, illetve nemcsak funkcionálisan, hanem stílusban is alkalmazkodni kell az épülethez. A belsőépítészet-bútor-épület visszahatásai általában nagyon izgalmasan alakulnak, nyomon követhető ahogy finomodik, csiszolódik össze az egész koncepció.
Márton elárulta, hogy viszonylag ritkán választanak design-élvonalbeli tárgyakat, ami egyrészt a megrendelők árérzékenységéből fakad, másrészt viszont nem ebben látják a design lényegét. „Amikor valaki megvásárol egy több százezer forintos széket a Cappellinitől, azt inkább műgyűjtésnek, művészettámogatásnak tartom. Egy különleges már-már szoborszerű ikonikus tárgy önmagában megtölthet egy 600 négyzetméteres loftot, de mi próbálunk nem ebben az irányban dolgozni.“
Amikor a belsőépítészet felelősségvállalására terelődött a szó, egyértelművé vált, hogy a privát tér-tervezés örökké „úri huncutság“ marad, hiszen hatalmas szellemi tőkét fektetnek egyetlen projektbe. A Geppetto Labor jövőbeli tervei közé azonban bekerült egy másik designaspektus is, olyan hétköznapi megoldások keresése, amelyek akár nem fizetőképes emberek számára is elérhetőek.
Már a Labor első tavaszi projektje is megmutatta, hogy a kísérletező irány hogyan tud összekapcsolódni a belsőépítészeti gondolkodásmóddal. A tavaszi Holland-Magyar WAMP keretében szervezett divatbemutatóra tervezett kifutó, a Blackstage meglehetősen izgalmas megoldással állt elő, egy rendkívül elegáns, átmeneti tér született a kíváncsiság és leskelődés fogalmaira tett szellemes reflexiókkal.
Tehát a Labor projektjei mindig olyan irányokba indulnak, amelyek még kevéssé fedezett fel a magyar közönség, például a 2008-as Design Hétre egy gasztrodesign workshopot hirdettek meg, amelyre meghívták a szakma hasonló gondolkodású képvsiselőit, többek közt az Orlai Balázs és Kukorelly Péter alkotta Kolbászból kerítést tervezőstúdiót.
A Geppetto termékfejlesztési tevékenységének számtalan kiemelkedő pontja volt, például figyelemreméltó a gyártásra került B-mek lámpa vagy a Bay Zoltánnal együtt tervezett Air1 hi-end hangfal, melynek szerzői jogi viták miatt sajnos csupán a prototípusa készült el. Ám ez utóbbi tárgy megmutatja, mire képes a tervezőstúdió, amennyiben megfelelő mérnöki támogatást kap.