Piranesi-díj 2019: a Bevk Perović bécsújhelyi múzeuma
November 24-én kihirdették 2019 Piranesi-díjasát. Az elismerést az alsó-ausztriai Wiener Neustadt, magyar nevén Bécsújhely idén átadott, az egykori kazamatákban kialakított kulturális központja, a ljubljanai Bevk Perović arhitekti munkája kapta.
A Matija Bevk és Vasa J. Perović által 1997-ben alapított iroda Szlovénia határain túl is ismert; több alkalommal nominálták munkájukat a Mies van der Rohe-díjra, és többször elnyerték a szlovéniai Plecnik-díjat is. A közép-európai régió tíz országának építészeti projektjeit versenyeztető Piranesi-díjat 47 induló közül kapják meg idén, 2002 után immár másodjára.
Hunyadi Mátyás 1487-ben hódította meg Bécsújhelyet és tartotta három esztendeig. Ez az osztrák szempontból balszerencsés esemény indította a város lakóit az idejétmúlt középkori erődítmény felújítására. A 12. századi eredetű sáncokat 1551-1557 váltották fel a Johann Tscherte mester tervei alapján emelt, a kor elvárásainak megfelelő bástya- és kazamatarendszerrel. A zegzugos földalatti teremsor a kapcsolódó bástyákkal később lőportárként, majd a második világháború alatt légópinceként is szolgált; az elmúlt évtizedekben pedig jobbára használaton kívül állt.
Kulturális célú újrahasznosítására 2016-ban hirdettek nemzetközi tervpályázatot, amelyet a Bevk Perović arhitekti nyert meg. A pályázat célja az volt, hogy a remek helyszínen: a vasútállomás és a belváros között félúton álló, de a városlakók tudatából rég kihullott erődrendszer újra bekerüljön a 44 ezres település életébe, sőt, turisztikai és kulturális hasznosítása látogatókat is vonzzon Bécsújhelyre.
„A projekt sikeresen integrálja az új épületrészt a régibe. Ez a két részt átszövő, nagy odafigyeléssel kialakított útvonalaknak, valamint a kifinomultan alakított arányrendszernek köszönhető. Emellett a projekt összetett kontextualista reakció; expresszív építészete helyenként kontrasztos, ugyanakkor részben a meglévő téglaboltozatok inspirálták”
A 2019-es Piranesi-díj indoklása
Az új főbejárathoz enyhén lejtő, kisvárosi léptékű teresedés vezeti el a látogatót. Az üveghomlokzat mögött foyer finoman beszűkülő, természetes fényt egy opeionon keresztül kapó tere már felkészít a mögötte található, labirintusszerűségével valóban Piranesi világát megidéző térre. A középkori boltozott terek útvesztőjében két nagyobb térstruktúra segít eligazodni: a 180 méter hosszú, egyenes „Strada Coperta”, illetve a háromhajós, együttesen 630 négyzetmétert kitevő kazamatasor.
A történeti terek összetettsége miatt a városi park irányába egy új rendezvénytérrel, az ún. „Új bástyával” bővítették a komplexumot. Ez a „Kunsthalle” típusú, kiállításoknak és eseményeknek egyaránt megfelelő infrastruktúrát biztosító tér 480 négyzetméterével „Neue Galerie” néven működik majd; természetes megvilágításáról szükség esetén a tömbnek jellegzetes sziluettet adó, négyzetes keresztmetszetű felülvilágítók gondoskodnak. A régi és az új épületrész határán kapott helyet a park felé is megnyíló, Tscherte mesterről elnevezett kávézó-étterem.
A történeti építmény szabadtéri téglafalait eredeti felületükkel hagyták meg; a beltéri síkok fehér vakolást kaptak. Ez érdekes kontrasztot alkot a szépen kivitelezett látszóbeton felületekkel, valamint a helyenként megjelenő, színes fémbútorokkal.
A Piranesi-díjról
A Piranesi-díjjal 1989 óta a közép-európai régió legjobb építészeti és diákprojektjeit ismerik el évente. A résztvevő országokból (Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Cseh Köztársaság, Horvátország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Szlovákia, Szlovénia, Szerbia) felkért szakemberek nevezik a projekteket, országonként ötöt az elmúlt két évből. Magyarországról elsőként Ekler Dezső kapott 1989-ben Piranesi Mentiont a nagykállói tábor épületeiért, majd Kis Péter és Szlabey Balázs 1998-ban az állatkerti Nemzeti Bonsai Gyűjtemény pavilonjáért. Béres Attila 2013-ban különdíjat kapott a Hideg-házért, 2015-ben pedig Piranesi Honorable Mention-t hozott el az ELTE II. világháborús emlékműve. Magyar projekt eddig egy alkalommal, 2014-ben nyert fődíjat, azaz Piranesi-díjat: Gereben Péter és Marián Balázs az almagyari borterasz- és fürdővel.
2019-ben, a 37. Piranesi-díjra összesen 47 építészeti projektet neveztek. Ezek közül választott a zsűri, Eva Mavsar, Špela Nardoni Kovač, Damjana Zaviršek Hudnik és Tatjana Sirk vezetésével (tagjai: Koen Baeyens, Giovanni Barberis, Dario Castellino, Valeria Cottino, Jernaja Fischer Knap, Toni Gironès, Basile Graux, Pálffy András, Daniele Regis, Hugh Strange, Dejan Todorović, Rok Žnidaršič). A finalisták közé ezúttal jutott magyar munka: a hat legjobb közé az ARCHIKON tervezte Vizafogó Tagóvodát is beválasztották.
Helyreigazítás 2019. 11. 29-én: a cikkben említett korábbi magyar nyertesek listáját Béres Attila, valamint Kis Péter közlése nyomán bővítettük, ill. javítottuk. Köszönjük!
