Plakátok, képek, plasztikák — Schmal Károly képzőművész gyűjteményes kiállítása
Megnyitó: 2009. január 27-én, 17 órakor
A kiállítást megnyitja Varga Mátyás 2009. január 27-én, (kedden) 17 órakor.
Helyszín: Budapest Galéria Kiállítóháza (1036 Budapest, Lajos u. 158.)
„Schmal Károly "papírmunkái" az elemi egyszerűség jegyeit mutatják. Ez a felhasznált anyagokra és eszközökre éppúgy érvényes, mint a rajz és festés eredményére, a képekre. Alig néhány szén, kréta, vagy tempera hordozta szín látható a kék, fehér vagy barna felületeken. A négyzetes kivágattól közrefogva pedig alapformák: háromszögek, átlók, egymást metsző egyenesek, a látszólagos teret megjelenítő többszörösen tört vonalak és örvénylő görbületek. A képek címei, a festői szándék - és a felveendő nézőpont - foglalatai viszont egy másik valóságmetszetből keltezettek: Sík és tér, Egy és sok, Rész-lett, Eltérés, Minden megvan. Szó és kép kölcsönösen ellenpontozzák, egyszersmind értelmezik is egymást. Feszültséggel telített erőterük kirajzolja alkotójuk szellemi alapállását: kutatása irányát, kérdései élét, küzdelmei körét. Műveiből a színes és szélesvásznú lehetőségekről való lemondás gesztusa éppúgy kiviláglik, mint a keletkezésre irányuló kérdezés, az anyagok alkotóelemeire és kibontakozásuk elveire irányuló feltáró munka, az átláthatóságra, a transzparenciára irányuló törekvés. Az "elhagyás művészete", a rajz eleve kínál ezirányú eshetőségeket. Schmal képei azonban nem a figurális ábrázolás köréből kerülnek ki, nem tárgyi alakzatok felületi formáinak, téri viszonylatainak, fényerőinek és színhatásainak megmutatására irányulnak. Sokkal inkább a képzés, a képalkotás kezdeti gesztusait mutatják: a rovás, a vonás, a vésés, a foltejtés - a jelalakítás és az anyagokkal kezdeményezett érintkezés és kapcsolatteremtés eredményeit.”
(Tillman József, 1993)
1966 Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Reményi Gyula, Basilides Sándor, Kmetty János, Barcsay Jenő, Hincz Gyula, Kádár György, Konecsni György.
1979 Munkácsy-díj;
1987 érdemes művész;
1990 V. Országos Rajzbiennálé I. díj, Salgótarján;
1996 a Magyar Festők Társaságának díja;
1998 kiváló művész;
2000 MAOE Alkotói Nagydíja.
Képgrafikával és alkalmazott grafikával egyaránt foglalkozik. Bár elsősorban grafikus (plakátokat és fotókat egyaránt készít), grafikái festőiek, "rajzfestményei" pedig többnyire papírra készült grafikák. Átlók, hajtogatottnak tűnő tengelyek mentén (vagy épp azokra) jönnek létre képei. Munkáinak fő alkotóelemei a háromszögek, átlók. Geometrikus elemeken keresztül a sík és tér kapcsolatát, a tükröződést, a rész-egész viszonyát vizsgálja. Rajzai, festményei színük, technikájuk alapján is inkább a grafika műfajához közelítenek: kevés színt (fehér, fekete, törtfehér), annál több finom átmenetet használ szénnel, temperával, pasztellel, krétával készített képein, kollázsain. A 80-as években a tér és a sík közti átmenetet a tömegek, hasábok és hengerek árnyékain keresztül vizsgálta. Ezután közeledett a konstruktív képszerkezethez. A 90-es évek elejétől összegyűrt, sokszorosan összehajtott papírra és papírral dolgozik. Ezekben az években hosszabb időt tölthetett Olaszországban, ennek hatását tükrözi 1997-ben a Vigadó Galériában kiállított Kapu; Róma és a La Verna (a toscanai hegy neve, ahol Assisi Szent Ferenc megkapta a stigmáit) című sorozata, amelyben színhasználata ismét a feketére és a fehérre redukálódik. A "megsebzett" papíron a hajtogatás következtében nyílások, hasadékok (sebek), külső és belső terek, kapuk, dobozok és fiókok képződnek, azaz különböző mélységű rétegek között átjárhatóság jön létre. Schmal munkái a minimalizmushoz, posztkonceptualizmushoz állnak közel.
(forrás: www.artportal.hu, Beke Zsófia)
A kiállítás megtekinthető 2009. február 22-ig, hétfő kivételével naponta 10-18 óráig.
