Posztmodern minigarzon – a Bunkerdolphin munkája a Gyöngyház utcában
A pesti Gyöngyház utcában, Újlipótváros szívében rejtőzik egy ötödik emeleti minilakás, melynek stílusáról nem csak az olasz és amerikai posztmodern, de az igazi budapesti retró is eszünkbe jut. Az ötletes kialakítású, színes otthont a tervező, Konrád József szavaival mutatjuk be.
A Bunkerdolphin stúdió most novemberben lesz egy éves, az elindulása időben az első saját projekt, a Gyöngyház utcai lakás befejezéséhez köthető. A kivitelezést megelőzte egy New York-i utazás, a tervezés nagy részét, a látványterveket is ott készítettem el, úgyhogy inspirációban nem volt hiány. A megrendelő eredeti szándéka az volt, hogy ebből az ötödik emeleti, húsz négyzetméteres cselédlakásból a tetőtér beépítésével és a szomszédos tetőre tervezett terasszal egy igazi kuriózum, egy "gyöngyszem" jöjjön létre, ami amellett, hogy jól kiadható, minden részletében átgondolt, praktikus, élhető, és számára kedves megoldás legyen.
A tervezés közben derült ki, hogy a tetőtérbeépítés, illetve a galéria, nem fog beleférni a költségekbe, így kisebb átszervezéssel, a meglévő anyagokat és színeket felhasználva egy olyan megoldás született, amiben még több figyelem esett arra, hogy kényelmesen elférjen minden szükséges funkció ezen a hálószobányi területen. Kifejezett igény volt egy teljes értékű konyhára, amiben főzőlap, sütő és mosogatógép is helyet kaphat. Ezenkívül különös hangsúly volt a tároláson, a beépített szekrények és a polcok elhelyezésén, melyeket igyekeztem úgy kitalálni, hogy tömegükkel ne vegyenek el a térből, ne rontsák az élményt, hanem inkább hozzáadjanak a hangulathoz. Az előtérbe való érkezést követően a jádezöld bútorlapokból készült szekrény kialakít egy rövid közlekedőt és térfalként határolja a szobát, hogy ott meghitt, a bejárattól elválasztott nappali és háló jöjjön létre.
A konyha az eredeti állapot szerinti gardróbban kapott helyet, a létező legkisebb méretű gépekkel felszerelve, hogy még maradjon egy vágódeszkányi hely a főzéshez is. A púderszínű kályhacsempére emlékeztető burkolat a pult felett textúráltságával életre kelti a síkokat, és izgalmas játokot csempész a máskülönben letisztult formákba. A jádezöld, a púderszín és a matt lakkal felületkezelt tölgyfurnéros bútorlap kellemes harmóniában van egymással, amit csak a sárga bútorlapok törnek meg helyenként, hogy kihangsúlyozzanak egy-egy részletet. A girbegörbe függőleges csíkokból álló, szürkés tapéta állandó motívumként fogja össze az apró tér funkció szerinti tagolódását, és a belmagasság érzetét is erősíti. Különösen fontos volt, hogy az eltérő típusú elemek, a padló, a szekrény és a polcok faanyaga megegyezzen, ezzel is növelve az egységességet. A nappaliban az ággyá alakítható retró kanapé új liláskékes bársony szövetet kapott, mely kifejezetten jól passzol a környezetében lévő réz bútorokhoz és kapcsolókhoz.
A Bunkerdolphin stúdió projektjei során törekszem rá, hogy olyan megoldásokkal teremtsek izgalmas hangulatot, amelyek nem kerülnek vagyonokba, és így szinte bármilyen lakásfelújítás során alkalmazhatók. A vintage, retró bútorokat és lámpákat többek közt emiatt is előszeretettel alkalmazom. A kimért szögletes síkokat, a modern berendezéseket barátságossá teszik az egykori designtárgyak gömbölyded formái, a letisztultságot kellemesen feltöltik extra jelentéstartalommal, amihez így könnyebb lesz kötődni.
A kanapé feletti polc és a konzolos, étkezésre és munkára egyaránt használható asztal kialakításánál fontos szempont volt a lebegésszerű jelleg, hogy minél szellősebb legyen a szoba. A középen szabadon maradt teret határoló beépített bútorok a lendületes vonalvezetésű polccal és asztallal, dinamikusan indulnak, azonban az ágyból vagy a kanapéból nézve a szemközti falon már leülepszik a mozgás, és a látvány inkább nyugalmat áraszt. Már-már olyan ez a váltakozás, mintha a helyszűke miatt a falak lennének a különböző szobák.
A jelenlegi lakó visszajelzései alapján nagy örömömre élhető és szerethető lakás lett a Gyöngyház utcai projektből, és még az sincs kizárva, hogy a közeljövőben az eredetileg elképzelt tetőterasz is megvalósul, hogy még inkább megérje nap mint nap feljutni az ötödikre lift nélkül.
Konrád József – Bunkerdolphin
Szerk.: Paár Eszter Szilvia
