Pritzker-díjasok nyomában: Toyo Ito

Bő négy évtizedes munkássága eredményeként, jó pár év várakozás után, 2013-ban ítélték a Pritzker-díjat a japán Toyo Itónak. A letisztult, szinte teljesen leegyszerűsített formáival ismerté vált építész az utóbbi időben inkább a dizájn, a mívesen kidolgozott mindennapi tárgyak felé fordult.

A koreai születésű japán konceptuális építész, Toyo Ito 2013-ban, 71 évesen kapta meg a Pritzker-díjat, aminek korábban már évek óta várományosa volt. Az indoklásban kiemelték az Ito munkáját átszövő tiszta funkcionalizmust, a különböző építészeti helyzetekre keresett személyre szabott megoldások és szerkezetek megtalálását, az előre gyártott ipari elemek széleskörű használatát.  Számos technológiai fejlesztésen kísérletezett és próbálta bevonni a természetes anyagokat is.

Tokió városképéhez több meghatározó épülettel járult hozzá, de alkotott a Távol-Kelet több nagyvárosában is, Európában talán a Barcelona elővárosába 2009-ben épült két tornya, a Torre Realia BCN és a Hotel Porta Fira a legismertebb. Utolsó munkái leginkább Japánhoz kötődnek, 2011-ben több épülete valósult meg a szigetországban.

Taipeiben a növényi formavilág jelenik meg a Word Trade Centre előtti tér füves, íves rajzolatú járóösvényes térrendezésében, Japánban pedig több, egymástól erőteljesen eltérő stílusú középülete született. Az Imabariban átadott építészeti múzeuma egy acélkunyhóra emlékeztet, szabálytalan, sötét tónusú kiemelkedéseivel szemben a belső tere letisztultabb, világos nyugalmat áraszt. Ugyanezen a vízparton, szinte ugyanabban az időben nyílt meg az anya és gyermek múzeuma is, amely hatalmas, egyszintes, világos betongyűrűje egy befogadó, kellemes zöld szigetet kerít körbe. A beton, acél és üveg, szinte végtelenségig letisztult kombinációjában, minimális színhasználattal épített kétszintes anyaklinikát Tokióban.

Az utóbbi időben Toyo Ito a nagyszabású épületek helyett inkább kisebb volumenű, aprólékosabb tervekre helyezte át a hangsúlyt, az elmúlt évtizedben több nemzetközi kiállítás számára tervezett installációt mind múzeumokba, mind vásárokra, így 2011-ben a Bázelben a Hermès francia luxuscég számára készített időszaki pavilont. Emellett egyre jobban a lakberendezési tárgyak, étkészletek és kiegészítők tervezése kezdi lekötni. Az egyedileg tervezett darabok mellett sorozatgyártás számára is tervez kollekciókat, így az olasz Alessi gyártja az Ito által megálmodott étkészleteket, az Olivari pedig kilincset viszi a piacra.

Bán Dávid