Prognózis és fantázia: Őry Júlia beszámolója az Észt Építészeti Múzeum kiállításáról

Átfogó kiállítás nyílt a tallinni Észt Építészeti Múzeumban az 1960-80-as évek közép-kelet-európai, avantgárd, experimentális, kritikai építészeti törekvéseit bemutatva, mely a "magyar jelenlét súlya miatt a hazai építészettörténet-írás számára is megkerülhetetlen hivatkozás pont ezentúl." Őry Júlia beszámolója.

Tallinnban lenni jó. A történelmi városközpont (UNESCO világörökségi helyszín) mesebelien szép, és építészettörténeti példatárként is tökéletesen működik: a városfallal körülölelt, soktornyú középkori mag mellett a sűrű városszövetben önálló karakterű kerületek találhatóak: színes faházas negyed, ipari terület revitalizációjával született művésznegyed, orosz barokk palotával megkoronázott elegáns villanegyed és innovatív kortárs építészetet képviselő üzleti városrészek váltakoznak, sétatávolságra egymástól. Tallinn dinamikusan fejlődő, jólétben élő, az építészet és design területén magabiztos ízléssel rendelkező város a Balti-tenger partján, kétórás hajóútra Helsinkitől.

A belváros és a kikötő között húzódó, a koncepciózus ingatlanfejlesztésnek köszönhetően impozáns kortárs építészeti "bemutatótérré" alakított, újjáélesztett egykori ipari negyedben, a Rotermannban találjuk az 1991-ben alapított, 1996 óta jelenlegi épületében működő Észt Építészeti Múzeumot. A hatalmas, egyterű, mészkőből épült sóraktárból többszintes, a múzeum minden funkciójának helyet adó impozáns intézmény vált (amire a budapesti látogató csak irigységgel vegyes ámulattal tekinthet).

A múzeum 20. századi és kortárs építészetet gyűjt és kutat. Az észt építészet elmúlt száz évét összefoglaló állandó kiállítása mellett kisebb kamarakiállításokat és elmélyült kutatómunkán alapuló nagy nemzetközi időszaki kiállításokat valósít meg a felkészült szakmai stáb, de könyvkiadói tevékenységük és edukációs tevékenységük is példaértékű.

Az intézményt látva egyértelmű: egy olyan országban, ahol ilyen méretű és színvonalú építészeti múzeum működik, ott az építészet ügye társadalmilag megbecsült, építészeti kultúra és ízlés magas szinten áll – ezt a megállapításunkat egy tallinni séta hamar vissza is igazolja.

A múzeum nagyszabású nemzetközi kiállítással indította az évet: a Prognózis és fantázia: építészet határok nélkül, 1960–1980-as évek címet viselő tárlat több év kutató- és szervezőmunkájának eredménye.  A kiállítási anyag elsősorban az egykori Szovjetunió és Közép-Kelet Európa művészeinek munkáiból áll össze. A múzeum – a világjárvány okozta szervezési nehézségeken is túljutva – összesen 22 intézménytől és 20 magángyűjteményből (köztük több nagynevű, jelentős gyűjtemény) kölcsönzött műveket. Számunkra külön öröm, hogy a magyar szcénát is ismerő és figyelemmel kísérő kurátorok magyar alkotók munkáiból is bátran válogattak, sőt: a kiállítás plakátján Gellér B. István Növekvő városa kapott helyet (a kiállítás grafikusa: Indrek Sirkel).

A hívószavak: utópia és disztópia, kísérleti építészet, papírépítészet, építészet és képzőművészet határterületei, kibernetika, űrkorszak, művészkollektívák, művészet és élet egysége, ellenállás, függetlenség, rendszerkritika. "A kiállítás az 1960-as, 1980-as évek építészetében és képzőművészetében megjelenő tudományos előrejelzések és futurisztikus fantáziák találkozási pontjait állítja színpadra. (…) A kiválasztott művek a technologizált világ továbbgondolásai, olyan ironikus, időnként kifejezetten abszurd munkák, amelyek a racionalizmus kritikájaként értelmezhetőek, és a késő modern társadalom ellentmondásairól szólnak, egyszerre mutatva be annak intellektuális horizontját és utópikus fantáziáinak korlátait" – szól a kurátori bevezető a kiállítást kísérő kiskatalógusban.

A kiállítás kurátorai: Andres Kurg művészettörténész, az Észt Művészeti Akadémia professzora, szakterülete a Szovjetunió építészete és designja az 1960–70-es években. Rendszeresen kutat neves külföldi egyetemeken, publikál szakmai folyóiratokban és közreműködik kiállítási katalógusokban. Kollégája, Mari Laanemets művészettörténész szintén az Észt Művészeti Akadémia vezető kutatója, az 1960–70-es évek nem hivatalos észt művészetéről szóló doktori disszertációját a berlini Humboldt Egyetemen védte meg. Mellettük ki kell emelnünk a kiállítási installáció tervezője, Kaisa Sööt munkáját is. A múzeum első emeleti időszaki kiállítóterének adottsága, hogy nem klasszikus white cube kiállítótér, nincsenek állandó, kiállítási felületként működő falai, a teret mindig újra ki kell találni és megépíteni. Kaisa Sööt érzékenységét és hozzáértését dicsérik a karakteres, mégis kellően háttérben maradó finom pasztellszínűre festett falak, ívelő formák, az egyes szekciók közötti elválasztások és átlátások szellemes megoldásai.

A 2023. január 19-én megnyitott, több mint 150 művet – rajzokat, grafikákat, kollázsokat, filmeket, publikációkat – felvonultató, 500 négyzetméteren megrendezett tárlaton jelentős a magyar jelenlét, közülük is kiemelkedik Rajk László, akinek önálló sorozata mellett két másik, többszerzős munkája is látható. Mellette Bachman Gábor, Haraszti Miklós, Konrád György, Gellér B. István, Sugár János, Gyertyános Zoltán, Ekler Dezső, Gyarmathy Katalin, Nagy Bálint és Pikler Katalin neve szerepel a kiállítók névsorában.

A kiállítás szekciói: A város mint színpad (The City as a Stage), A munka befejezése (The End of Work), Romantikus kezdetek (Romantic Beginnings), Entrópia (Entropy), Válaszok a világűrből (Replies from Outer Space). Néhány szerző több szekcióban is helyet kapott, például Rajk, a Superstudio és a Dvizhenie kollektívája és az Alexander Brodsky – Ilya Utkin duó.

Az első emeleti kiállítóterébe lépve máris elkap a lelkesedés, a meghatottság és a kíváncsiság izgalma: az első szekció (A város mint színpad / The City as a Stage) nyitóműve, annak mintegy megtestesítője az 1981-es, itthon mára legendássá vált ún. Keszthely-pályázat nagy összegző festménye, Ekler Dezső, Gyarmathy Katalin, Nagy Bálint, Rajk László és Pikler Katalin közös vállalása. "…ez volt az első komoly – vagy lehet, hogy az egyetlen komoly – magyar posztmodern városépítési pályázat, amelyikben száz építész munkája lett összerajzolva" – nyilatkozta Nagy Bálint korábban.[1] Ezt a művet ezen a helyen látni megható és letaglózó élmény. Milyen feltételeken és véletleneken múlik, hogy mi kerül be a nemzetközi kánonba? – gondolkodunk el. A kép előtt állva zsigerileg átélhető, mennyire fontos a nemzetközi kontextusba helyezés: máris másképp érzékeljük az adott mű súlyát, jelentőségét, megértjük korszerűségét (vagy éppen korszerűtlenségét), a megközelítéséhez eddig nem látott lehetőségek tárulnak fel, megsokszorozódnak a kutatómunka kérdései és szempontjai. Egyszóval végtelenül inspiráló.

Ezt a művet Rajk Judit, Rajk László felesége, örököse adta kölcsön a kiállításra, ahogy a következő, a Romantikus kezdetek szekcióban helyet kapó tus, pausz munkákat, A sztrájkoló háza című, a Japan Architect építészeti magazin 1986-os pályázatára benyújtott, az 1979-ben indult lengyelországi országos sztrájkhullámra emlékező pályaművet is (alkotótársak: Bachman Gábor, Haraszti Miklós, Konrád György). A pályázat csak a budapesti Amerikai Nagykövetség segítségével jutott ki Japánba, ahol a Tadao Ando vezette zsűri dicséretben részesítette.

A technokrata modernizmus alternatíváinak keresése a ’70-es, ’80-as években egyfajta romantikus ideához vezette el az építész gondolkodókat: a múlthoz, az archaikus formákhoz és szimbólumokhoz, a mágikus dimenziókhoz és a korai avantgárdhoz való visszanyúlás a vezető nemzetközi építészeti magazinok által meghirdetett konceptuális pályázatokra beérkezett műveken érhetők tetten. A mostani kiállításon több, a Japan Architect pályázataira benyújtott munkát is láthatunk.

A kiállítás budapesti közreműködője Soós Andi, aki 2017 óta foglalkozik Rajk László életművével, jelenleg doktori kutatás keretében. A 2021 szeptemberében Rajk Judit által elindított, Rajk egykori, Paulay Ede utca 19. sz. alatti műtermében működő Art Departmentben Soós Andi eddig két kiállítást rendezett. Ez a "szabad művészeti tér" vállalása szerint olyan programokat valósít meg, amelyek Rajk sokrétű munkásságához valamilyen szempontból kapcsolódnak. A 2021. szeptemberi nyitókiállításon (A Town on the Edge. Kis Varsó, Rajk László, Schmied Andi) Rajk munkái mellé kortárs alkotók műveit válogatta Soós Andi: "a cím a földrajzi perifériára, az építészet korlátainak feszegetésére, valamint a rebellis művész karakterre utal." Soós következő kurátori kiállítása, a 2022 novemberében megnyitott Kádár-kocka. Felforgató művészi reakciók (1973–1977) című tárlat a Birkás Ákost és Rajkot egyaránt érdeklő lakóháztípus kritikai megközelítéséről szólt. A kiállítás egyik szenzációja Rajk 5 terv című 1977-ben készült konceptuális sorozata, aminek eredeti lapjai (rajzok és fotómontázsok) a Sárospataki Képtár gyűjteményében rejtőzködtek évtizedekig. A 2021-ben történt újrafelfedezés érdeme Rajk Judité, a művek megvásárlása a gyűjteménybe pedig a Képtár 1980–81 közötti vezetőjéé, Bán Andrásé.[2]  A szerencsésen megőrzött és most kiállított sorozat az Art Department falairól levéve egyenesen Tallinnba utazott, hogy ott A város mint színpad szekcióban nemzetközi reflektorfénybe kerüljön.

Gellér B. István is hangsúlyos helyet kapott a tárlaton: monumentális mitológiájából, az 1978-tól alakított, fejlesztett multidiszciplináris Növekvő város projektből kilenc munka került be a Romantikus kezdetek szekcióba.

Sugár János Perzsa séta című 1985-ben a Balázs Béla Stúdió produkciójaként elkészült 16 mm-es kísérleti – Sugár által kognitívnak nevezett – filmjében (A város mint színpad szekció) két beszélgető fiatalember sétáját követjük Budapest belvárosában, akik a HVG aktuális gazdasági, tudományos cikkeiből összeszerkesztett szöveget mondanak, miközben két éneklő kommentátor (csak a hangjukat halljuk) mintha a jövőből figyelné őket és a járókelőket, járműveket, kirakatokat.  Hogyan értékeljük a saját jelenünket? Idősíkok és nézőpontok játéka a folyamatosan múlttá váló jelenben prognosztizált jövőről.

A Bercsényi 28-30 folyóirat tevékenysége is szervesen beilleszthető a kiállítás anyagába (Romantikus kezdetek szekció). A kurátorok az 1980–82-es (1984-ben megjelent) számból Gyertyános Zoltán a budapesti vidámpark elvarázsolt kastélyának pályázatára készített tervét választották ki. (Ebben a lapszámban egyébként a Keszthely tervpályázat is részletesen megjelenik.)

Valóban jelentős kiállítás született, a korszak experimentális, kritikai építészetet képviselő (de egyáltalán nem csak építész) alkotóinak összefüggéseket feltáró reprezentálása. A magyar jelenlét súlya miatt pedig a hazai építészettörténet-írás számára is megkerülhetetlen hivatkozás pont ezentúl. A kiállítás 2023. április 30-i bezárásáig tudományos konferenciát is rendeznek, és a katalógus is készülőben van.

A kiállítás nem utolsó sorban nagyon fontos megerősítést és motivációt nyújt számomra a Keszthely-pályázat teljességre törekvő feldolgozásának elkezdéséhez. Ennek a kutatómunkának az első állomása az Art Department idén júniusban nyíló kiállítása lesz, ahol a látogatók a Tallinnt megjárt főművet is testközelből láthatják majd.

Őry Júlia

Prognózis és fantázia: építészet határok nélkül, 1960–1980-as évek. (Forecast and Fantasy: Architecture without Borders, 1960 to 1980s)
Az Észt Építészeti Múzeum (Eesti Arhitekttuurimuuseum) kiállítása
2023.01.20–2023.04.30
kurátor: Andres Kurg, Mari Laanemets

[1] Oral History Archívum. Visszaemlékezések. Nagy Bálint https://www.visszaemlekezesek.hu/remembrance-part-in-iframe/59940?ajax=1

[2] Részletesen lásd Soós Andi: A város az a világ, amit az ember maga számára épít – Rajk László "5 terv" című projektjéről

Szerk.: Hulesch Máté