"Provokatív, önmagunkra reflektáló kiállítás a Biennálén" - Kim Attila

Jelentés a frontról címmel, május 28. és november 27. között rendezik meg a 15. Velencei Építészeti Biennálét. A román pavilon idei biztosa a többszörös építészeti díjas, korábban a kiállítás tervezőjeként is bizonyított Kim Attila, akivel a Biennálé kapcsán Horváth Réka Lilla beszélgetett.

Horváth Réka Lilla: Romániában hogyan működik a pavilonban kiállítani kívánt projekt kiválasztása – pályázatot hirdetnek vagy kijelölnek valakit?

Kim Attila: Pályázat alapján dől el, hogy ki tervezheti meg a pavilon kiállítását. A lebonyolítást közösen végzi a Művelődési Minisztérium, a Román Kulturális Intézet, az Építész Szövetség, valamint a Külügyminisztérium. A pályázati projekt jelöli ki a kurátort is. A leadás után komoly becslés és kommunikációs tervezet készítés van, ez a folyamat zajlik jelenleg is.

A Biennáléval kapcsolatos pályázati rendszert és annak formáját is szükséges lenne megváltoztatni, ennek értelmében két lépéses lenne. Sok esetben probléma, hogy a leadott pályaművek anonimitása okán nem derül ki a pályázatból, hogy egy-egy csapat milyen tapasztalattal rendelkezik egy ilyen kiállítás előkészítésében. Ennek megoldása lehetne, hogy az 1. kör ötlet szintje után a 2. fázisban a zsűri kiválasztana öt tervet, amelyek alkotóival egy személyes találkozón részletesen megbeszélnék a projekteket.

A Biennáléhoz fűződő események terén is érdemes lehet változtatásokat kieszközölni, ugyanis sokan nem tudják a nagyközönségből miről szól ez a rendezvény. Ennek egyik első lépése, hogy az Építész Szövetséggel megalapítottuk a Velencei Biennálé Klubot, amely amellett, hogy bemutatja az aktuális tervet, beszélgetésre invitálja az érdeklődőket. A klub célja, hogy széles körben is megvitathatóak legyenek azon lehetséges szempontok, amelyek szerint Románia a kiállításon részt vesz. Sajnos ez jelenleg hiányzik.

A nem megfelelő kommunikáció is problémát jelent, sok esetben a sajtóhoz sem jut el a pályázati lehetőség, ezáltal a leadott pályaművek száma is kevés. Idén 43 pályázó volt, ez egy 20 milliós lakosságú országban kevés. Nincs olyan platformunk, amely online, naponta frissülő építészeti tartalmakat kínálna.

A Bukaresti Nemzeti Építészeti Biennálé egybeesik a Velenceivel, ezt az egész szakma látogatja. Kétévente van, nagy figyelmet kap. Mivel egyszerre történnek, azt szeretnék, ha a bukaresti kiállítás keretében lenne egy este kijelölve amikor bemutatkozhat a Velencei Biennálé kiállítása is.

HRL: Hogyan lettél te az idei Építészeti Biennálé biztosa?

KA: Amellett, hogy építész vagyok, több képzőművészeti kiállítással foglalkozom - bukaresti kiállításokat tervezek - ennek köszönhetően kerültem be a legutóbbi Biennálé egyik projekt csapatába, akik megpályázták a pavilon tervezését. Az egész persze jóval több és nagyobb feladat volt, mint pusztán a tervezés.

A legutóbbi nyertes projekt egy romániai festő, Adrian Ghenie rendkívül drága műveit állította ki, azonban a kiállított munkák magas értéke miatt a biztosítók szigorú kitételeket tettek. Mivel a biztosítók kérték, ezért komoly pavilonrestaurálásra került sor, ezt egy német kivitelező céggel együtt végeztük el, a restaurálási költségeket a festőművész magára vállalta. Az eredménynek nagy sikere volt, a Velencei Építészeti Biennálé első 5 kiállításába is bekerült. Ez volt a fő oka, hogy felkértek a Biennálé biztosának. A kinevezéssel együtt járt az is, hogy a zsűri elnöki pozícióját is betölthetem.

HRL: Milyen projekttel vesz részt idén Románia a Velencei Építészeti Biennálén?

KA: A román kiállítás Velencében mindig két helyszínes: van egy pavilon a Giardiniban és egy másik a kihelyezett velencei Román Kulturális Intézet galériájában. Idén a kiállítás címe Selfie Automaton, amely olyan gépezetre, avagy inkább bábinstallációkra utal, melyeket ha az ember beindít, bizonyos mozgássort végeznek el. Az, hogy milyen irányt válasszunk a kiállításra, vita tárgyát képezte. A pályázati tervek többsége mind reális, szociális problémával foglalkozott, például milyen nehézségekkel néz szembe egy építész, és annak milyen lehetséges megoldásai vannak.

A Selfíe Automaton című pályamű egy sajátos reflexió ezekre a kérdésekre. A tervek szerint a pavilonban gépezetek vannak, kvázi színházi fabábok, melyek a néző által meghajtott szerkezethez vannak kötve.

A kiállítás tulajdonképpen szembesít azokkal a mechanizmusokkal, melyekben részt vesz a társadalom, ezáltal megkérdőjelezve azok működését. A probléma megoldása az automatizmusok kiiktatása lenne. Itt elgondolkodhatunk, hogy mik azok az eszközök, amelyek segítik és mik azok, amelyek gátolják a körülöttünk lévő problémák megoldását. Minden gépezet előtt ott a tükör, ami szimbolizálja, hogy mi is részesei vagyunk a rendszernek. Az automatizmusok megváltoztatása nélkül a rendszerben nem lehet változás.

Az első gépezet: a körtánc, mely azt szimbolizálja, hogy milyen nehezen születnek meg a döntések. A második gépezet: a lakoma, itt meghatározott szereplők vannak.




A lakoma a társadalom sokszínűségét szimbolizálja, amely sok esetben visszahúzó erőként működik. A fent említett gépezeteken kívül még egy installáció van a pavilonban: ez a bizottság. Az érdeklődőknek itt egy hosszú asztal elé kell ülniük, és egy kis kart kell megforgatniuk a héttagú bizottsággal szemben. Azonban a gépezetek játékszerűsége csapda, hiszen a fogaskerekek vonzó szerkezete miatt mindenki akarva-akaratlanul belemegy a játékba és csak utána döbben rá, hogy mit tesz valójában.

A Biennálé román kiállításának másik helyszíne a galéria, ez sokkal inkább a nagyközönségnek, a turistáknak szól. A kiállítás alcíme: „A kívánságok állatserege”. Itt azok a szimbólumok szerepelnek, amelyekkel az emberek kívánságát lehet teljesíteni: az aranytojást tojó tyúk vagy egy aranyhal az akváriumban. Ha meghajtjuk, mozog a hal, azonban az üveglap túlsó oldalán van egy akvárium, ahol a gépezet meghajtására nem történik semmi, ott ugyanis egy igazi aranyhal van.

HRL: Hogyan kapcsolódik a projekt a kurátor központi felhívásához?

KA: Mindkét helyszínünkön provokatív jellegű kiállítás van, felmerülhet a kérdés, hogy mégis mit keresnek itt, hiszen nem építészeti témát ölelnek fel. Azonban a meghökkenés ereje csak rövid ideig tart, ez után mindenki számára kitisztul a kérdéskör és rájönnek, hogy valójában kik a szereplők és mindez az építészek mai státuszára világít rá.

Azért is választottuk ezt a tervet, mert a román pavilon a Giardini hátsó részében van. Tudtuk, hogy sokak koncepciója épül majd a migrációs problémákra, mi azonban egy önmagunkra reflektáló kiállítást mutatunk be, ami segít az embereknek elgondolkodni.

HRL: Visszatekintve az elmúlt évekre, van-e jelentős hozadéka a romániai építészetre a Velencei Biennálénak? Várnak tőle ilyen hatásokat?

KA: Nem köthető össze a Biennálé a romániai építészeti jelenséggel. Egészen 2008-ig a Szövetség által kijelölt kurátor állította össze a pavilon kiállítását. Azóta viszont a pályázaton jellemzően nagyon fiatal építészek veszek részt, akik még a karrierjük elején vannak.

HRL: Milyenek általában a reflexiók Romániában? Itt van ez a nagy nemzetközi mustra, ahol a nemzetközi pavilonokra pénzt költenek. Milyen érezhető hatása van a helyi diskurzusra?

KA: Sajnos nincs nagyon érzékelhető hatása, annak ellenére hogy hozzájárul Románia nemzetközi imidzséhez, ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A romániai sajtóban a kulturális projektek helyett a kereskedelmi kiállítások kerülnek előtérbe, melynek oka, hogy a pályázó projekt csapatok nem igazán kommunikálnak a nagyközönséggel és a szakmai közönséggel. Fontos, hogy ebbe több erőt fektessünk.

Horváth Réka Lilla



Selife Automaton
kurátor és szerző: Tiberiu Bucsa
tervezők: Tiberiu Bucsa, Gál Orsolya, Stathis Markopoulos, Adrian Arama, Oana Matei, Andrei Durloi