Pusztaszeri úti társasház

Az építészeti koncepció megalkotásánál Vannay Miklós Ágoston DLA és Tolnai Zsolt mind a telek geomorfológiai adottságait, tájolását, a környék építészeti karakterét, modernista hagyományát, mind a kortárs lakhatási és klimatikus igényeket igyekezett szem előtt tartani. Ezek összefüggéseiből indultak ki a négylakásos társasház tervezésekor.

A tervezéssel érintett telek a környezetéhez hasonló adottságokkal és geomorfológiával rendelkezik - helyzetéből adódóan kiváló panoráma nyílik róla Óbuda és a Duna irányába. A közel téglalap alakú telek megközelítőleg 20 százalékos lejtéssel kelet-nyugati tájolású.

A tervezet épület környezetét részben a Szemlőhegy terepalakulatai, részben az itt található házak épített tömegének egyenletes eloszlása és méretei határozzák meg. Miközben a hely építészeti karakterét jellemzően a '70-es évekbeli lapos tetős házak adják. Jól látható, hogy a kerület ezen részén a korábbi villákat lassan társasházak váltják fel.

A tágabb „környezetet” szemlélve viszont nem hagyhatjuk figyelmen kívül a két világháború közötti modern magyar építészet II. kerületi hagyatékát, gondolva Fischer Józsefre, Molnár Farkasra, és a többi nagy magyar modernista építész helyi munkásságára.

Az építészeti koncepció megalkotásánál mind a telek geomorfológiai adottságait, tájolását, a környék építészeti karakterét, modernista hagyományát, mind a kortárs lakhatási és klimatikus igényeket igyekeztünk szem előtt tartani. Ezek bonyolultnak tűnő összefüggéseiből indultunk ki.

A helyi szabályozás a beépítés és a homlokzatmagasság meghatározása mellett a tetőtéri beépítés 75% hányadát is megadja. Ezek az alapadatok és a keleti kilátás felé forduló telek lejtés iránya határozta meg az épület tömegét oly módon, hogy az általános szintek beépítettsége és a tetőtérben megengedett alapterületek 75%-os eltérése adja meg az épület nyitott és tömör felületeinek arányát. Arra törekedtünk, hogy a déli tájolásra az épület visszahúzott tömeggel reagáljon, ezzel energetikailag kedvezőbb, védett erkélyeket hozva létre, melyek funkcionálisan kapcsolódnak a belső térhez. Így született az épület szimmetrikusnak tűnő, szélforgószerű karaktere, melyben a finom aszimmetriát a benapozásra reagáló visszahúzások adják. Ezzel ellentétben az északi oldalon a helyiségek a ház külső homlokzatára tapadnak ezzel is növelve a bejutó indirekt fény mennyiségét.

Az épület funkcionális kialakításánál törekedtünk a rendelkezésre álló területek lehető legoptimálisabb felhasználására, és arra, hogy olyan lakásokat hozzunk létre, melyek mentesek a felesleges túlzásoktól, az adott alapterülethez viszonyítva nagy szobaszámot biztosítsanak, egy nagycsalád számára is ténylegesen élhető nappali mérettel.

Vannay Miklós Ágoston DLA, Tolnai Zsolt