Virág Norbert diplomamunkájában a Bécsi út és a Szépvölgyi út mentén elterülő Újlak történeti városközpontjának területén álló egykori Zwarg mérleggyár megmaradt épületeinek és környezetének rehabilitációjával foglalkozik, valamint a felmerülő konkrét városépítészeti, közlekedésrendszeri problémákra keresi a megoldást.
Bevezető
Budapesten a második és harmadik kerület határán, a Bécsi út és a Szépvölgyi út mentén terül el Újlak történeti városrész egykori központja, amely egyrészt a gyerekkorom színhelye, másrészt a diplomamunkám választott területe. Gyerekként sokat jártuk süteményért a közeli Daubner cukrászdába, moziba az Újudvar üzletházba, vagy az erdei kirándulások alkalmával a Szépvölgyi úti kietlen buszfordítóhoz. Mindig is furcsálltam a régi és a posztmodern házak együttesét, az egységet alkotó és ki-ki szakadó területek hirtelen váltakozását. Mintha a Bécsi út és a Szépvölgyi út sarkán elindulva felfelé, a közeli kisvárosból túl gyorsan értünk volna el a távoli külvárosba, pedig csak pár lépést tettünk. Mai fejemmel úgy gondolom, ez a terület több szempontból sérült és rosszul működik. A terület városszerkezeti kohéziója felhígult és eltávolodott az újlaki kisvárosias rendtől és léptéktől, gyerekként erre a jelenségre reagáltam a távolság érzetével.
A diplomamunkám az ezen a területen álló egykori Zwarg mérleggyár megmaradt épületeinek és környezetének rehabilitációjával foglalkozik, valamint a felmerülő konkrét városépítészeti, közlekedésrendszeri problémákra keresi a megoldást.
A kutatás során alaposan megvizsgáltam a kijelölt terület történeti fejlődését, feltárva azokat a mozzanatokat és változásokat, amelyek a mai helyzet kialakulásához vezettek. A felszínre került információk alapján, szaktervezők és a területen aktívan jelenlévők segítségével dolgoztam ki a következőkben ismertetett tervet, amelynek célja a sérült területet reális és akár megvalósítható módon visszakapcsolni a város aktív szövetébe.
Probléma feltárása
Szépvölgyi út - Felhévízi utca
A huszadik század második felétől kezdett fellendülni a Szépvölgyi úti közlekedés, ekkor indított állandósított menetrendszerinti járatokat az újonnan létrehozott Budapesti Közlekedési Vállalat a Szépvölgyi út mentén kialakuló új hegyvidéki lakóterületek kiszolgálására. Az 1950-es években telepítették a Szépvölgyi út és a Bécsi út sarkán lévő épületegyüttes helyére a még ma is ott lévő buszfordítót, aminek a városépítészeti integrációját, az épített környezetébe való illesztését a mai napig nem sikerült rendezni. A mostanra kialakult gépjárműforgalom nagyságával túlterheli a Szépvölgyi utat és agyonnyomja a kisvárosi léptékű egykori történeti városközpontot. Az autós forgalmon kívül maga a buszfordító pozíciója is nehezíti a közlekedést. A buszok Szépvölgyi úton való megfordítása és indítása lassítja az egyébként is nehézkes forgalmat.
További városképi problémákhoz vezetett, hogy a Szépvölgyi út ezen alsó szakasza nem egységes rendezési terv szerint épült meg, míg az út II. kerületi oldala még a 19. században kiépült és ezt a kisvárosi, utcafronton álló, zártsorú beépítést őrzi máig, a III. kerületi oldalát csak a 20. század második felétől kezdték belakni, akkor is különböző szakaszokban, markánsan különböző habitusú és megjelenésű, kis és nagy léptékű épületekkel, előkertes szabadon álló beépítésű móddal. A különböző beépítési módok nem csak zavaros utcaképet, de rosszul kialakított gyalogos sávokat és parkolási viszonyokat eredményeztek. Végeredményként ma egy túlterhelt és egységesen rosszul használható terület jött létre, mind az autós, mind a gyalogos közlekedés szempontjából.
A Felhévízi utca helyén, Újlak létrejöttekor a 18. században még csak az Ürömi utca felől levezető vizesárok és ösvény húzódott, ezen keresztül lehetett a leggyorsabban megközelíteni a templomot a Szemlőhegy felől. Ebben az időben a mai állapottal ellentétben a templom még nem az utca részeként állt zártsorúan, kerítéssel csatlakozva a szomszédos telek kerítésfalához, hanem a Felhévízi utca elődje, a Plébánia utca vezetett be a Plébánia és a Templom által szegélyezett templomtérre. A teresedés és a templom körüljárhatósága szűnt meg a templomkert elkerítésével, valamint a Felhévízi utcán áthaladó autós forgalom 2012-es évi engedélyezésével. A templomkert körüli mai kerítésfalat Fejérdy Tamás tervezte a ‘90-es években.
A fal létrejötte az ‘50-es évektől bezárt szomszédos mérleggyári területek gazdavesztettségének következménye volt. Az utcában elcsendesedett az élet, egyre kevésbé használták a volt mérleggyári épületeket és a gyárkertet. Bár többször költözött új funkció némelyik mérleggyári épületbe, és a templomkerttel szomszédos gyárkertet is rövid ideig parkként hasznosították, mégsem tudott a korábbi önfenntartó működés kialakulni, elindult a terület állagromlása. A gyárkertben és templomkertben rendszeresen hajléktalanok kezdték meghúzni magukat. A Szépvölgyi út növekvő forgalmának por- és zajterhelése, valamint a Felhévízi utca részleges elszlömösödése eredményezte a templomkert legutóbbi elkerítését, így egy védett, de kevésbé jól használható kert alakult ki, egyúttal megszűnt a templom ekkor még fennálló körüljárhatósága. Az elkerítés sajnos csak konzerválta a problémát és méginkább elválasztotta a romló állapotú Felhévízi utcát a város vérkeringésétől. Az egykori templomtér ma leginkább csak parkolóként és a hajléktalanok pihenőjeként üzemel.
Az egykori Zwarg mérleggyár története
Ma már kevés fedezhető fel Újlak ipari múltjából, pedig a 19. század végére több jelentős gyár és üzem telepedett le a kisvárosias újlaki városrészben, a Bécsi út és a Szépvölgyi út mentén. Többek között itt működött a Werther-féle Gyárudvar és a Luiza Részvénytársaság gőzmalma, a Melocco cementgyár, a Holzspach féle és az Újlaki Rt. Téglavető, valamint az Újlaki Plébánia templom szomszédságában a Zwarg és Tásrai Mérleggyára.
A mérleggyárat Zwarg József alapította 1883-ban Budapesten ismeretlen helyszínen, majd 1890-ben költözött át a Szépvölgyi úti telkekre. A mérleggyár sikeresen üzemelt, telkei és a gyári épületek száma az 1910-es évek végéig gyarapodtak. Az épületegyüttes meghatározó részévé vált az akkori városrésznek, a két háromszintes műhelyházával, a magas kő és tégla kerítésfalával, nagy gyárkapuival. A gyár előmozdítója volt a városrész fejlődésének, Zwarg Jószef, a gyárigazgató többízben adományokkal támogatta a szomszédos plébániát az Újlaki iskolát és a Császárfürdőt is. A gyár az 1940-es évek végéig, az államosításáig üzemelt. Az `50-es évektől a Fővárosi II. kerületi Tatarozó Vállalat kezdte el használni az épületegyüttest, amelynek nyugati szárnyait a `80-as években elbontották, a helyükre a telkek egy részének privatizációját követően, 2005-ben Varga Tamás tervei alapján épült a B|BRAUN irodaház. A még ma is álló két épület és az egy üresen álló telek a második kerületi önkormányzat tulajdonában maradtak. Az egykori műhelyház épülete kihasználatlan, ma a Budai Épület Fenntartó Kft. elhanyagolt telephelyeként szolgál. A volt gyárigazgatói lakóház és iroda pedig leromlott állapotú, szociális lakásként működik. A valamikori gyárkert gondozatlan, üresen áll.
A műhelyház (Felhévízi utca 3.)
Az épület 1900-ban épült Schaffler István építőmester tervei alapján, visszafogott, historizáló stílusban. A háromszintes házban az alagsorban kovács-, a magasföldszinten lakatos-, az emeleten pedig asztalosműhely működött. A műhelyházat többízben is átépítették, nagyobb átalakításon a ‘40-es években esett át, amikor is az utca felöli oldalán stílusban tervezve bővítették az épületet, megtoldva a főhomlokzatot és a külön tömegként megjelenő lépcsőházat, így szélesítve az utcai homlokzati szakaszt. Ezzel az átalakítással párhuzamosan megváltoztatták az épület közlekedési rendszerét és elbontották a kétszinten is megjelenő függőfolyosókat, belső közlekedést alakítottak ki. A későbbiekben az alagsori helyiségekhez építettek két új lejáratot a belső kert felől a meglévő egy lejárat mellé.
Igazgatói lakóépület (Szépvölgyi út 12.)
A ma is látható emeletes épület egy a gyár letelepedése előtt már itt álló kisebb földszintes lakóház bővítéséből született. Az 1900-as évekbeli bővítés során Bauknecht Tamás építőmester munkája nyomán kapott a ház új poroszsüvegfödémet, ekkor épült a teljes emeleti szint és a hozzátartozó lépcsőház és függőfolyosó is. Az épületet a ‘30-as évek végén részben irodává alakították, majd a terület államosítását követően, újfent átalakították és bérlakásokat helyeztek el benne. A rendszerváltás óta pedig önkormányzati, szociális lakásként működik.
Gyárkert (Felhévízi utca 1/b.; Szépvölgyi út 10.)
A területet a gyár működésének megkezdése után vásárolta meg Zwarg József 1900 és 1904 között. Az új telken egyszerű, egyszintes, a kerítésfalhoz kapcsolódó raktárépületek épültek, az igazgató lakóépülete melletti féltekén pedig kis konyhakertet és gyümölcsfást telepítettek. A gyár államosítását követően a gyárkert kihasználtsága lecsökkent, idővel a raktárépületeket elbontották, a veteményest és gyümölcsöst felszámolták.
A ma is ott álló betonpadok és a mászóka nyomaiból feltételezve a hetvenes, nyolcvanas években zárt parkként hasznosították a területet. A kert napjainkban zárt kapu mögött, elhagyatottan áll.
Tervbemutatás
Területrendezés terve
A diplomamunkám első komponense a Szépvölgyi út és a Felhévízi utca Ürömi utca-Bécsi út közti szakaszainak átalakításáról szóló rendezési terv. A rendezési tervet Cseke Sándor évfolyamtársammal – aki a Szépvölgyi úti buszfordító helyére tervezte diplomatervét – együtt készítettük. A kutatás és tervezés során konzultáltunk a körülményekről és a lehetséges beavatkozásokról a BKK területi munkatársaival, Friedl Ferenccel, Bodroghelyi Ábellel és Török Mátéval, az Ybl Miklós Kar oktatójával Dr. Macsinka Klára Phd-vel, az Újlaki Sarlós Boldogasszony Plébánia építészeivel, Dr. Fejérdy Tamás DLA-val és Kiss Mártonnal. Ezek alapján alkottuk meg az alábbi tervet.
A terv reális keretek között mozgó javaslatsort fogalmaz meg, amelyek összesége javítja a terület városszerkezeti képét és használhatóságát, valamint feloldja a lokális közlekedési rendszer főbb problémáit és optimalizálja annak működését.
Szépvölgyi úti szakasz
Felhévízi utcai szakasz
Közösségi intézmény terve
A rendezési terv részeként kijelöltünk két új fejlesztési területet, a buszfordító és a volt mérleggyár területét, utóbbit választottam én a diplomatervem feladatául. Az egykori gyárterület hasznosításának alapját egy olyan funkció meghatározása adta, amely fenntarthatóan, új életet képes hozni az elhagyatott falak közé, oly módon, hogy az új funkció építsen a terület értékeire és erősségeire, valamint reagáljon a volt gyárterület belső és külső sajátosságaira. A javasolt funkció egy közösségi intézmény, amely elsősorban a helyieknek szól, magába foglal egy közösségi barkácsműhelyt, művészeknek és kisiparosoknak szóló bérstúdiókat, egy közösségi kertet, közösségi előadótereket és az ezeket kiszolgáló infrastruktúrát, többek között szociális-szolgálati lakásokat.
Régi és új kapcsolata
Tervem alapvetése megőrizni, használni és kiegészíteni a sérült, egykori gyárterületet. Túlnyúlva a mai telekhatárokon egységében foglalkozom a volt gyár területével, így koherensen bevonva a tervezésbe a szomszédos templomkertet és a szomszédos irodaépület kertjét és épületének tömegeit. A meglévő gyári épületeket adottságaiknak megfelelően használja a terv, túlzott beavatkozásokat nem eszközöl, lokális beavatkozásokat alkalmaz. Az új épületek illeszkednek az ezen a területen megmaradt kisvárosias léptékhez, tiszteletben tartják a megöröklött viszonyrendszert. Külső anyaghasználatukban a meglévő épületek nem változnak, egységes festést kapnak, így erősítve a mára már elfeledett összetartozásukat. Az új épületek könnyűszerkezetes, fa-acél vázas rendszerrel épülnek a régi szerkezetek köré, funkcionálisan átgondolva, egységesen transzparens polikarbonát homlokzatburkolattal és fém hullámlemez fedéssel ellátva.
A terv tudatos része a ma elhanyagolt és elfeledett kertek és térrendszerük megújítása, így a tervben létrejön a hármas kert- és térsor: a közterületként használható templomkert, ahol a tervezett közösségi intézmény közösségforgalmi bejára is található; a nyitott, de védett műhelyudvar és közösségi kert; valamint a szomszédos irodaházzal közösen használt zárt kert, ahol a méhlegelő kapott helyet.
Fogadóépület és műhelyudvar
Az intézmény közönségforgalmi főbejárata a tervezett új templomtér felől alakul ki a régi gyárkapu képében. A főbejárattól balra a Felhévízi utca oldalán állna a fogadóépület a régi kő-tégla kerítésfal mentén húzódva, a korábban itt álló raktárépületek tömegét idézve, félnyeregtetőjével felbukkanva a kerítésfal mögül. Az épületben kap helyet az intézményi recepció és iroda, előadó- és kiálltó tér és a Felhévízi utca felsőbb szakaszáról nyíló üzemibejárat. A fogadóépület északi homlokzata mentén a közösségi tér nagy kapui előtt alakul ki a műhelyudvar, hol kültéri foglalkozások tarthatók.
Az előadó- és kiállítótérben lehetőség nyílik az intézmény minden használójának programokat szervezni, így kiszolgálva a műhelyeket és a kertet használó bérlőket és közösségeket egyaránt.
Műhelyház
Terveim szerint az épületbe visszaköltözik a műhelymunka és az alkotás, földszintjén új oromfali bejárattal helyet kap a közösségi barkácsműhely, az alagsori-, emeleti- és az új tetőtéri szinten pedig összesen tíz új bérstúdió épül ki. A tervezett átalakítások részeként funkcionálisan visszakapja az épület a régi belső udvar felé néző oldalfolyosós közlekedési rendszerét, kiegészítve egy az oromfalra illesztett felvonóval. Az új tetőtéri beépítés pedig az északi tetősíkon nagy transzparens héjazattal a megfelelő fényviszonyokat is biztosítja. Az épület energetikai korszerűsítésen is átesik, a historizáló homlokzati architektúrát megőrizve, belső hőszigeteléssel. Továbbá a déli főhomlokzaton a vakolatornamentikához illeszkedő részben egyedi árnyékolórendszer épül ki.
Az épületben a közösségi műhely és a bérstúdiók egy helyen való megjelenése segíti a koprodukciók kialakulását, a stúdiót bérlő iparosok és művészek által szervezett workshopok levezénylését, infrastrukturális kereteinek megteremtését.
Közösségi ház
A meglévő épület kettős új rendeltetéssel működne tovább, földszintjén a közösségi kertet, a műhelyeket és a bérstúdiókat kiszolgáló konyha, pihenő, öltöző és mosdóblokk épül ki, míg az emeleti szinten az intézmény gondnoki pozícióját betöltő három alkalmazott számára kialakított szociális-szolgálati lakás kap helyet. A közösségi ház szintén belső hőszigeteléssel kerül kialakításra. A délkeleti oldalon pedig a teraszt és a lakásokat árnyékoló pergola rendszer létesül.
A szociális- és szolgálati lakásokban lakók egy olyan, az önkormányzat által működtetett rehabilitációs program részvevői, aminek a keretein belül hátrányos helyzetű emberek a tervezett intézményben kapnak gondnoki munkát és szállást, és egyúttal részévé válhatnak az ott megszülető közösségeknek.
Közösségi kert
Az egykori gyárkert területére terveztem az új közösségi kertet, ami huszonhat bérelhető parcellából és egy vertikális kertet befogadó üvegházból áll. A parcellák a benapozott gyárkert középső részén raszteresen lettek kiosztva, az üvegház pedig az északi kerítésfal mentén húzódik, a tömegét megbontó hármas fűrészfogas tető tömegével kibukkanva a kerítésfal felett. A kültéri parcellás és az üvegházi vertikális kert együttesének köszönhetően az intézményben minden évszakban működne a közösségi kert, így folyamatossá téve a gazdálkodást és a közösségek építését.
Hátsókert és méhlegelő
A tervezési terület nyugati fele, a Műhelyház és a Közösségi ház szomszédos a B|Braun irodaházzal, és azzal közös belső kertet ölelnek körbe. Mind az irodaház csöndes belső kertjének, nyugodt légkörének, mind pedig a Műhelyház és a Közösségi ház zavartalan használatának érdekében az általuk közrezárt kertben virágos mező, méhlegelő lesz kialakítva, ami a közösségi kert növényvilágának egészségét és fejlődését is segíti fenntartani.
Virág Norbert