Épülettervek/Hallgatói terv

Rábaközi Mesterségek Háza

2019.06.17. 08:41

Csorna impresszív turisztikai megújuláson megy keresztül a közeljövőben, többek között a Premontrei Prépostság támogatott fejlesztéseinek köszönhetően is. A régióban azonban van még potenciál, Kiss Flóra hallgató például a múlt mesterségei előtt tiszteleg egy nagyon is kortárs architektúrával.

 

A terv a Kisalföld egyik tájegysége, Rábaköz kulturális örökségeivel, hagyományaival, mesterségeivel foglalkozik. A Rábaköz fogalma nemcsak definíció szintjén él, hanem az itt élő, innen származó emberek tudatában is jelen van, hiszen erős azonosságtudattal rendelkeznek. A hagyományőrzés vágya szinte az összes településen megtalálható.


 

Célom egy olyan épület létrehozása, amely segíti a környék turizmusát, a ma is művelt népi mesterségeinek fennmaradását és továbbadását a fiatalabb generációknak. Fontosnak tartom feltámasztani azokat a helyi, elfeledett mesterségeket, amelyek a terület és az itt élő családok történetéhez hozzájárultak. A mai rohanó világban egyre kevesebben nyúlnak vissza gyökereikhez. A régi értékek lassan feledésbe merülnek, ha nem foglalkozunk velük.


 

A Kisalföld sajátos kistája az "Öreg"- Rába, a Kis-Rába és a Rábca folyók által határolt terület. Az öntéstalaj a mezőgazdaság számára kedvez. Évszázadok óta fejlett állattartás folyt ezen a vidéken, dús legelőin távolabbi településekről a vásárra hajtott gulyákat, nyájakat is itatták és legeltették itt.
A tájegység jellegzetességei a mestergerendás lakóházak, a híres csornai, kapuvári és szanyi népviselet, a kékfestő és a rábaközi perec. A döri és csornai fazekasok, a bogyoszlói fafaragók, a hímző asszonyok, a babakészítők alkotásai mesterségbéli tudásról és szépérzékről vallanak. A búcsút nyitó feszes verbunk, karéj, rábaközi dús és a lakodalmi táncok is messze földön híresek. A helyiek gazdag szellemi értékeket őriznek.


 

Csorna város a "Rábaköz Szíve", hajdan mezőváros volt. A belvárosi településrész kicsiny kiterjedésű, a 85-ös, 86-os főutak közös szakasza és négy egymásba nyíló tér határozza meg. A tervezési területen jelenleg az 1900-as évek elején épült üzletsor áll. Az elavult, arányai miatt nehezen hasznosítható épület a Győrt és Sopront összekötő főút mentén húzódik. Szomszédságában áll a Premontrei Rendház, amely kiemelkedő célpont a vallási turizmusban, illetve ebben az épületben található a csornai Muzeális Kiállítóhely, amely Rábaköz helytörténetét mutatja be.

 



 

Az épület három fő funkciót tartalmaz. Két manufaktúrát és a tudás, technológia átadására koncentráló tereket, azaz foglalkoztató termet, kiállítóteret, előadót. Felkarol két speciális, kihalófélben lévő mesterséget, amelyek az egész Rábaköz történetében nagy szerepet játszottak, Csorna városához kötődnek és jelenleg egyik sem mutatható be megfelelő módon a jövő generációinak. A kékfestést és a legjellemzőbb tájétel, a rábaközi perec sütését.



 

A mesterségek háza funkció szorosan kapcsolódik a Csorna által is fontosnak tartott hagyományőrző programokhoz. A Premontrei Parkszínpadon már számos híres néptánccsoport, népdalkör fellépett. Rendezvény esetén a tervezett épület közelsége egy plusz programelemként egészíti ki az eseményeket. A sütöde étellel szolgálja a vendégeket, a látogatók számos kézműves foglalkozáson és előadáson vehetnek részt.




 

Kézműves sütöde és tájtermékek boltja

Rábaközi perec

A szájhagyomány szerint 200 éve készítenek perecet a Rábaközben. A receptet az Eszterházy hercegség konyhájáról hozták. A perecsütés hagyománya nemzedékről nemzedékre szállt, később híres perecsütő asszonyok vették át a szerepet. A perec jól eltartható, fél évig fogyasztható, ennek is köszönheti népszerűségét. Elterjedését gátolta, hogy a rábaközi emberek féltékenyen őrizték a receptet, és a készítés módját. Tésztáját gyúrás után átdolgozzák, fakalapáccsal vagy fejsze fokával verik. A formázott perecet főzik, majd kemencében sütik. Visszaszorulásának okai között az egyik legfontosabb, hogy a házaknál nincsenek már kemencék.

"A tészta megmunkálása fáradtságos, hiszen nagy erőt kíván. Az öregfejsze fokával vagy fakalapáccsal 2-3 férfi laposra veri a tésztát, ez az ő dolguk volt."

 




 

Csornai Kékfestőműhely

Fraszt család

Sopron megyében a XVIII. sz. közepétől terjedtek el a mezővárosokban a festőműhelyek. A Frast Sebestyén által alapított, a Premontrei Prépostság területén álló műhely az 1970-es évekig működött.

A kékfestés a szövetfestés egyik fajtája, textíliákon alkalmazott színmintázási technológia. A minta eredeti formájában kék alapon fehér színben jelenik meg. A festőanyag (indigó) a földrajzi felfedezések során került behozatalra. Az eljárás a gátlónyomás technológiáján alapul. A szövetre a mintának megfelelően egy gátlószert nyomnak, amely ezután a felvitt színezéket elszigeteli a szövettől. A színezék csak a gátlószerrel nem fedett részeket fogja be.



 

Ami a tömegformálást illet, az egyszerű forma, a ház archetípus illeszkedik a sarokházhoz. A koncepció alapját a bemutatóműhelyek funkcionálisan is szükséges, legmarkánsabb elemei adják. A két kubus nemcsak az alaprajzot szervezi, de a tömeget is csak ezek törik meg. Az utca felőli tetőszakaszon kiemelkedik a kékfestő manufaktúra szárítópadlásának szellőzője, amely karakteresen mutatja az épület ipari jellegét. A tetővel megegyező hajlásszöggel, merészen töri át a lemezt. A másik kubus értelemszerűen a hagyományos kemence kürtője, amely visszafogottabb méretű, de formájában illeszkedik társához.


 

Az alaprajzi kialakítás során fontos volt, hogy közösségi funkciók lévén centrális, jól kihasználható, csoportok számára is kényelmes terek jöjjenek létre. Az épület hosszát és szélességét a szomszédos épületek viszonya határozta meg. Blokkokba szerveztem a földszinten található műhelyek elemeit, a függőleges közlekedés eszközeit és a kiszolgáló helyiségeket. A fennmaradó tér szabadon körbejárható, szükség szerint üveg tolóajtókkal leválasztható.



 

Egyre kevesebb hagyományos kemencével találkozni. A sütöde kialakításánál fontos szempont volt, hogy tanító jelleggel megfigyelhető legyen minden lépés. A kemence begyújtásától kezdve , a helyi alapanyagokból gyúrt tészták elkészítésén keresztül végigkísérhetik a látogatók, hogy készülnek a friss péktermékek. Nyári időszakban a sütöde ajtaja kinyílik, az udvar válik fogyasztótérré, amely egy új hangulatot ad a városi rendezvényeknek. Időszakos jelleggel a műhely tankonyhává alakul.


 

A festőműhely a hagyományos műveleti sorrendnek megfelelően alakult. Körbejárható, de adott esetben a technológiai zóna és a közönségforgalmi tér üvegajtókkal tagolható. A 2-3 méter mély festőkipa előregyártott betongyűrűkből kerül kialakításra. A szárítópadlás önmagában is látványelemként szolgál. Ezen felül térelválasztó, tértagoló szerepe is van, a fenti kiállítás szerves része. Míg a tető feletti rész szellőzőként működik, a pincei szakasz bevilágítóként szolgál, biztosítja a fényt a föld alatt is.


 

Az emelet egybefüggő terében kaptak helyet a foglalkoztatók, az előadó, a varroda és a bemutatóterem. Teljes elválasztás a használat szempontjából nem szükséges. A kisvárosban egy-egy osztálynyi látogatószámra lehet számítani.


 

A műhelyek burkolatai, felületei és az elhelyezett tárgyak nyers, néhol rideg megjelenése párosul a meleg faburkolatokkal és kiegészítőkkel. A pékség bútorainál a fa dominál, de visszaköszönnek az ipari funkcióra jellemző fém részletek. A lépcső és a szárítópadlás egységet alkotnak az emeleti vonóvasakkal. Hálószerűen szövik be a teret, összhangban a függönyfalak, üvegkeretezések osztásával. A fa lécváz a külső térben a nyári szárítót védi, árnyékolóként szolgál, míg a belső térben térelválasztóként funkcionál.


 

Úgy gondolom az épület nemcsak Csorna város lakóit szolgálná, hanem az egész térséget segítené turisztikai hatásával, s erősítené a helyiek identitását. Közösségformáló ereje elhanyagolhatatlan, általa a fiatalok megtapasztalják a kétkezi munka örömét és tiszteletet tanulnak az idősebbek és gyökereik iránt.

 

Kiss Flóra