Rácz György március 10-én lenne 100 éves
Rácz György a hazai modern építészet kezdeményezői közé tartozik, bár szakmai pályafutása során bizonyos értelemben külön utakon járt.
Rácz György (1907. március 10. – 1988. február 22.) a hazai modern építészet kezdeményezői közé tartozik, bár szakmai pályafutása során bizonyos értelemben külön utakon járt. Egyetemi éveiben Le Corbusier volt a példaképe: 1927-ben másodévesként részt vett a negyedévesek független kiállításán egy olyan villa tervével, melyet a nagy francia-svájci építész művei ihlettek. Ekkor ismerkedik össze Molnár Farkassal, aki bevezeti őt Ligeti Pál baráti társaságába, a fiatal modernisták köreibe. Rácz György két lakásalaprajzot küldött a CIAM 1929-ben Frankfurtban tartott II. kongresszusára, melyet elfogadtak és ki is állítottak. Az eseményen Molnár Farkas, Masirevich György, Ligeti Pál, Virágh Pál, Weiner Tibor és Csáky István is részt vett. Rácz György így lett a 1929-ban megszülető magyar Cirpac-csoport alapító tagja.
Az 1930-as évek közepétől Ligeti Pál irodájában, majd a Kóródy és Ribári cégnél, illetve Möller Károly műhelyében dolgozott, de csak a munkaadóinak neve alatt, mert „mint illegális, de a rendszer által nyilvántartott kommunista, egyáltalán nem volt módja önálló építési gyakorlatot folytatni.” (1) Végül 1937-ben „lemondott a politizálásról” és kérte kamarai tagságát. A ’30-as évek végétől – sok más modern építészhez hasonlóan – Rácz is magastetős épületeket kezd tervezni: első önálló munkája, a rózsadombi Áfonya utcában álló villa és a két évvel később épült Cimbalom utcai ház is ilyen. E két épület esetében a magastetőt nemcsak a Rácz megváltozott építészeti elvei – a szigorúan „kubista” avantgárddal való szakítás – , hanem különböző szabályozási és gazdasági tényezők is indokolták (ekkoriban tilos volt a vasbetongerendálk alkalmazása, ezért helyette az építész messze kinyúló fagerendákra ültetett nyeregtetőt tervezett).
Az 1940-ben létrehozott Országos Nép- és Családvédelmi Alap (ONCSA) keretében szervezett falusi házépítő akcióban Rácz is részt vett: Sárospatakon és Fábiánsebestyénben létesült szociális épületei és iskolái a hagyományos paraszti építés jellegzetességeit a modern elvekkel ötvözik.
A háború után az 1948-ban alakuló MATI-ban folytatja pályáját – jórészt mezőgazdasági épületek tervezésével. A MATI átszervezése révén létrejött MEZŐTERV-ben készíti el a görög betelepülőknek otthont adó Beloiannisz falu terveit. Rácz 1949-ben az IPARTERV-be került, s elsősorban üzemépületeket tervezett. A Debreceni Penicillingyár és a Herceghalmi Állatenyésztési Kutatóintézet terveiért Ybl-díjat kapott 1956-ban.
Fontosabb épületei:
Villák, Budapest, Áfonya u. 10. és Cimbalom u. 13. (1940-42); ONCSA háztípusok (1940-es évek eleje); Phylaxia gyár (1951-52); Penicillingyár, Debrecen (1952); Lakótelep, Albertfalva (1953); Kokszművek, Pécs (1956); Tejüzem, Gyöngyös (1960); Lakóház, Budapest, Apáczai Csere János utca (1961, Juhász Sárával közösen); Dunaújvárosi Papírgyár (1962-65); Műteremházak, Hódmezővásárhely (1963); Hajóépítő csarnok, Óbudai Hajó- és Darugyár, (1963-70).
(1) Pamer Nóra: Magyar építészet a két világháború között, Budapest, 1986, 99.
