REA15 Nemzetközi Pályázat II. díj - Hanzelik Károly és Mikes Bence

A REA – Réseau des Écoles d’Architecture – ’Francia, Közép- és Kelet-Európai Építésziskolák Hálózata’ immár 15. éve ír ki nemzetközi pályázatokat építészhallgatóknak egy-egy kortárs építészeti, városi léptékű probléma megoldására. 2010 tavaszán a magyar diákok részvétele nagy sikerrel zárult, Hanzelik Károly és Mikes Bence a II. díjat hozhatta haza. Nem csak tervükről, de a Párizsban töltött napokról is beszámolnak.

A REA – Réseau des Écoles d’Architecture – ’Francia, Közép- és Kelet-Európai Építésziskolák Hálózata’ immár 15. éve ír ki nemzetközi pályázatokat építészhallgatóknak egy-egy kortárs építészeti, városi léptékű probléma megoldására. Az idei pályázat a felsőoktatás fellendítését vette célba, témája a ’Campus’, az ideális egyetemi közeg megtervezése volt. A megmérettetésen 15 egyetem képviseltette magát: Baku - Bordeaux - Budapest - Bukarest - Jereván - Lille - Lodz - Lyon - Marne la Vallée - Montpellier - Moszkva - Rouen - Szófia - Toulouse – Wroclaw.

A BME Urbanisztika Tanszék az első fordulót a Városépítészet 2. tantárgy keretében hirdette meg, valamint kari pályázatot írt ki az építészhallgatók számára. Az első két díjazott terv vehetett részt a május 16-22. között Párizsban megrendezett nemzetközi fordulón. A versenyen résztvevő európai egyetemek szabadon választhattak tervezési helyszínt, melyek megfelelnek a pályázat problémakörének. A hazai helyszín Angyalföld, azon belül a volt Szabolcs utcai kórház területe, mely központi fekvése ellenére évek óta kihasználatlan. Tervünket Fülöp Judit tankörében, Cone A. Karin és Bene Tamás segítségével készítettük el. A határidőre 14 pályamű érkezett be, melyeket 2010. május 5-én a pályázók szóban ismertettek.

Az 1. forduló bírálóbizottságának tagjai:
Pálfy Sándor DLA - az Urbanisztika Tanszék vezetője, egyetemi tanár
Radványi György DLA - a Középülettervezési Tanszék docense, a kari francia kapcsolatok felelőse
Szabó Árpád DLA - az Urbanisztika Tsz. adjunktusa, az Europan Magyarország szakmai titkára

Ezt követően a zsűri zárt ülésen értékelte a pályázatokat és egyhangúan döntött a díjazásról, majd kihirdette az eredményt. A II. díjat Hanzelik Károly és Mikes Bence, a kettőnk terve nyerte el. Mivel csak az első helyezett páros utazása és párizsi részvétele volt biztosított, ezért más megoldás után néztünk, hogy személyesen képviselhessük hazánkat. Hosszas erőfeszítések után végül a Francia Intézet támogatásával kijutottunk Párizsba, és biztosították számunkra a különböző programokon való részvételt. A magyar delegációt Benkő Melinda PhD és Szabó Julianna PhD kísérte el. Május 16-án vasárnap este érkeztünk meg a másnap kezdődő REA15 találkozóra.

Első nap a 15 egyetem hallgatóival együtt közösen meglátogattuk a Cité Internationale universitaire de Paris egyetemét, mely arról nevezetes, hogy magánkezdeményezésre hozták létre, és a különböző országok a kultúrájukat egy-egy sajátos épülettel képviselik. Többek között itt található Le Corbusier svájci épülete is. Délután a Cité de l’architecture et du patrimoine múzeumba mentünk el, melynek tetőteraszán a múzeum igazgatója hivatalosan megnyitotta a REA15 találkozót, és vendégül látott bennünket. A nap még ezzel korántsem ért véget. Az Eiffel-torony alatt elsétálva az École militaire-ben fogadtak minket, ahol ismét megtapasztalhattuk a francia vendégszeretetet és a francia konyha fogásait, sajátos ízvilágát.

Kedden a Val-de-Seine egyetem építészmérnöki karán személyesen is megnézhettük a kiállított terveket – köztük a mienket is. Ismertették a másnapi 24 órás workshop témáját, majd bejártuk az egyetem új épületét és a Campus területét, mely Párizs 1991-ben indult városmegújítási projektjének a része. A Szajna menti iparzónát - mely korábban kiszolgálta a várost - felváltotta ez a kortárs városfejlesztés. Délután a résztvevő egyetemek tanárai tartottak előadást saját országuk egyetemeinek állapotáról és a jövőbeli fejlesztési irányokról.

Harmadik nap délelőtt folytatódtak az előadások, majd 2 órakor elkezdődött a 24 órás workshop, melynek témája a Val-de-Seine építész kar környékének rendezése, közterek, városi és közlekedési kapcsolatok kiépítése, a külvárossal való összekapcsolása volt. A Workshop‑on különböző nemzetiségű hallgatókból összeválogatott 6 csapat vett részt. Másnap délig tartott a tervezés. Kis alvás után a szabadidőnkben bejártuk Párizs főbb nevezetességeit, többek között a Louvre, Parc la Villette…

Pénteken idegenvezetéssel a Nemzeti Operaházban jártunk, ahol sok érdekességre hívták fel a figyelmünket. Ezután megtekintettük Jean Nouvel Etnográfiai Múzeumát, ahol izgalmas tér‑idő és virtuális élmények, valamint csodás természeti környezet fogadott bennünket.

A végső eredményhirdetésre este az Abbaye de Royaumont apátságban került sor, ahol megtudtuk, hogy a nemzetközi mezőnyben II. helyezést értünk el. Díjunkat az École Nationale Supérieure d’Architecture igazgatójától vehettük át. A workshop-on egyikünk csapata (Hanzelik Károly, két francia, egy lengyel és egy bolgár hallgató) az előkelő I. helyezést érte el.

Ez a hét meghatározó állomás lett az életünkben. Kinti tartózkodásunk során számos élménnyel és tapasztalattal gazdagodtunk, szakmailag előreléptünk, és sok új barátot szereztünk. Büszkék vagyunk arra, hogy ezzel az eredménnyel hazánk és a BME nevét öregbíthettük.

Modern Művészetek Egyeteme

A terv előkészítése
Kronologikus kutatásokkal, vizsgálatokkal, lépésről-lépésre kezdtünk neki a feladatnak. Először Budapest Várostörténetét tanulmányoztuk át, különösen mélyrehatóan a XIII. kerület, Angyalföld elhelyezkedését helyeztük nagyító alá. Ezután a tervezési helyszínünkre, a régi Szabolcs utcai kórház területére fókuszáltunk. Kiderült, hogy már 1871-ben írtak ki Városrendezési pályázatot erre a területre, de akkoriban a Nyugati-pályaudvar és térsége számított a külvárosnak. Ez ma már másként van. Az urbanizáció rohamos fejlődésével a városok túlnőttek saját határukon, így a pályaudvarokat a belvárosból kijjebb szorították. Jó példa erre Párizsban a Musée d’Orsay.

Ráébredtünk arra, hogy valóban nagyvárosi léptékben kell gondolkodnunk, és a koncepciónkba bele kell vonjuk a Nyugati-pályaudvar térségét is. A tervezési területen elhelyezkedő kórház már nem működik, így jelenlegi állapotában nincs kihasználva. A főváros érdeke is, hogy az ilyen központi pozícióban fekvő telkek ne kallódjanak el, ne számolják fel őket, hiszen szolgálhatják a köz érdekeit a jövőben is.

Két fő tengely mentén indultunk el. Az egyik az É-D-i irány, ahol a pályaudvart Rákosrendezőre telepítenénk ki, mellyel nagyban hozzájárulnánk a belváros tehermentesítéséhez. Másfelől nagy területek szabadulnának fel, számos lehetőséget felkínálva - a Kormányzati negyed, Múzeum negyed, Westend 2, Állatkert bővítése számára. A másik irány a NY-K-i, ahol a Városliget vonzáskörzetébe próbáltuk bekapcsolni tervezési helyszínünket.

Elképzeléseink összessége nyomán rajzolódott ki a terv. Ekkor egy merész ötlet jutott eszünkbe. Ez nem más, mint egy „zöld” héj kialakítása az É-D-i tengely vonalában egészen Rákosrendezőig. A „Green Architecture” hatására zöldet kívántunk létrehozni, mivel Pest zöldfelületei rendkívül hiányosak, annak ellenére, hogy az emberi környezetet kellemesebbé teszik.  Ez az ideális elképzelés kiszolgálja a befektetői és a hétköznapi ember érdekeit egyaránt. A két réteg egymás fölött, egymáshoz alkalmazkodva tud „megélni”.

A Campus arculatválasztása fontos szempont volt számunkra. Mindenképpen valós problémákra kívántunk megoldást javasolni. Mi jöhet ilyenkor szóba? Hogy tudunk elindulni? Ezekre a kérdésekre válaszolva kezdtünk el előképeket keresgélni. Számos magyar és külföldi egyetemet tanulmányoztunk. A csoportokban való vizuális oktatás - olyan helyeken, ahol maga a művészeti alkotás, mint előkép is megjelenik - kihalófélben van. A mai ember számára fontos a test és lélek harmóniája, egyensúlya, az egészség megőrzése, melyet ideális környezettel és sok mozgással érhetünk el. Így jutottunk el oda, hogy a Modern Művészetek Egyetemét fogjuk tervezni, ahol a Mozgáson van a főhangsúly.

A koncepció
A Váci útról a Vágány utca felé sétálva, lemorzsolódást, lemaradást, egyfajta sivárságot éreztünk. A hangsúly eltolódott a Váci úti térségre, amit a forgalom nagysága, illetve az új épületek csoportja egyértelműen tükröz. Nagy a kontraszt, nincs meg az egyensúlyi állapot. Mindennek ellenpólusaként alakítanánk ki a zöld sávot a Váci úttal párhuzamosan, ahol az emberi közösség van a középpontban, nem pedig a mai világ információáradata. A kettő együtt hozná létre a dinamikus egyensúlyt. A Campus, mint zöld telepítés a Városliget arcát, mintegy annak folytatását mutatná. A Vágány utca és a sínek egy köztes térrész, ami ezt a "természetességet" vezetné be a belvárosba. Mint egy folyó, aminek két oldalán kivirágzik az élet. Az egyetemi élet sajátos. Itt más élet folyik. Fontos a biztonság és nyugalom.

A „héjon” egy mindenki számára használható parkosított közteret alakítanánk ki, nem zavarva vele az alatta folyó forgalmat. A tervezési tömb és a Városliget kapcsolata ezzel a lefedéssel megerősödik. Az átjárást kisebb sétálóutcák és kerékpárutak biztosítanák, így nemcsak vizuális kapcsolat jönne létre. Ehhez a szövethez a már meglévő épületeket használnánk fel különböző kiegészítésekkel és új elemekkel.

Koncepciónkban a Campus, mint a kultúra egyik ága jelenne meg, magába foglalva a művészetek hagyományos és a kortárs értékeit egyaránt. - Tánc, Zene, Balett, Képző-, Fotó- és Harcművészet. Terveink kigondolásában, az egyetem arculatának és funkciójának kiválasztásában a humánum és a közösség fontossága vezérelt bennünket.

A terv ismertetése
A héjfelület alatt új villamosvonal kialakítására kerülne sor, mely a Nyugati teret kötné össze a Rákosrendezőre kihelyezett pályaudvarral. A héjat burkolt és fásított zöld területek fednék. Kiszolgáló épületek, villamosmegállók, és a kerékpárúthoz tartozó pihenőépület gazdagítaná.

A tervezési terület harántirányban három egységre osztható. Oktatás - kutatás, Kikapcsolódás - szolgáltatások, Kollégium – sportközpont. A két megmaradó régi kórházépületbe – a legkevesebb átalakítást igénylő – képzőművészeti oktatás és a könyvtár kerülne. A héjfelülethez több széles átjáróval egy „lepényépület” kapcsolódna, mely összefogná a belőle kiemelkedő oktatási egységeket. Az oktatási terület másik oldalán egy mozgáskutató intézet is elhelyezésre kerülne. A kettő egy többcélú egyetemi teret fogna közre, mely alkalmas különböző ünnepségek, rendezvények és koncertek megrendezésére is. A sportközpont önálló egységként is tud működni. Ennek szomszédságában alakítanánk ki a Kollégiumot. A középső harmadban szolgáltatások /éttermek, boltok stb./ kapnának helyet egy központi Park köré fűzve. A park nem csupán a hallgatók, hanem a turisták pihenését is biztosítaná.

Tervünk mottója a Harmónia megteremtése, a Jin-Jang volt.

Hanzelik Károly, Mikes Bence