Reálisan mérlegelve – Patartics Zorán terve a BME Balatonfüredi Tudáscentrum épületére

Patartics Zorán pécsi építész egy balatonfüredi egyetemi épület kapcsán szembesíti az olvasót azokkal a telepítési és térszervezési dilemmákkal, realitásokkal, amely a tervezés során foglalkoztatta. 

Az építész számára egy egyetemi épület tervezése jutalomjáték. Különösen annak tűnhet az utóbbi 10-20 év szakmai fórumokon publikált termése, közülük is a pályázati és koncepciótervek érzelmi-tuningos látványtervei alapján. Mindent átszövő, bőven mért közösségi terek a hatalmas üvegtetők alatt, bennük boldog az egyetemi élet. Az oktatás tényleges területei mintha nem is léteznének. A korábbi paradigmák ténylegesen megdőltek volna: kit érdekel a hatékony alaprajz, a közlekedő alapterületek adagolása, és építési költsége? És akkor szembe jön a feladat, csak másképp. Valóságosan, ahol nincsenek extra keretek, meggondolatlan tartalékok, és a közösségi tereket is termekként értelmezi az építtető. Négyzetméterre lebontott funkcionális program van. Szerintem, jól van így.

A kiindulási állapot: már meglévő Rendszertudományi Innovációs Központ (RIK) és a tervezett BME-tömb együttesen egy új innovációs negyed alapjait teremtik meg, minek révén a BME és Balatonfüred városa a magas hozzáadott értékű munkavégzés megalapozásával kívánja segíteni a régió ipari nagyvállalatainak versenyképességét. Az új, nem graduális felsőoktatási intézmény illeszkedik az Innovációs Központban megvalósuló Közösségi Felsőoktatási Képzési Központ informatikai alapképzési profiljához. A Tudáscentrumban a regionális ipari igények kielégítését célzó ún. „tűszerű" szakmaspecifikus felnőttképzések is elérhetők lesznek a régiós kkv-k munkavállalói számára.

A tervezéssel szemben támasztott lényeges elvárás, hogy a tervezett épület és környezete – későbbi, kiegészítő elemek megvalósítását is követően – a RIK Zrt. épületével és egy lehetséges jövőbeni, harmadik épülettel együttest alkosson, mely építészeti téren nem az épületek kapcsolódásában, hanem közöttük, a terület hasznosításában, a környezet kialakításában érvényesülhet. Az új épület elhelyezését a telken áthaladó nagyfeszültségű légvezetékek és védőtávolságaik korlátozzák.

A RIK Zrt. épülete a teljes tömb domináns eleme, a környezet kialakulatlan, illetve hasznosítás, átalakulás előtt áll. A terület dél-keleti irányban enyhén lejt, a tervezett épület dimenziójában már nem elhanyagolható mértékben. A terepszintről a Balaton látványát a növényzet kitakarja, az kis mértékben csak az első, inkább a második emelet magasságából látható. Az utcafronton a még kiskorú, de sűrűn telepített fasor már most jelentős részben zárja a terület látványát, így a telekkel határos utcaszakaszon a RIK Zrt. épülete is alig észlelhető. A terület lejtéséből fakadóan az utcára fordított keskeny homlokzatok szerepe az utcaképben csekély.

A tágabb környezetben a beépítés karaktere kialakulatlan. A tervezett épület viszonyulását a meglévő RIK Zrt. épülete, a telek és az utca, a fejlesztési léptékek, a beépített-, a parkoló- és a zöldfelületek optimális arányai határozzák meg. A nagyfeszültségű légvezetéktől való biztonságos távolságok megtartása – az egyéb szempontok mellett – az épület elhelyezését az utcához közelebb nem teszi lehetővé. A szabályozási előírások az épület szintszámát és magasságát meghatározzák.

A tervezési időszakban folytatott egyeztetések során két elvárás kristályosodott ki: 

_Az utcaképet a parkolóterület és az autók megjelenése ne dominálja: A terepfelszín plasztikája és az egybefüggő cserjetömbök révén a parkoló látványa az utca felől jellemzően takart, a látványt az épületekkel keretezett zöldfelület határozza meg.

_Az épület déli homlokzatának oldása, méretének kezelése, a bejárat hangsúlyozása érdekében a helyi építészeti kötődést erősítő anyaghasználat jelenjen meg.

A beépítésről:

A beépítés egyfelől a szabadonálló, elnyújtott, a meglévő épület koordináta rendszeréhez igazodó elhelyezkedés és arányrend, másfelől a területhasznosítás szempontjainak eredője. A területhasznosítás kapcsán három kihívásra koncentráltunk:

_A meglévő RIK épületének a környezetéhez való viszonya nem kínál a tervezendő új épület számára érdemi kapcsolódási lehetőséget. Mivel a tervezett épület csak északra helyezhető el, de a jelenlegi parkoló a ház átellenes oldalán van, a két épületből álló együttes közös megközelítése és feltárása részben ellehetetlenült. Másrészről a tervezett épület a RIK tömbjéhez képest mögöttes, hátsó helyzetbe kényszerül azért is, mert a RIK épület északi homlokzatának egy része ilyen karakterű. Arra kerestünk tehát választ, hogy a két épület közötti térbeli és szellemi kapcsolat hogyan teremthető meg, az erre fel nem készített meglévő létesítmény adottságainak elfogadása mellett.

_Az utcával párhuzamos, ahhoz közelítő beépítés erősítené ugyan a létesítmény jelentőségéhez méltó megjelenést, de a terepre illesztés ellentmondásai mellett elzárná a telek belső felületeit. Az így belülre kényszerülő parkoló feltárása, és onnan az épület megközelítése előnytelen volna, a hátsó minőséget a telek belső területén felerősítené. A közeli, párhuzamos épületek viszonya is problémákat vet fel: az új parkolók az északi peremre szorulnának, s ez a két létesítmény forgalmi rendszerét túlzottan szétválasztaná. Az épületek közötti nagyobb távolság pedig azzal a veszéllyel jár, hogy a köztes teret a beágyazott parkoló tölti ki, és veszi el.

_Kézenfekvő megoldásnak tűnhet, hogy a tervezett épület az utcától távol, a RIK épület mögé kerüljön, a parkoló pedig így az épület és az utca közé. Ebben az esetben azonban az utcakép alakítását a parkolónak engednénk át, ami szintén leértékelné a létesítményt. E téren tehát azt vizsgáltuk, hogy az épületnek a meglévő épülettől és az utcától való távolságával hogyan befolyásolhatjuk az utca-parkoló-épület konfliktust, illetve milyen kompromisszumokkal, felismerésekkel érhető el elfogadható eredmény.

Mindezeknek különleges színezetet ad az a körülmény, hogy kvázi 3 ütemmel, vagyis egy újabb épület lehetőségével kell számolni. Ennek a lehetséges harmadik épületnek és parkolójának az elhelyezése is erős tervezési szempont. Olyan koncepciót kerestünk tehát, amelyet egyrészt a harmadik épület tovább erősíthet, másrészt viszont a harmadik épület hiánya nem gyengít.

A fentiekre válaszul, a tervezett épület az utcához közelít, de mert a meglévő RIK épülettel párhuzamos, így azzal csak részben fed át. A két épület laza, tágas teret határoz meg, keretez, amit egy lehetséges későbbi fejlesztés erősíthet. E térben külső (utcához közelebbi, utcaibb, autós), és belső (intimebb, gyalogos) minőségek, zónák jönnek létre. Utóbbi teremti meg az épületek közötti kapcsolat érzetét, ebben a zónában vannak az épületek bejáratai, és a külső (gyalogos) közösségi terek. A tájékozódás minden ponton megfelelő, az épületek megközelítése világos. A lehetséges harmadik épület a belső, gyalogos minőségre már a „tömbbelsőben" kapcsolódhat, a szükséges parkoló többlet és feltárása pedig a megépített rendszer meghosszabbításával jöhet létre, így nem jelent újabb téri tehertételt.

Koncepciónk szerint tehát az épületek elrendezése keretszerű, amely az utca felé megnyílik, és amit az igényes, tájépítész eszközökkel alakított köztes tér szervez, minősége révén összekapcsol. A térben az autós és gyalogos rendszer ugyan vonalak mentén metsződik, az eltérő használatok felületei mégis elválnak. Az új épület(ek) előtt, azok előtereként agoraszerű teret tervezünk, ami méltó felvezetést és a campus-életnek szabadtéri felületet biztosít. 

Az épület térszervezése:

A telek új, második közterületkapcsolata lehetővé teszi, hogy az együttest a súlypontjában tárjuk fel, a belső úthálózatok összekötése pedig a parkolókapacitások egyenletes elosztását és kihasználását kínálja. A beépítésből fakadó, hozzávetőleg észak-déli tájolás megfeleltethető a helyiségek benapozás igényének, az árnyékolás kedvező megoldhatósága mellett.

Az épület helyiségeit két traktus foglalja magába, a közöttük húzódó zóna pedig a közlekedés gerincvonalát képezi. A belső közlekedőrendszer felülről megvilágított, az emeleti szinten galériákkal megnyitott, a helyiségcsoportok elérésére redukált padlófelületekkel, hidakkal, és „befüggesztett" tárgyalókkal. A közlekedő zóna a „felhasított" épülettömeget összefűzi, lehetővé teszi a természetes fény bejuttatását az alsó szintre, és ennek révén átláthatóvá válik a ház térrendszere.

A két traktus eltérő mélységű. A déli jellemzően azonos méretigényű, és a benapozást jobban igénylő helyiségeket tartalmazza, míg a nagyobb traktusmélységű északi zóna ad helyet a nagyobb fesztávú tereknek, valamint a kisebb helyiségeknek, differenciáltan: a homlokzatot igénylők kívül, míg a belső ablaktalan helyzetekben a fényt nem igénylőket helyeztük el (tároló, WC-k).

Ezekkel a módszerekkel értük el, hogy

_az épület alaprajzi arányai jobb alapterületi hatékonyságot tesznek lehetővé, mint egy szokásos középfolyosós elrendezés,

_a nagyszámú és sokféle helyiség hatékonyan elérhető, és a szűkös, monoton folyosós belső tér elkerülhető,

_az épület belső téri rendszere átlátható, olvasható,

_az épület belső világa a szűkössége ellenére is közösségi térként jelenik meg, ezzel campus-hangulatot teremt,

_a természetes fénnyel való ellátottság az egész épületben megfelelő.

Az előadókat egyszintes épületrészben helyeztük el, megtartva a vízszintes padozatot, és annak előnyeit, valamint így téve lehetővé a tér arányai miatt indokolt belmagasságot. Az épületen megjelenő magassági léptékváltás támogatja, hogy az építménymagasság számítása megfeleljen az előírásoknak, miközben a kétszintes épületrészek a teljes felületre vonatkozó maximumot így meghaladhatják.

Az oktatási és iroda funkciójú helyiségek belmagasságát mindenhol legalább 3 méterre terveztük annak ellenére, hogy a tervezési program helyenként ennél kisebb követelményt támaszt. Ennek oka, hogy a tervezési ajánlások és tapasztalatok alapján a légtechnikai és világítási szempontoknak ez felel meg, és a terek alaprajzi mérete is megkívánja.

A tervezési programnak megfelelően az épület lapostetőjének egy részét tetőteraszként terveztük meg. A középső, a belső közlekedő zóna feletti kiemelés – a természetes fény bejuttatása mellett fedett felületek kialakítására kínál lehetőséget. Így a tetőteraszon fedett-nyitott és fedetlen felületeken differenciáltan van mód tanulni, dolgozni, a Balaton látványát is élvezve – ez az épület takarékos, ám adekvát közösségi felülete.

Az épület tömegéről a belső térrendszer és az alaprajzi szerkesztés, a traktusok viszonya jól leolvasható. A déli homlokzat hangsúlyozottan a telek belső felületére komponált, és a bejárat erős hangsúlyozásával az épület fő megjelenését adja. Az északi homlokzat részben a terepbe merül. A terephez való eltérő viszony és a belső tartalmak markáns különbsége indokolja a ház két oldalának különbözőségét.

A HÉSZ, valamint a Településképi rendelet szándékait és előírásait szem előtt tartva, de az épületek közötti kapcsolat erősítése miatt is arra törekedtünk, hogy a meglévő épület anyaghasználatára építsünk. A tervezett épület így jellemzően vakolt, törtfehér vagy világos pasztell színű. A bejárati (fő)homlokzaton a helyi kő használatával készült burkolatok tónusát idéző szálcement burkolatot tervezünk. A szálcement burkolat szürke változata a lábazatok anyaga. A nyílászárók ugyancsak szürke színűek, ami a nyílások foltszerű megjelenését erősíti. Az épület bejáratát a környezeti kapcsolatokon túl, a déli homlokzatot keretező faltest és előtető, annak a bejáratra rávezető geometriája mutatja és hangsúlyozza, erősítve a középület minőséget, és némileg szelídítve az épület méretét, arányait, valamint kezelve a bejárat és a telekhatár közötti távolság érzetét.

Az épület tetején elhelyezett gépeket a tetőszint épületrészei takarják, így azok a látványban nem jelennek meg, a napelemeket részben épületrészek takarják, részben pedig az attikától távol, enyhe lejtésű geometriával, sávokba foglalva alig érzékelhetők.

(Szerkesztett részletek az építési engedélyezési terv műszaki leírásából)

Patartics Zorán építész