A Graphisoft Parknak szüksége volt egy reprezentatív fogadóépületre, több sikertelen pályázati kör után a RADIUS B+S csapata nyerte el a megbízást egy könnyed szerkezetű, különleges módon vetíthető homlokzatú épület tervével. Ilyés-Fekete Zsuzsa, Kun Tamás és Sugár Péter építészekkel Pásztor Erika Katalina beszélgetett.
Építészfórum: Honnan indult és milyen keretek között folyik egy ilyen projekt?
Sugár Péter (SP): Egy meghívásos pályázatról van szó, a Graphisoft szeretett volna egy reprezentatív fogadóépületet építtetni. Az előtörténethez hozzátartozik, hogy már volt több sikertelen pályázat, amikre azokat az irodákat hívták meg, akik korábban már terveztek a parkba, nagy irodákat, kooperációkat, de valami mindig hiányzott. Az utolsó szakaszban még két-három irodát hívtak – köztük minket is. Számunkra ez elég spontánul alakult, hiszen mindhárman különböző helyen dolgoztunk, így az ötletelés sokáig e-mailen történt. A Graphisoft egy jelszerű épületet szeretett volna, a költséghatár nem volt megszabva, és mi ezt a részét ragadtuk meg: nem stresszeltük túl, mi sem kötöttük meg a kezünket. Ennek eredménye lett ez az épület a könnyed szerkezetével, erős jelszerűségével.
ÉF: Miért Zsuzsát és Tamást hívtad meg a közös tervezésre?
SP: A doktori iskolában volt egy közös munkánk, egy kórházi pavilon átalakítása és onnan maradt meg az ismeretségünk. A lényeg, hogy amikor a pályázati anyagunkat prezentáltuk, már akkor pozitív visszajelzéseket kaptunk, végül megnyertük a tendert, ami után gyorsan fölállítottuk a céget.
Kun Tamás (KT): Az említett kis munka egy karitatív tervezés volt a Szent László Kórházba, ezen dolgoztunk, amikor a telefont kaptuk azzal, hogy szeretnék, ha mi is részt vennénk a Graphisoft fogadóépületének tervezésére kiírt pályázaton. A Graphisoft parkban rengeteg jó épület van, remek tervezőktől, azonban az építtetők szerettek volna friss elemeket elhelyezni – mind üzenetében, mind szerkezetében, mind megjelenésében -, továbbá olyan épületet képzeltek el, amelyben a cég filozófiáját is tükröző terek jelennek meg. Mivel benne voltunk a doktori iskolás tervezésben, sok nagyon friss gondolat élt bennünk, amiket hamar tervvé kovácsoltunk. Talán ezért is érződik rajta az újszerűség, aminek végül azt is köszönhetjük, hogy hamar megkaptuk a megbízást.
ÉF: Milyen megkötéseknek kellett megfelelnetek?
SP: Ugyanazok a szabályozási előírások vonatkoztak erre is, mint a Graphisoft Park többi épületére. Tehát: a földszint, a plusz két emelet, a megadott párkánymagasság miatt visszahúzott harmadik emelet mind adott volt. Szerencsére olyan alaprajzi rendszert találtunk ki, amit majdhogynem változtatás nélkül végigvihettünk, mert teljesen megfelelt a megrendelő elképzeléseinek. A szabályozási előírások mellett azonban volt egy újszerű gondolat is a pályázatban: egy olyan épület koncepcióját várták, amely a homlokzataival kommunikál. A pályázati kiírás idejében kezdett elterjedni a homlokzatokra, üvegfelületekre történő vetítés, ezért az elképzelés egy ilyen, információközlő homlokzat megvalósítása volt. Míg a földszinten kávézó és különböző szolgáltató irodák, addig az első és második emeleten start-up irodák kapnak helyet, számukra jó lehetőség, hogy a saját programjaikat kivetíthetik a homlokzatra. A harmadik szint a a Graphisoft Park székhelye lesz.
KT: Azt kerestük, hogyan tud jól kommunikálni a homlokzat - rengeteget foglalkoztunk a fénytannal, vizsgáltuk a reflexió és refrakció keverékét, hogy mi az, ami tükrözi vagy sejtetni engedi a hátteret. Egyszerre volt igény a parkra való rálátás és a reprezentáció is.
SP: Közben Baróti Annáék kísérleteztek a homlokzatra való vetítéssel, kiderült, hogy elfogadható áron, látható minőségben a két üveg közé berakott lamináló fólia is elég, nem kell semmi méregdrága hókuszpókusz. Érdekességként Annáék még egy mintázatot is terveztek, ami az állandóan változó fényviszonyok mellett különböző módon jelenhet meg, projektoros vetítéssel.
ÉF: Mindig, minden tervezési feladat esetében vannak keretek. Költség keret, szabályozás, mi volt az ügyfél célja? Volt bármiféle korlát, akadály?
SP: Az eredeti elképzelés az volt, hogy a szerkezeti állásokat, amik 4,50 méterenként vannak, teljes egészében kitöltő nagyméretű üvegtábla lesz minden iroda - viszont kiderült, hogy ekkora üveg nincs, vagy ha van, akkor túlszárnyalja a költségkeretet. Ekkor jött Tamás az üveglamellák ötletével. És ha már lamellák, szint magas üvegtáblák, akkor azok állhatnak különböző pozíciókban – erre azért volt szükség, hogy az új fogadó- és az SAP épület, ami szintén üvegfelületű, ne vakítson, a visszaverődő napfény ne zavarja az ott dolgozókat.
ÉF: Kocsány János felügyeli a projektet, az ő építész mivolta, szakmai jelenléte hogyan befolyásolta a munkátokat?
SP: Hol megkönnyítette, hol picit nehezítette. Mivel ez a fogadóépület, fontos volt, hogy a park többi épületéhez képest reprezentatív legyen. A legtöbb ház téglaburkolatos, szép, szobaszerű, viszont a fogadóépület másról szól: totális transzparencia.
ÉF: Szerintetek mi volt az, amivel beletaláltatok a céltábla közepébe?
SP: A racionális szerkezet, a helybe illő és mégis újszerű anyaghasználat – horganyzott acél, kétrétegű üveg – harmóniáján alapuló koncepció. Az üveghomlokzat játéka a vetítéssel és átláthatósággal. Elég komoly prezentációs anyagot készítettünk: a látványterveket összefűztük az építész tervekkel, kézi skiccekkel, magyarázó ábrákkal. Egy történetmesélés volt az elejétől a végéig, ami laikusok számára is egyből érthető.
KT: A helyszínt bemutató kézi skiccek és a kötelező rajzi elemek mellett mindig elrejtettünk egy olyan látványtervet, ami egy témát dolgoz fel - a kertet, az esti működést, a szomszéddal való viszonyt vagy a szerkezetet. Ezáltal sikerült jól kommunikálnunk a tervezői gondolatot, akár a laikus számára is - fontos, hogy amit az építész kitalál az semmire sem jó, ha nem tudja jól kommunikálni. Magyarországon ez hiány.
ÉF: Mi volt az alaprajzi koncepció?
SP: Az alaprajzi koncepció igazodik a megrendelői igényhez, ami alapvetően 1-2-3 fős, szabadon alakítható, kiszolgáló funkciókkal ellátott irodák kialakítása volt – így az emeleten adta magát egy irodákkal, tárgyalókkal körülölelt központi mag. A földszintre azonban nyitott világot képzeltek, kávézóval, kisebb-nagyobb terekkel, padokkal.
ÉF: Ti csináltátok a látványterveket vagy megbíztatok rá egy külön céget?
SP: Tamás csinálta.
KT: Volt egy cégem, amivel főleg mesteriskolás mesterek cégeinek csináltam kommunikatív építész látványterveket, pont azért, hogy erősítsem az építészek kommunikációját. A fogadóépület látványtervei mögött ott volt egy racionális alaprajzi és szerkezeti rendszer. A koncepció lényege a kettős héj. A külső héj a reflektáló környezetet visszatükröző homlokzat.
SP: A kemény szerkezeti rendszer és a puha háló állandóan változó egyvelege ez az épület.
ÉF: Lassan átadják az épületet, a megvalósítás során merültek fel olyan problémák, amik érdekes megoldásokat mutattak?
Ilyés-Fekete Zsuzsa (IFZS): Folyamatosan finomhangoltuk a terveket a kivitelezés során, az üvegmegfogás és az üveghártyák végleges verziója is állandóan változott. Ezek igazából nem is problémák, hanem pontosítások. Amikor kiderül, hogy ki a gyártó, akkor a részleteket tovább kell gondolni, az ő technikai adottságaira optimalizálva.
SP: Ami még problémaként felmerült, az a kicsi kivitelezési kapacitás. Lassan épül az épület, nem olyan a szerkezetszerkezet építés minősége, mint ahogy mi, vagy az építtető elvárta volna. Az apróbb hibák miatt pedig módosítani kellett bizonyos részletmegoldásokat, ilyenkor viszont előfordul, hogy fel kell adni egy-két olyan finom részletre vonatkozó elképzelést, amit szerettünk volna megvalósítani.
ÉF: Amikor a fogadóépület koncepcióján gondolkoztatok, milyen más épületek, dolgok voltak az inspirációs mezőtökben?
KT: Amikor az üvegfal csatlakozásait vizsgáltuk, a technikai részletek tekintetében kerestünk példákat, de annyira erős alapgondolat fogalmazódott meg bennünk, hogy ami a nagy egészet illeti, ott nem volt szükségünk segítségre.
IFZS: Az elején levelezgetés ment közöttünk: leírtuk a gondolatainkat, érzéseinket arról, hogy mi ez az egész, hogy mi ez a hely, mi az, hogy kommunikáció és ezt egy épület hogyan valósítja meg. Pár levélváltás után kialakult, hogy az anyagból kell kiindulnunk: mi az, ami ezen a helyen tud kommunikálni, és hogyha anyag, akkor mi lehet mögötte a szerkezet? Ezután körvonalazódott a pavilon jellegű, jelszerű, üveg és acél épület.
SP: Az emberben van valami folyamatos készenlét, egy köd, ami mögött rengeteg minden van: tudás, ismeret, tapasztalat, elképzelés, és akkor egyszer csak kipattan egy ötlet.