Régi kőház Vászolyban – A Benczúr-Weichinger Studio átértelmezésében
A Benczúr-Weichinger Studio számos fontos, izgalmas épületet tervezett egy időszakban a Balaton környékén. Sokáig gondolkodtunk azon, hogy melyik épületet mutassuk be a Balaton tematika részeként, végül a Vászolyban lévő épületre a kőfalak erőteljes hangulata miatt esett aválasztás. Weichinger Miklós mutatja be a házat.
Balaton felvidék egyik gyöngyszemén, Vászolyon bukkantunk erre a régi ház-együttesre, amit eladásra kínáltak. A falu fekvésén, földrajzi elhelyezkedésén túl, nagy vonzereje a helynek, hogy a település közepén egy bővizű forrás található, ami egy tavacskát táplál a falu szívében. A patak átszeli a falut és az öreghegy melletti Babvölgyön át fut le a Balatonig. A történeti írások szerint a patak mentén a XIII. században még számos vízimalom működött. A falu története még sokkal régebbről eredeztethető, de csupán ez a két tényező arra készteti az embert, hogy máshogy szemlélje az itteni épületeket.
Különösen azokat a vélhetően régi házakat, amik első látásra nem a múltat rejtik magukban, nem olvasható az épület autentikus mivolta. Ez a ház is egy ilyen nehezen értelmezhető épület volt. A 70-es évekbeli falumodernizáció markánsan áthangolta a házat, olyannyira, hogy első látásra még az is kérdés volt számunkra, hogy valóban régi épületet nézünk-e.
Az egykori parasztház jegyeit csak itt-ott lehetett felfedezni. A házgyári ablak és a kőporos narancssárga vakolat palatetővel inkább idézte a Kádár-kockák idejét, mintsem egy 150 évnél régebbi épületet. Nyilván a telken álló pajta, az 50 cm. vastag falak, belül egy-két régi ajtó, felhajtható pincelejáró mégis arra utalt, hogy egy régi házzal állunk szemben. Vegyük – ne vegyük? Másfél éves dilemma után a kevés régmúltra utaló jelre, de leginkább intuíciónkra hagyatkozva, belevágtunk. Amiben leginkább bíztunk, hogy a ház, mint minden régi épület a faluban, kőből épült. Mivel kis költségvetésű átalakítást terveztünk, ez fontos szempont volt. Hamar világossá vált, hogy ebben az esetben nem akarjuk irreális költségek mellett ezt a házat a vélhetően eredeti formájába visszaállítani. De akkor mi lehet szerethető benne, mi legyen az a karakter hordozó, ami tervezőként is elfogadható, vállalható? A vakolatok leverése után egyértelművé vált a válasz, hogy a kő. Azok a száz évnél öregebb, sárba rakott kőfalak, amik mostani állapotukban egy esetleges határozott építészeti szándékkal szemben inkább az épület időtlenségét sugallják.
Mivel a falakat eredetileg sárba rakták, a fúgákat ki kellett tisztítani, és habarccsal kitölteni. Nagy gondot fordítottunk, hogy a helyben bányászott vászolyi kő tónusától ne üssön el a kitöltő anyag, azaz ne egy művi, fugázott kőfelületet hozzunk létre. Az előkerült kőfelületek szuggesztív ereje megoldotta a házgyári ablakokkal és palafedéssel kapcsolatos dilemmáinkat. Minden marad az adott kor lenyomataként! A mára patinás, szürke pala finom monokróm egységet alkot a kőfalakkal. A házgyári ablakokat is tudjuk úgy látni, mintha a tervezői határokat feszegető elemekként kezdenének visszakacsintani a homlokzatról, nem is beszélve a szobákat elárasztó fényről.
Kérdés, hogy akkor hol van itt a tervezés? Valódi papírra vetett terv valóban nem sok készült némi alaprajzi, térszervezési megoldást leszámítva. Ellenben rengeteg töprengés, gondolkozás, dilemma mérlegelése igen! Ez is, mind tervezés, bár egy megbízó felé nehezen prezentálható és árazható metódus.
Ebben az esetben az épületet inkább megszabadítottuk a rárakódott sallangok egy részétől, így létrehozva valami féle új egységet, harmóniát. Sokszor eszembe jutott a folyamat során mesterem – tervező társam –Benczúr Laci egyik tézise: alulhatározottság mint tervezési szempont. Ezt sokáig nem igazán értettem. Adott esetben ez a fajta tapogatózó, szemlélődő megközelítés sokkal izgalmasabb és élhetőbb megoldásokat kínál egy rekonstrukciós munkánál, mint egy nagyon határozott építészeti stílus mentén való átalakítás.
Sokszor kérdezik tőlem, hogy ez valójában milyen ház? Feltételezem, hogy a ház „stílusa", kora után érdeklődnek. A válaszom mindig az, hogy: ez egy régi kőház.
Weichinger Miklós
Szerk.: Somogyi Krisztina
