Régi közvéleménykutatás a Moszkva tér átépítéséről
Egy 1990-es speciális felmérés részletei. Az ismét napirendre került örökzöld téma, a Moszkva tér tervezése szempontjából talán még ma sem érdektelen.
Vajon a legújabb tervek készítése során – legalább az itt közölthöz hasonlóan – megkérdezik-e az érintetteket a lényegi szempontokról?
A mintáról és a kérdőív elvi szerkezetéről
1990. januárjában a Magyar Közvéleménykutató Intézet1 speciális felmérést végzett a Moszkva tér tervezett átépítésével kapcsolatban. Készítőinek a feladatból fakadóan el kellett térniük a szokásos mintavételi elvektől, s a következő megoldást választották:
Három almintát alkalmaztak.
Az első alminta közvetlenül a Moszkva tér környékét fedi le, a szükebben vett tervezési területet. A második alminta a Moszkva téren áthaladó tranzitforgalom egyik legfőbb települését jelenti: Budakeszit. A harmadik pedig a kontroll funkcióját tölti be: négy külvárosi kerület és a Belváros lakosságát reprezentálja, egyszóval olyan embereket, akik nem kötődnek közvetlenül a Moszkva térhez. A mintalétszámok a következők voltak: A Moszkva téri minta mintegy 150, a Budakeszi tranzitminta mintegy 75, s a kontrollminta nagyjából 100 fő volt. A minták kor, nem és iskolai végzettség szerint reprezentálták - külön-külön - az érintett településeket, illetve településrészeket. (Mivel az egész – 325 fős – minta nem reprezentatív, az alapsoros megoszlásokat s az esetleges elemzéseket külön-külön végezték el, de a fő hangsúly a Moszkva tér környéki minta eredményeire kerül.
Négy alapvető témát kérdeztek a kérdőívben. Először a térrel kapcsolatos általános beállítódásokról – jól érzi-e magát ott a kérdezett, szépnek találja-e a teret vagy nem –, illetve arról, hogy milyen mértékben veszi igénybe a tér közlekedési, kereskedelmi és egyéb lehetőségeit. Másodszor arról, hogy a tervkoncepció egyes konkrét elemeiről mi a véleményük a megkérdezetteknek. Harmadszor a tervkoncepció általános "ihletettségével" kapcsolatban tettünk fel kérdéseket, nevezetesen arról, hogy az emberek inkább egy modern vagy inkább egy hagyományos átépítés mellett vannak-e. Végül negyedszer a tervezési folyamat amaz elemével kapcsolatban kérdezősködtek, amelyik a lakosság bevonásának mikéntjét és véleményének figyelembevételét tartalmazza.
Eredmények
Az első kérdésekkel aziránt érdeklődtek, hogy a megkérdezettek szépnek vagy csúnyának találják a teret, szívesen tartózkodnak-e ott vagy nem. Alminták szerint különböző válaszok érkeztek. A términta 81%-a tartotta csúnyának a teret, a tranzitminta és a kontrollminta nagjából hasonló arányban vélekedett így (48, ill. 56%). "Is-is"-sel válaszolt 10-30%, s csak a kontrollminta 1%-a mondta, hogy még sohasem járt arra. 67–56–53% mondta, hogy nem szívesen jár arra, 17–28–17% pedig azt, hogy szívesen. A tranzitminta kiemelkedése már utal arra, hogy a Moszkva tér az átutazók számára egészen mást jelent beállítódás szinten is, mint a budapestieknek, ti. a términta és a kontrollminta azonosan viselkedett e kérdést illetően.
A kérdezettek beállítódásukat, attitűdjüket a teret illetően a legkülönbözőképpen magyarázták, indokolták. Pozitív értelmű indoklás lényegében kétféle volt: a közlekedési lehetőségeket említették (términta: 11%, tranzitminta: 11%, kontrollminta: 7%) és azt, hogy "mindig arra járnak", "hozzánőttek" a térhez (9%–5%–2%). Egyéb pozitív indok csak a tranzitmintánál volt: ők említették, hogy ott vásárolnak (9%). A magasabb iskolai végzettségűek és kvalifikáltabb munkát végzők egyébként inkább voltak kritikus beállítódásúak a tér küllemével és az ott-tartózkodás "közérzetével" kapcsolatban, mint az alacsonyabb státusúak. A válaszolók sokkal több negatív indokot soroltak fel a térrel kapcsolatban, mint pozitívat.
Fontos információ, hogy a megkérdezettek kétharmada-háromnegyede egyetértett a tér tervezett átépítésével. A fiatalabbak, magasabb státusúak az átlagnál gyakrabban nyilatkoztak így, alminta szerint azonban nem mutatkozott értékelhető eltérés. Mintegy 10%-nak különböző kifogásai voltak az átépítés elfogadott koncepciójával kapcsolatban; főként nyugdíjas korú, de még nem öreg középfokú végzettségűekről van szó, akik az átépítés alatti zűrzavartól tartanak, akik már megszokták a mostani helyzetet és nem bíznak az "ilyen átépítésekben, mert az új mindig rosszabb lett, mint a régi". Legfőképpen a términtából kerülnek ki, de mindhárom almintában találkozunk e vélekedésekkel.
Minél fiatalabb valaki, minél magasabb a végzettsége és minél kvalifikáltabb munkát végez, annál nagyobb az átutazás gyakorisága. Egyszerűen "átutazást" említett általában 60–53–73%, munkába-menést–munkából-jövést 26–33–8%, bevásárlást 44–51–11%, s végül randevúzást-találkozókat 2–6–11%. Egyes kategóriáknál azonban megfigyelhetők bizonyos jellegzetességek. Az átutazásnál a kontrollminta tagjai, a fiatalok, tanulók, ill. szellemi beosztottak (akik általában – mivel ezt is kérdezték – Fidesz- és SZDSZ-szimpatizánsok) az átlagosnál gyakrabban említették az átutazást általában, a términta és a tranzitminta tagjai, a fiatalabb középkorú, felsőfokú végzettséggel rendelkező vezető beosztású szellemiek a munkábajárást-munkábóljövést, a términta és a tranzitminta idősebb tagjai a bevásárlást, s végül, de nem utolsósorban a kontrollminta fiatal, szakmunkásképzőt vagy középiskolát végzett tagjai a randevúzást, mint a téren való átutazás-tartózkodás célját. (Amikor ez utóbbira egyenesen rákérdeztek – tehát nem a válaszolóra bízták, hogy mondja-e ezt a funkciót, a términta 38%-a, a tranzitminta 56%-a, a kontrollminta 28%-a válaszolt úgy, hogy szokott találkozót megbeszélni a Moszkva téren.) Ez a tér három közlekedési alapfunkcióját igazolja: egyrészt városi szintű forgalmi csomópont, másrészt specifikus viszonylatú hivatásforgalmi átszállóhely, harmadrészt pedig speciális agóra-funkciót lát el: találkozóhely. Ide tartozik az is, hogy a tervkoncepcióban felmerült elképzeléssel, hogy a 18-as villamost esetleg szüntessék meg, a megkérdezettek nem értenek egyet (83–64–64% nem ért egyet, 4–15–4% egyetért és 13–21–32% nem tud válaszolni).
A jelenleg elfogadott tervkoncepció igyekszik alkalmazkodni ahhoz a másik tervkoncepcióhoz, amely a Ganz-gyár egy részéből, a Retek utca alsó végéből, a Széna tér egyes részeiből s ehhez csatlakozva a Moszkva térből egy modern városi alcentrumot akar létrehozni, amelyben hazai és külföldi K+F létesítmények, illetőleg az ehhez kapcsolódó kiállítási, bemutató és egyéb létesítmények (is) helyet kapnának (szintén nem volt még meg ekkor a Millenáris Park, a szerk.). Ezek közül kérdeztek meg néhányat a kérdőív következő részében.
Bemutatótermek, üzlet- és irodahelyiségek létesítésével a megkérdezettek körülbelül felerészben értettek egyet (44–45–38%). Nagyméretű irodaházak építésével azonban már nem értettek egyet (77–79–81% nem értett egyet ezzel az elképzeléssel. A K+F centrumhoz "kapcsolódó" szállodaépítkezéssel az érintettség mértékével fordított arányban nem értettek egyet. A términta 72%-a, a tranzitminta 68%-a, a kontrollminta 54%-a ellenezte a szállodaépítést. A másik tervezett kapcsolódó beruházás a parkolóház lenne. Ezzel a términta és a kontrollminta nagyjából azonos mértékben értene egyet, a tranzitminta viszont – értelemszerűen – ennél nagyobb mértékben: egyetért parkolóház létesítésével 56-81-63%.
A Moszkva tér kiindulópontja gyakorlatilag majdnem az egész budai kirándulóforgalomnak. Ezért érdeklődtek afelől is, hogy milyen gyakran mennek kirándulni a Moszkva tér érintésével? Általában igaz az, hogy minél fiatalabb és iskolázottabb valaki, annál gyakrabban megy kirándulni (a Moszkva tér érintésével). A términta magasabb kirándulási gyakorisága a közelséggel, a tranzitminta alacsonyabb gyakorisága pedig azzal magyarázható, hogy lakóhelyük – Budakeszi – maga is kirándulózóna, s így nem jönnek be a Moszkva térre, hogy aztán vissza- vagy kimenjenek onnét. Kirándulóközpont létesítését – ahol turistairodák, különböző szolgáltatások is helyet kapnának – azonban a többség helyeselné (49–71–79%).
A nyugalom-féltés játszhat szerepet abban, ahogy a tér környékén lakók viszonyulnak ahhoz, hogy több kulturális-szórakoztató intézmény lenne a téren. Ezek létesítését a términta 52%-a nem látná szívesen, s csak 42%-a igen. Ugyanezek az arányok a tranzitmintánál 34, ill. 61%, a kontrollmintánál pedig 28, ill. 57% (a többiek nem tudtak válaszolni). Akik szívesen látnák ezek létesítését, azok leginkább stúdiószínháznak és (video)mozinak örülnének, ill. ezeket vennék igénybe. A diszkó népszerűsége minimális lenne.
Az eszpresszók, vendéglők számának gyarapítását a términta szintén másképpen itéli meg, mint a másik két minta (41–50–45% helyeselné, 53–43–40% nem helyeselné, 6–7–15% nem tud válaszolni). Megkérdezték azt is, hogy helyeselnék a megkérdezettek, ha sok éjjel is nyitvatartó bolt, üzlet, vendéglő, szórakozóhely lenne a téren vagy nem. A términta felerészben helyeselné, felerészben nem (46, ill. 48%, a maradék nem tud válaszolni), a tranzitminta és a kontrollminta viszont egyértelműen helyeselné (64, ill. 34% és 62, ill. 30%, a maradék nem tud válaszolni). A helyeslők között a fiatalok és fiatalabb középkorúak, illetve a szakmunkásképzőt végzettek az átlagnál gyakrabban fordulnak elő.
A következőkben megkérték az embereket, hogy mondják meg sorrendben azt az öt legfontosabb feladatot, amit a Moszkva tér átépítése során meg kellene valósítani. Nagyon fontos, hogy a sorrend mindhárom almintánál megegyezett. Az első helyre sorolt feladat a közlekedés rendezése, a parkolás megoldása lett (38–55–40%). Az átlagosnál jellemzőbb ez a megítélés a tranzitmintára, a fiatal középkorúakra, a felsőfokú végzettségűekre és szellemi vezető beosztásúakra. A második helyre sorolt feladat a kereskedelmi ellátás megoldása volt (legfőképpen szupermarkettel) (23–41–26%). Az eloszlásban kitűnnek szintén a tranzitminta tagjai, a fiatalabb középkorúak, az alacsony végzettségűek és a segéd- és betanított munkások. A harmadik legfontosabb feladat az ún. humán környezet létrehozása-javítása lett (22–30–24%). E tág kategóriában a következő elemek szerepelnek: tágas, egészséges, emberbarát környezet, sok zöldterület létrehozása, szórakoztató, kulturális és vendéglátó intézmények telepítése, valamint turistaforgalmi és sportlétesítmények idetelepítése. Meglehetősen egyenletes a társadalmi rétegek és alminták szerinti megoszlás e tekintetben, talán egy árnyalatnyival gyakrabban mondják ezeket az elemeket a középrétegekhez tartozók.
A legtöbben csak három feladatot neveztek meg. Azok, akik elmentek a megkívánt öt feladatmegjelölésig, a negyedik helyre az épületfelújításokat, a (téresztétikai szempontok figyelembevételével történő) építészeti rendezést helyezték (5–3–2 %). Jellemzően a felsőfokú végzettségűeknél találhatjuk meg ezt a válaszelemet. Az ötödik helyre a közbiztonság, a környezet kulturáltságának javítása került, de olyan válaszelemek is, mint a köztéri nyilvános telefonállomások számának növelése, egészségügyi létesítmények idetelepítése vagy a tér régi nevének visszaállítása (6–4–9 %). Ezeket is inkább felsőfokú végzettségűek mondták.
Ezután a kérdések arra irányultak, hogy mi az emberek véleménye a tervkoncepció alapelgondolásáról: modern, tömör, többszintes beépítéssel történjék a Moszkva tér rekonstrukciója, vagy tradicionális, tágas, nyitott, parkosított formában. (Bár tudták, hogy a tervkoncepció szerint e kettőt egyszerre kellene érvényesíteni, kérdezéstechnikai okokból "széthúzták", polarizálták a kérdést, hogy láthatóvá váljék a lakosság alapbeállítódása.) A tradicionális beépítési mód mindhárom almintánál többségben volt. A términta esetében azonban ez kimondottan domináns vélekedés. A modern, illetve vegyes beépítés népszerűbb az átlagosnál a szakmunkások és vállalkozók körében, a tradicionális pedig a tanulóknál, illetve szellemi foglalkozásúaknál. Ez a kérdés ugyanakkor politikai beállítódások, pártszimpátiák szerint is mutat értelmezhető megoszlást. Két párt, nevezetesen az MDF és az SZDP szimpatizánsai között az átlagosnál gyakrabban találhatunk a modern beépítéssel rokonszenvezőket, míg a politikailag passzívak között (tehát akik nem vállalkoznak arra, hogy valamelyik pártot válasszák) olyanokat, akik a tradicionálisat részesítik előnyben.
Válaszaik indoklásaképpen az emberek különböző érveket fogalmaztak meg:
- túl kicsi a terület a hagyományos, zöld kiépítéshez;
- előnyös a koncentrált kereskedelem és vendéglátás;
- jó a városias, belvárosi jelleg;
- kell üzletház, hotel, parkoló;
- zöldterület, tágasság, fény kell;
- egészséges, légszennyezés-mentes környezet kell;
- ne növekedjék a zsúfoltság;
- emberi lépték, emberközeliség, barátságos környezet kell;
- nem kell a magas "metropolisz", a betonrengeteg, uniformizáltság;
- ne legyen koncentrált és veszélyt okozó közlekedési rend;
- a magas beépítés építészetileg nem illik a környezethez, városképileg elfogadhatatlan.
A modern beépítés mellett szóló egyetlen, gyakoribb érv meglehetősen elvont, általános, valamiféle "city-jelleget" tekint kívánatosnak, különösebb konkretizálás nélkül. A hagyományos beépítés melletti érvek konkrétak, emberközeliek.
Az eredmények összefoglalásaképpen tehát elmondható, hogy az emberek elfogadják a tervkoncepció szinte minden elemét, de mindezen elképzelések megvalósítását csak hagyományos, nyitott, szórt, szabadon bejárható, természetes, egészséges és emberközeli beépítési – pontosabban: kiépítési – formában tartják kívánatosnak, tudják elfogadni.
A lakosság bevonása a tervezési folyamatba
A Moszkva téren és környékén lakó megkérdezettek – tehát a términta – csupán 3%-a vett részt a tér átépítéséről rendezett lakossági fórumon, rendezvényen, bemutatón. Az emberek általában – érintettségüktől függetlenül – meglehetősen szkeptikusan viszonyultak az ilyen fórumokhoz. 42%-uk szerint e fórumoknak gyakorlatilag semmilyen szerepe nincs a döntések meghozatalában, 35%-uk szerint csak közepes, s mindössze 12%-uk vélekedik úgy, hogy ez a szerep jelentős (11% nem válaszolt a kérdésre). Ugyanakkor többségük (67–83–92%) szerint a lakosságot be kell vonni a Moszkva tér átépítéséről hozandó döntésekbe.
A megkérdezettek a bevonásnak két fontosabb módozatát nevezték meg (a kérdés nyitott volt, tehát nem ajánlottak fel válaszalternatívákat). Az egyik megoldás a tervek ismertetése volt. Így vélekedett a términta 28, a tranzitminta 15, a kontrollminta 25%-a. A másik fontosabb megoldás a vélemények megkérdezése volt. Ilyen választ a términta 39, a tranzitminta 54, a kontrollminta 55%-a adott (specifikusan a közvéleménykutatás 15–35–20%-kal szerepelt ezen belül). E két kiemelkedő választípus mellett még felmerült – kisebb gyakorisággal – a vitafórum, a szavazás, a tömegkommunikáció, sajtó útján való tájékoztatás, a tanácstagi beszámoló, lakóbizottsági ülés, s végül az alternatívák felajánlása a "népnek".
Úgy tűnik tehát, hogy a lakosság bevonása leginkább két módon történhet: egy aktívabb módon, ez lenne a terv(alternatívá)k ismertetése, s egy passzívabb módon, ez pedig a vélemények valamiképpen módszeres feltárása lenne (pl. közvéleménykutatási eszközökkel). A legcélravezetőbb persze a két módszer együttes alkalmazása lehet.
Budapest, 1990. január
1. Az intézményt pár évvel később jogutód nélkül megszüntették.
Kapcsolódó oldalak:
A tér humanizálása - Moszkva tér; beszámoló a Városházi beszélgetésekről
