Rejtett dimenziók - Timpex Aréna

A Pagony Hotelt is magában foglaló, Ekler Dezső tervezte fejlesztés részeként idén nyáron átadták a Timpex ménesgazdaság hatalmas, 35 x 73 méteres lovardáját Nyíregyházán. A legelővel övezett új csarnoképület százhúsz tenyészménnek otthont adó, méretes istállókkal alkot egy épületcsoportot. A további fejlesztések során bővülnek a karámok, valamint egy lovassportot kiszolgáló zsűri épület létesül majd, büfével, tanteremmel és tárgyalókkal.

Az új lovarda nemes egyszerűsége rímel a hosszú nyeregtetővel fedett szomszédos épülettömegekre. Vöröses klinkertégla falaival az egyszerű gazdasági épületekhez és a szemben fekvő szálloda karakteréhez idomul. A nyugodt, már-már sematikus épületformát csak két szokatlan beavatkozás töri meg, és értelmezi át. Az egész csarnokot övszerűen körbefutó, hatalmas szalagablak metszi át, a hosszfalak pedig ferdén behorpadnak. Ezek adják a ház karakterét, amit aztán erőteljes ereszek és ablakpárkányok emelnek ki hatásosan.

A meghatározó homlokzati elemeket belső funkcionális igények formálták. A körbefutó ablakok a belső tér megvilágításának egyenletességét szolgálják. Ezt középen a tetőgerincen végigfutó felülvilágító egészít ki. Az ablakok magasabbra helyezése gátolja a kilátás, ami nagyban segíti a lovasok és a lovak összpontosítását az edzések és versenyek során. 

A hosszfalak ferdülése a tető tartószerkezetének egyszerre statikai és metaforikus értelmű építészeti formálásából ered. Az erőteljes fatartók fent keskenyebbek, az alsó csatlakozásuk felé vastagodnak. Ott, ahol a látványosan csavarozott kapcsolattal a kívülről lefelé keskenyedő dupla tartólábakkal egészülnek ki. Ezeknek a szerkezeti erőknek a geometriája, mintha a földről elrugaszkodó lovak erőtől duzzadó csípőmozdulatát örökítené meg. Ez a dinamikus hatás így a belső tér egész megjelenésében kétségtelenül jelen van, és a falak ferdülésével, mint egy rejtett dimenzióként kisugárzik a homlokzatokra is. 

Ezt az árnyalatnyi ferdülést követi a pályát keretező fapalánk dőlése is, ami nagyvonalúan mint hatalmas tálca pereme veszi körbe a csarnok „színpad-terét". Persze a ferdülésének egyéb oka is van: a palánkhoz közelítő lovas lába nem szorulhat hozzá, a túloldalon viszont a nézők tudnak kényelmesen a párkányhoz támaszkodni, lábukat a palánk alá dugva. Az alaprajzot, és ezáltal a tekintélyes fesztávot is a versenypálya két bő futókörre tervezett mérete határozza meg. Ezt keretezi a palánk és a pályát körülölelő közlekedősáv, ami a későbbi lelátóknak ad helyet. 

A belső tér nagyvonalú hatását nem csupán a nagy méretek és az anyagok, valamint a színek homogén jellege adja, hanem a fa rétegelt-ragasztott tartók elrendezése is. A keretállások és a rajtuk hosszában futó szelemensorok ugyanis a lehető legmesszebb vannak egymástól, távolabb a megszokotthoz képest. Ez nem tűnik fel a szemlélőnek, mint ahogy az sem, hogy például a szelemeneknek szokatlanul nagy a keresztmetszetük. A trükköknek köszönhetően a belső kép így egy kisebb ház képzetét kelti a szemlélőben, olyanét, ami viszont föl lett nagyítva. 

Ekler Dezső