A Paradigma Ariadné építészei Finta Sándorral közösen egy meglévő balatonszepezdi szállásépület átalakítására és egy hozzá tartozó konferenciaépület megtervezésére kaptak megbízást. A meglévő épület posztmodern karakterét részben megtartva, a megszokott építészeti következtetéseket kerülve igyekeztek kialakítani az épületegyüttest a tervezők, melynek eredményeként született meg a "repülő kőház" koncepciója.
A Kommentár Alapítvány Balatonszepezdi Képzési Központja egy szállásépületből és egy hozzá tartozó konferenciaépületből áll. A szállás egy meglévő, eredetileg is szállás funkciójú épület részleges bontásával és jelentős átépítésével jött létre. Az elérhető archív anyagok alapján az 1960-as években már álló épület több ütemben lett bővítve, mígnem valamikor az 1980-as években elnyerte a beruházás előtti karakterét.
A tervezés kezdetét megelőzően a Veszprém Európa Kulturális Fővárosa pályázat kapcsán már több ízben foglalkoztunk a balatonfelvidéki táj meglévő karakterével, építészeti jegyeivel. Akkori következtetésünk szerint a Balaton építészete minden elemével együtt tekintendő egésznek, amelynek tehát ugyanúgy része a háború előtti népi karakter, mint az államszocializmus modern építészete és a rendszerváltás körüli hurráoptimista vállalkozói esztétika, amely a posztmodern építészetben találta meg reprezentációját.
Ez utóbbi kategóriába tartozott a meglévő szállásépület összetett tetőgeometriája és tagolt földszinti tömege a tervezés megkezdése előtt, amelynek földszintjét megtartva jött létre egy megmaradó szabálytalan földszinti épülettömeg és egy ráépülő kőburkolatú, összetett, de szabályosan szerkesztett tömeg. Az alsó és a felső szint kontúrjainak eltérései jelölték ki az épület fedett földszinti teraszait és emeleti erkélyeit. A kialakítás azonban több módon igyekezte kerülni a megszokott építészeti következtetéseket. Ez a törekvés visszaköszön az anyaghasználat, a tömegalakítás és a nyílások szerkesztésében is.
Az épülettel tudatosan akartuk megfordítani a hazai építészetben bevett logikát, miszerint az épület inkább alul nehéz, felül pedig könnyű, amely kiemeli az épület alapvető kettősségét. Ezt és a "repülő kőház" karaktert is erősítette volna, hogy a kezdeti koncepció szerint a felső tömeg burkolata a Balatoni vöröskőt idézte volna, amely döntés koncepciójáról és elméleti hátteréről Smiló Dávid számolt be a legutóbbi TEDxBalaton eseményén:
A felső szint kőtextúrájú vörös színe jelentősebb kontrasztot hozott volna létre a két szint között, miközben a felső tömeg mégis jobban belesimult volna a balatonfelvidéki táj építészeti karakterébe. Hathatós főépítészi közbenjárásnak köszönhetően azonban a vöröskőt idéző burkolat helyett végül travertin mészkő burkolatot kapott az épület.
Az egybefüggő felső szint geometrialiag 8 darab kisebb kereszttetővel rendelkező tömegből jött létre, amely additív karaktert a homlokzat ellentétes szerkesztése fogja össze: a felső szint nagyméretű nyílásait nem a homlokzati mezők közepére, hanem attól egy raszterrel elmozdítva terveztük, ezzel egymáshoz kapcsolva a vizuálisan különálló homlokzati mezőket. Ennek következtében talán egyértelmű, hogy nincs közvetlen összefüggés a ház külső tömegformálása és a belső térszervezése között.
Paradigma Ariadné
Szerk.: Hulesch Máté