Az 1991-ben lovaggá ütött Richard Rogers 2007-ben ugyan szólóban kapta meg a Pritzker-díjat, de a zsűri kiemelte, hogy a Renzo Pianóval közösen alkotott párizsi Pompidou Központ gyökeresen megváltoztatta a múzeumok korábbi társadalmi szerepét. Ahogy a párizsi központ szakítva az elitista múzeumszemlélettel popularizálja, a városba bevonja annak terét, Rogers később is így igyekezett a high-tech építészetet a mindennapok részévé tenni, a letisztult gyárépületektől számos irodaházig.
Rogers egyik első munkája – közvetlenül a Pompidou tervezése előtt készült, sok szempontból ahhoz előtanulmánynak is számító – a szülei számára épített wimbledoni családi ház gyönyörű példája az 1960-as évek második felének brit modernista, minimalista építészetének. Az egyszintes, hatalmas üvegfelületekkel és sárgára festett tartószerkezetével a zöld kertben megbújó, flexibilis, színes belső térrel tervezett, erősen funkcionalista ház évek óta új vevőre várt. A megépülte óta folyamatosan a család tulajdonában levő, védettség alatt álló házat először 2013-ban dobták az ingatlanpiacra 3,2 millió fontos áron. Idén áprilisban Rogers mégis úgy döntött, hogy a házat visszavonja az piacról és felkínálja a Harvard Egyetem Design Intézetének azzal a céllal, hogy a Philip Gumuchjian segítségével eredeti állapotába visszaállított épületben az építész doktorandusz hallgatók számára forrásanyagokat mutassanak be. A brit építészhallgatók természetesen nehezményezik, hogy miért egy amerikai intézményt tüntetett ki nagylelkű adományával Rogers, aki egyébként rendszeresen tervez a tengeren túlra is.
Jelenleg két nagyszabású épülete áll építés alatt, New Yorkban, a 2001. szeptember 11-i terrortámadásban elpusztult úgynevezett Three World Trade Center helyére épül 80 emeletes, 352 méter magas, az ég felé kicsúcsosodó felhőkarcolója, ahol a rá jellemző módon igen sokat enged láttatni a kívülre vezetett tartószerkezetből. Emellett egy 46 lakásos londoni társasházának átadása várható a közeljövőben, amelyben szépen köszönnek vissza a wimbledoni családi ház motívumai, nagy üvegfelületei és a színekkel való játéka.
Bán Dávid