Richter uszoda – új felépítmény

"Az épület közvetlen épített környezete igen lehangoló látványt nyújt, ezért egy alapvetően zárt belső teret terveztünk, mely nagyobb üvegfelülettel csak a beruházás keretében növényzettel parkosított oldalra nyitott." - Nagy Csaba, Pólus Károly, Debreczeni András műleírása a Richter uszodáról.

Sok épület esetében a tervezés és a megvalósulás között évek telnek el. Két-három év alatt számtalan impulzus éri a tervezőt: egy kicsit mindig változunk, de vannak évek, hogy sokkal nagyobbat. Legtöbbször a koncepció marad, de a „ruhát" másképp szeretnénk. A Richter Gedeon uszoda esetében a megrendelő partner volt abban, hogy az adott keretek között aktualizálhassuk az épületet. Az építészeti átalakítási koncepciót a 2002-ben készült engedélyezési terv határozta meg, a tervmódosításokat 2005-ben készítettük.

Előzmények

A Richter Gedeon NyRt. a gyár területén kívül kondicionálótermet és uszodát működtet a vállalati dolgozók számára. Az eredeti uszoda 1977-ben épült, majd a kilencvenes évek végén íves vonalvezetésű kondicionálóteremmel egészítették ki. A gyógyszergyár az uszoda elavult lefedése miatt, továbbá a funkcionális elrendezés, a forgalmi rendszer és a belsőépítészeti megjelenés problémái okán elhatározta a felépítmény bontását úgy, hogy a meglévő alapozás, a padlólemez, a medence, illetve a középső kétszintes gépház megmarad. A beruházási terv a kondicionáló terem épületét nem érintette.

Koncepció

Az épület közvetlen épített környezete igen lehangoló látványt nyújt, ezért egy alapvetően zárt belső teret terveztünk, mely nagyobb üvegfelülettel csak a beruházás keretében növényzettel parkosított oldalra nyitott. A többi nyílás elsősorban „hasíték jellegű", mint a tömör oldalfal menti felülvilágító sáv, vagy az átlátást csak irányítottan biztosító üvegfelületek (pl. csak a medence úszómagasságából látunk a végfalon át a kertre stb.).

Az uszoda racionálisan megfogalmazott alaprajzi elrendezését és tömegét a tömör és átlátszó felületek, a meleg és hideg anyagok, a világos és sötét színek kontrasztjai oldják. A külső faburkolat és az épület körüli növényzet a szürke külvárosi környezetben jelzi az épület funkcióját. A belső tér anyaghasználata a világos fa (terv szerint az álmennyezeti lamella is fa lett volna) és a padló, illetve az oldalfal antrazit porcelánkerámia ellentétére épít, úgy, hogy a medence kékje válhasson kiemelt elemmé.

Az esti világítási koncepció is a fentiek szerinti, tehát a viszonylag sötétebb térben a medence „világít", illetve a belső térből a hasítékokon, üvegfelületeken át látunk a külső térben erőteljesen megvilágított növényekre.

Nagy Csaba, Pólus Károly, Debreczeni András