Ritka Betegségek Kutató Központja - Hitró Enikő diplomamunkája

Hitró Enikő diplomamunkájában egy „elfeledett” miskolci temetőt szeretne újra a figyelem központjába terelni. A tervezett épülettel szeretne megfelelő körülményeket biztosítani a ritka rendellenességek kutatására, ill. tiszteletben tartva a hely szellemét, teret adni a hősi halottakra való méltó megemlékezésnek.

ELŐZMÉNYEK – TEVEZÉSI PROGRAM:

A választott telek szomszédságában egy „elfeledett” temető található. A helyiek által kolera temetőként emlegetett kegyeleti helyre a közútról alig észrevehető két főkapu maradványa, ill. egy kápolna rom emlékeztet. Utoljára 1915-ben, az I. világháború idején temetkeztek ezen a helyen, tehát temetőként már nem funkcionál. A helyi építési szabályzat emlékparkként jelöli, de ez a szerepe is feledésbe merült. Az utóbbi években helytörténeti aktivistáknak köszönhetően a területet a fáktól, cserjéktől megtisztították, így láthatóvá vált néhány sírkő is. 

Könyvtári és levéltári kutatásaim során kiderült, hogy ezen a helyen az I. világháború idején egy katonai barakk kórház működött. Ez azért jött létre, mert a miskolci központi kórházak már nem tudták befogadni és ápolni a sebesülteket. A Miskolchoz legközelebb eső galíciai frontról kerültek ide a sebesült és a járványban szenvedő katonák. Dr. Pfiegler Imrének /Miskolc akkori főorvosa/ és áldozatkész munkatársainak köszönhetően több ezer magyar és idegen ajkú katonát sikerült megmenteni, de sokan – a háború szörnyűségeit túlélve - a járvánnyal (kolera, kiütéses tífusz) már nem tudtak megküzdeni. A felgyógyultak hálájuk jeléül építették a kápolnát, aminek ma már csak a kapuzata maradt fent. A kegyeleti park közel 1000 katona végső nyughelye.

További kutatásaim során az is kiderült, hogy Dr. Pfiegler Imre unokája, Dr. Pfiegler György, ma a Debreceni Egyetem Ritka Betegségek Tanszékének vezetője, aki kutatásaival és publikációival számos sikereket ért el az orvostudományban. Ez az apáról fiúra, generációról generációra öröklődő elhivatottság és elkötelezettség az orvostudomány és a betegek iránt vezetett arra, hogy diplomamunkámnak egy Ritka Betegségek Kutató Központját tervezzek.

1.1. ÉPÍTÉSZETI MŰSZAKI LEÍRÁS

A tervezett épület három részből áll egy kelet-nyugati hossztengelyre felfűzve.

Az első tömböt előadó teremmel, büfével, kapcsolódó vizesblokkal, portával láttam el. Ez a traktus a helyi dolgozókon kívül nyitva áll a civil közönség számára is. Teret kaphatnak itt a kutatóintézethez kapcsolódó szakmai programokon túl, helytörténeti előadások, kegyeleti megemlékezések is. A galériás felső szinten a gazdasági irodákat találhatjuk.

A második épülettömb helyet biztosít könyvtárnak helyi múzeummal és az ehhez kapcsolódó terasznak. Ezen épületrészek még publikusak, nyitva állnak a szervezett közönség számára is. Az emeleten találjuk az öltözőket 20-25 fő orvosi gárdára tervezve, 80-60%-os női-férfi arányban. Ezek az első tömbben található lépcsőn, ill. liften keresztül érhetőek el, melyhez már dolgozói beléptető kártya szükséges, tehát zárt terület. A pince szinten teremgarázs lett elhelyezve.

A harmadik zárt tömbben folyik a kutató-, analizációs munka. A földszinten bakterológiai az emeleten virológia kapott helyet. A pincében lévő minta-átvevőn keresztül érkezik a vizsgálandó anyag, melyet lifttel juttatnak el a munkahelyekre. A pincében még raktárak és gépészeti helyiségek találhatóak.

Homlokzatburkolatként egységesen fémlemez burkolatot terveztem fehér színben, amit nagy felületű függönyfalak törnek meg. A természetes fény bejutását elősegítve ezt a fémlemez burkolatot, a szükséges helyiségeknél, egyedi tervezésű absztrakt molekula rajzolatú perforációval láttam el.

BELSŐÉPÍTÉSZET

Belsőépítészeti szempontból a publikus rész kidolgozása volt az elsődleges, ahol a büfé, kiszolgáló egység, ill. az előadó terem található. Az épületem egészét a sterilitás jellemzi, így a belső terekben csak két színt használtam; a fehéret és a zöld egy pasztelosabb árnyalatát (olajzöld), ami jellemzően a mennyezet színe. A fehér kerámia burkolat és a fehérre mázolt falak a tisztaságot , a higéniát tükrözik, ami az épület funkcióját tekintve elvárt kritérium. A falak felületét 1-1 nagyméretű sejtmolekula rajz töri meg. Az emeleten lévő irodák belsőépítészete ugyanebben a színvilágban készültek, letisztult, stílusban. A több mint 80 főt befogadó előadóba egyedi akusztikai falakat, ill. mennyezetet terveztem. Mind az irodákban, mind a kutató laborokban egy 21. századi orvostudománynak megfelelő és elengedhetetlen, legmodernebb, hightech eszközök és berendezések állnak rendelkezésre. A laborok kialakításában labortechnológus szakvéleményét kértem ki.

Kert és táj tervezés

Az épületem köré mesterséges dombokat és sétányt alakítottam ki. A dombok az alapozási munkálatok során kitermelt földből lettek kialakítva. A 4 különböző méretű, szabályos formájú dombocska reflektál az emlékpark déli részén lévő ma már funkcióját vesztett töltésre. Így keretet, egyfajta védelmet adok a tervezett és meglévő funkcióknak.

A sétány és a dombok rekreációs célt szolgálnak. A közelben lévő edzőtáborok (DVTK, MVSC) utánpótlás fiataljai, ill. bárki igénybe veheti sportolásra, testmozgásra a gumiörleménnyel burkolt sétányt.

Összegzés

Diplomamunkámmal célom volt, hogy ezt az „elfeledett” temetőt újra a figyelem központjába tereljem. A megmaradt két bejárati kapu, a kápolna kapuzata és a romos sírkövek szobrokként őrzik a múltat és az oda elhantolt fiatal katonák emlékét.

A tervezett épülettel szeretnék megfelelő körülményeket biztosítani a ritka rendellenességek kutatására, ill. tiszteletben tartva a hely szellemét, teret adni a hősi halottakra való méltó megemlékezésnek.

Gróf Széchényi Istvánt idézve: „Ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire  becsüli múltját,nézd meg a temetőit.”