Római útkereszteződés a bankfiók alatt

A páratlan utcarészlet nem csupán a város kevéssé ismert látványossága, de a föld alatt választ kapunk arra a kérdésre is, hogy vajon tényleg földrengés semmisítette-e meg Savariát. Kovács Olivér írása.

„Ez a bemutatóhely elsősorban a szombathelyieknek szól, akik a pénzintézetbe betérve szembesülhetnek az üvegpadló alatt két és fél méter mélyen lévő romokkal, s így a városuk csaknem kétezer éves történelmével is” - mondta el a műemlékem.hu-nak a helyszínen Sosztarits Ottó régész. Hozzátette: az esetek többségében csak a bankfiókból szemrevételezhetők a római kori emlékek (fényképet készíteni biztonsági okokból nem szabad), azonban például a Kulturális Örökség Napjain megnyitják a másutt nyíló lejáratot és mindig rengeteg az érdeklődő.

A pénzintézetet több mint egy évtizede építették, azonban előtte 1992-ben feltárták a telket. Két és félméteres mélységben érték el a római kori járószintet, ahol épületek visszabontott alapjaira, a Borostyánkő-út egy szakaszára (az alatta húzódó embermagasságú csatornával) és egy bekötő útra bukkantak. Mivel nem voltak mozdíthatóak a leletek, rendhagyó módon őrizték meg azokat: az építészek szinte lábakra állította az épületet, a római kori szintet föld alatti emeletként kezelve, amelyet üveg járólap választ el a pénzintézet ügyfélterétől.

„Szombathely, az egykori Savaria alaposan kutatott, de kevéssé ismert város” - folytatta Sosztarits Ottó. „Sajnos a belvárosi beépítések miatt csak hézagosan és esetlegesen kutatható a korszak, a modern régészet eddig csupán a város területének mintegy négy százalékát érintette. Ezzel együtt szinte évről évre kerülnek elő újabb adatok, amelyek módosítják az egykori Savariáról alkotott képet.”

 

 

 

A friss eredmények olykor ellentmondnak a tudományos dogmáknak, toposzoknak. Ilyen az a nézet is, amely szerint Savaria városát földrengés pusztította el 456. szeptember 9-én. „Ellenérvként elég, ha csak ezt, a borostyánkő-út alatt húzódó csatornát nézzük meg, amelyet annak idején 46 méter hosszan lehetett feltárni. Ha a hatását tekintve valóban olyan pusztító rengés lett volna, beomlik, s nem maradnak méteres álló házfalak sem. Az igazság az, hogy az ötödik század derekára már nem nagyon volt olyan a városban, amit egy földrengés elpusztíthatott volna. Savaria ekkorra a kapcsolatait, kultúráját tekintve beszűkült, a régi épületeket elhagyták, s azok helyett sokkal silányabbakat emeltek a szabad telkeken és az utakon. Elkezdődött a régi épületek tudatos bontása is: az Iseum feltárásánál például pontosan megfigyelhető volt, hogy a hatalmas szentélyt, illetve a környező épületeket tudatosan visszabontották az alapokig, vagyis a kőanyagukat lábon eladták és másutt használták fel.”

A cikk folytatása és további fotók a föld alatti római maradványokról a műemlékem.hu magazinjában.

szöveg és fotó: Kovács Olivér