Romok megóvása – Közép-európai perspektíva
Rácz Miklós a zsámbéki templomrom-pályázat kapcsán vázolja a romok kezelésével kapcsolatos regionális szakmai álláspontokat. A cikk alapján képet kaphatunk Csehország, Ausztria és Szlovákia műemlékekhez, romokhoz való viszonyáról, valamint a három környező ország műemlékvédelmének állapotáról és központi gyakorlatairól. A szöveg fogódzópontot adhat a hazai műemlékvédelem kortárs állapotának mélyebb megértéséhez.
A tavalyi évben zajlott le a zsámbéki templomrom megóvását és kiegészítését célzó tervpályázat, amelynek kapcsán többféle szakmai álláspont is nyilvánosságot kapott, sokféle megközelítést tükröznek a pályaművek, és ezek közötti preferenciát jelez a zsűri döntése.
A romok kezelésével kapcsolatos, nyilvánosan közzétett, mértékadó műemléki, építészeti, műszaki elveket, útmutatást, a műemlékvédelem szakmai megalapozásának általános helyzetére is jellemző módon, Magyarországon nem találhatunk. Ezért érdemes kitekinteni néhány hozzánk közeli ország ilyen típusú eredményeire. [1]
A csehországi Országos Műemléki Hivatal (Národní Památkový Ústav) szakmai kiadványainak igen gazdag, és folyamatosan gyarapodó sorozatában 1998-ban egy kis kötet jelent meg Történeti épületek romjai és műemléki védelmük címmel. [2] A cseh nyelvű tanulmányok tartalmi kivonatai rövid német nyelvű összefoglalókban olvashatók. A tizenegy elméleti tanulmányhoz öt, bizonyos emlékekkel, illetve korszakokkal, személyekkel kapcsolatos esettanulmány csatlakozik.
A tanulmányok szerzői közül többen is gyűjteményekben őrzött műtárgyak restaurálását állítják párhuzamként a romok gondozásának megközelítéséhez, amelyek szintén kimagasló értékű emlékek, nincsenek használatban, és a legnagyobb gondosságot teszik szükségessé.
Milos Suchomel szerint a barokk szobrokhoz hasonlóan a várromok a cseh táj ismertetőjegyeivé, meghatározó esztétikai alkotórészeivé váltak. Ahogyan a műtárgyak, úgy a romok restaurálásához is elengedhetetlen az egykori technikák alkalmazásának magas fokú képessége, és a készítésükhöz használt anyagok nagyon alapos ismerete.[3]
A csehországi tapasztalatok alapján több szerző is rámutat, hogy a szocializmus korszakának több túlerőltetett, sok kárt okozó, betonból készült várrekonstrukciója után (itt többek között bizonyára az 1811 óta romosan álló, az 1950-es és 60-as években rekonstruált pozsonyi várra is gondolnak) az óvatosabb, kíméletesebb, és a lehető legkisebb beavatkozásokra korlátozódó megközelítés került előtérbe. [4] Ezt hangsúlyozták a kötet tanulmányai is, és ebben Milos Suchomel a cseh származású neves osztrák művészettörténész, Max Dvořák írására utalt vissza, aki 1918-as, Műemlékvédelmi katekizmus című (magyarul meg nem jelent) könyvében úgy fogalmazott, hogy a romok megőrzésének elsődleges szempontja kell, hogy legyen az egyedi, tájba illeszkedő szépség megőrzése, ezzel szemben a kiegészítés esetén egy rom új, leginkább átlagos épületté válik – Suchomel szavaival a műemlékből egyszerre „fakó" építészet lesz.
A változás minimalizálására törekvés, a lehetőleg elsősorban észrevehetetlen beavatkozások elsőbbségén túl a szerzők nagyjából egybehangzóan azt állították, hogy a romok sokfélesége miatt nincsen egyetlen recept, ami mindenhol egyformán érvényes lenne, és a megoldások között említik a részleges lefedést is – a visszaépítést, kiegészítést azonban nem.
Vojtech Láska szerint a romok vonzerejét jórészt a civilizáció és a természet kapcsolata jelenti. Bár a folyamatos, csak lassítható, vagy „áldozati rétegekre" – tehát az eróziót felvevő kiegészítésekre, felfalazásokra – áthárítható veszteség elkerülhetetlen, ironikusan úgy fogalmazott, hogy végső soron egész Csehország eróziója sem állítható meg. [5]
A várromok részleges lefedésének mai csehországi szemléletére és gyakorlatára aktuális példákat keresve két vár említhető. Az Olomouc régió kezelésében álló Helfstyn 2020-ban készült helyreállítása esetén a falak állagmegóvása, kis mértékű felfalazása mellett több épületrészen befelé lejtő üveg lapostető készült. A falkoronák az állagmegóvás után is lefedetlenek maradtak. [6]
A cseh Országos Műemléki Hivatal által kezelt Krakovec várromja esetén 2015-16-ban a kontúrok megtartásával a falkoronák szintjén több fontos épületrészt a falkoronáikkal együtt „kísérleti" megoldásként, látszó faszerkezetű, kívülről fűvel borított zöldtetőkkel fedték le. Az ismertetés kiemeli annak nehézségét, hogy „a tető betöltse a védő funkcióját, ugyanakkor ne tűnjön fel a rom látványában".[7]
Ausztriában a csehországinál újabb szakmai összefoglaló érhető el a romok megőrzésére vonatkozóan, ez a műemlékvédelem általános útmutatója, a Standards der Baudenkmalpflege. [8] Az interneten elérhető kiadványt a Szövetségi Műemléki Hivatal (Bundesdenkmalamt) készítette el 2015-ben. A Kutatás/Dokumentálás és Fenntartás után a harmadik, Változtatás című rész, Változtatási terv fejezetén belül egy szakasz tárgyalja a romokat és a védőépületeket. Ennek alapelvekről szóló része úgy fogalmaz, hogy a pusztulás foka, állapota, a falak, törmelékhalmok és a növényzet a romok lényeges meghatározó jegyei, elválaszthatatlanul kapcsolódnak megjelenésükhöz. A rom-tájképek önmagukban értéket jelentenek, és festői tulajdonságaikkal a múltról és az eltelt időről adnak képet. A romok a környezetükkel együtt rezervátumjelleggel bírnak és a lehető leginkább, a meglevő állapotukban tartandók meg. A kiadvány folytatja, hogy az ép építményektől eltérően a romok esetében nem várható el a fennmaradt falak hosszú távú konzerválása. Műszaki szempontból fontosabb az eljárások ciklikus megismételhetősége, mint egyszeri beavatkozások tartóssága. A romok védelmének legfontosabb feltétele a hosszú távra kidolgozott, jól megalapozott gondozási és fenntartási terv. Az előírások szakaszai ezt követően foglalkoznak az omladékréteggel és a visszatöltéssel, a növényzettel, a statikai állagbiztosítással, a falazatokkal és falfelületekkel, a falkoronákkal, a kőfaragványokkal és épületplasztikákkal, padlóburkolatokkal, a fedett terekkel, a rekonstrukciókkal és védőépületekkel.
Szlovákiában 2006-ban jelent meg A romok védelme a kultúrtájban c. kötet, melyet a Zsolnalitva Várának Megmentéséért Egyesület (Združenie na Záchranu Lietavského Hradu) adott ki. [9] A kötet egy szakembergárda tanulmányait tartalmazza a témához kapcsolódóan, sajnos csak szlovák nyelven. A könyv fejezetei a következők: A kultúrtáj és annak védelme, A táj urai: a várromok a tájban, és védelmük, A várromok, mint a kulturális örökség részei, és történeti értékük védelmük, A várromok műemlékvédelmének fejlődése, A műemlékhelyreállítás elvei a nemzetközi dokumentumokban, Várromok műemlékvédelmének alapelvei, Romok kutatása, A megfelelő technikák és anyagok megválasztása romok megmentéséhez, A várépítés eredeti anyagai és technikái, Az építési munkák megszervezése, A romok altalajstabilitásának vizsgálata, Az alapozási károk elhárítása, A szerkezetek kihajlási problémáinak elhárítása, A falazatok károsodásainak javítása, A felületkezelések megóvása, A kivitelezési tevékenység biztonsága, Az önkéntesség megszervezése. A kötet megjelenését az állami Újítsuk fel házunkat! program támogatta.
Martin Bóna és Michal Šimkovic alapelvekkel foglalkozó tanulmánya [10] visszatekint Andrej Fiala korábbi munkájára, majd részben ennek nyomán két fő irányzatot határoz meg. Az első a várromok átfogó helyreállítással összekötve meghatározó új funkciók kialakítását célozza új terek kialakításával. A szerzők meglehetősen határozottan érvelnek amellett, hogy téves bármely ilyen esetben a piaci logikát kritikátlanul átültetni a várakra, és önfinanszírozást elvárva kikerülni az állandó gondozás állami felelősségét – a várromok turisztikai, ezáltal gazdasági szerepét sokkal inkább regionális kitekintésben, és nem önmagukban elszigetelten lehet és kell figyelembe venni.
A második megközelítés a minimalista, de célzott és hatékony beavatkozásokat helyezi előtérbe a várromok legveszélyeztetettebb részein, nem törekedve a teljes körű bemutatásra, látogathatóságra.
Figyelemre méltó az a megjegyzésük, hogy téves a mai épületekre vonatkozó stabilitási követelmények merev alkalmazása romfalak esetén, és feltétlenül a műemlékek terén speciálisan járatos tervezők közreműködésére van szükség.
A könyv csehországi ismertetése szerint „Bár a könyv említést tesz a rekonstrukciós módszerről is, átfogó fókuszából kitűnik, hogy a szerző munkacsoportja elsősorban a konzervatív jellegű beavatkozásokat részesíti előnyben, amelyek a kivitelezést túlnyomórészt egyszerű eszközökkel teszik lehetővé."[11]
Szlovákiában ezen kívül az utóbbi években két kifejezetten műszaki szempontú szakkönyv is megjelent a romok megóvásának témájában. A köteteket a pozsonyi műszaki egyetem adta ki, és szerzőként többek között az Országos Műemléki Hivatal (Národny Pamiátkovy Úrad) szakembere is közreműködött bennük. [12]
A három vizsgált ország módszertani szakirodalma tehát kifejezetten értékeli, sőt, előnyben részesíti a romként való megőrzést, ami az intézményi keretekkel együtt értelmezhető megfelelően. Az útmutatók és ajánlások készítése és kiadása az említett országokban összekapcsolódik az országos hatáskörű, szakhatósági szerepet is betöltő műemléki intézmény tevékenységével, és az intézmény felügyelete alatt álló támogatási, ösztönző eszközrendszerrel: mindhárom országban széles körű, jelentős, és tartósan működtetett anyagi támogatási rendszer létezik, amely minden műemléktulajdonos számára elérhető, és amelynek szakmai kereteit az országos, szakhatósági szereppel bíró intézmény biztosítja. [13]
A támogatásokat nyújtó és azt szakmailag felügyelő intézményeknek az az érdekük, hogy szakmailag támogatható, reális és megalapozott tervek, támogatási igények szülessenek, sikeres beavatkozások készüljenek el, növekedjen a műemlékek megőrzésének terén a restauráláshoz szükséges szaktudás, tehát mindenekelőtt az eredeti anyagok és technikák alkalmazásának ismerete, a hozzáértő és aktív szerepvállalás, hiszen a tulajdonosoknak a támogatás érdekében önerőt is kell biztosítaniuk. Emellett szükséges, hogy az intézményrendszer a támogatásért fordulók számára hosszú távon, következetesen hasonló feltételek mellett, azonos, szilárd szakmai alapokat nyújtson.
A romok természetesen Európa és a világ többi részén is az építészeti diskurzus fontos, megkerülhetetlen részei. A rom, mint „műfaj" nélkül az építészettörténet, és maga az építészet is elképzelhetetlen.
Egy figyelemre méltó kortárs elméleti megközelítést jelent Jonathan Hill, a londoni Bartlett School of Architecture tanárának több tanulmánya, és 2019-ben megjelent A romok építészete – Tervek a múltról, a jelenről és a jövőről c. kötete, amelyben a reneszánsztól kezdve napjainkig jelentős építész és képzőművész alkotók romokkal való foglalatosságát, és ennek munkájukra való hatását tekinti át, és így fogalmaz: „Ahogy az építkezések, úgy a romok is tele vannak lehetőségekkel. Megmutatva nem csak azt, ami elveszett, hanem azt is, ami befejezetlen, a rom a múltra és a jövőre is utal. A képzelet ösztönzőjeként a rom részleges és töredékes formái kitágítják az építészet allegorikus és metaforikus képességeit. Megmutatva, hogy a jelentések nem rögzültek, hanem nyitottak az alkalmazkodásra és az újra kitalálásra, egy töredékes kompozíció hűbb tükröződése a jelen társadalomnak, mint egy befejezett kompozíció, jelezve, hogy egy épület befejezetlen maradhat, szó szerint és a képzeletben is, a figyelmet ezáltal a használók és művészek, az írók és az építészek kreativitására összpontosítva."[14]
Jegyzetek
[1] Az intézményi háttér összehasonlítására ld: Rácz Miklós: Helyzetkép a műemlékügyről. Akadémiai Dolgozók Fóruma, 2019. szeptember 13. https://adf2019.com/2019/09/13/helyzetkep-a-muemlekugyrol/
[2] Jan Sommer, Hana Samková (red.): Zříceniny historických staveb a jejich památková ochrana. Zprávy Památkové Péče, ročník 58. Státní Ústav Památkové Péče. Praha 1998
[3] Miloš Suchomel: Několik poznámek k zachování autentičnosti architektonických torz. Einige Bemerkungen zum Erhalt der Authentizität von architektonischen Torsos. In: Zříceniny… 1998, 7-10
[4] Josef Štulc, Restaurátorská etika a konzervace zřícenin. Restauratorische Ethik und Konservierung von Ruinen. In: Zříceniny… 1998, 5-6
[5] Vojtěch Láska: Poznámky k některým prinicipům konzervace zřícenin. Bemerkungen zu einigen Prinzipien der Konservierung von Ruinen. In: Zříceniny… 1998, 11-15
[6] https://atelier-r.cz/en/portfolio-en/helfstyn-castle/
[7] https://www.hrad-krakovec.cz/cs/cs/fotogalerie/6913-zastreseni-krakovce (A cseh és szlovák nyelvű szövegek kivonatolt fordításában a Google cseh-angol és szlovák-angol automatikus fordításaira hagyatkoztam.)
[8] Standards der Baudenkmalpflege. 2., korr. Auflage 2015. Bundesdenkmalamt
[9] Martin Bóna, Aleš Hoferek et al.: Ochrana zrúcanín v kultúrnej krajine. Združenie na záchranu Lietavského hradu, Lietava 2006
[10] Martin Bóna – Michal Šimkovic: Zásady pamiatkovej starostlivosti o hradné zrúcaniny. In: Ochrana zrúcanín… 2006, 50–55.
[11] Jiří Varhaník: Ochrana zrúcanín v kultúrnej krajine. (könyvismertetés) Zprávy Památkové Péče 2006, 66(4), 358
[12] Oto Makýš et al.: Príprava konzervácie zrúcanín : komplexná monografia k realizácii stavebných obhliadok. (Preparation of the Conservation of Ruins : Complex Monograph for Realising of Field surveys)
Pezinok: Renesans, 2015; Hrčka, Michal et al.: Pasportizácia ruín : monografia k realizácii stavebných výskumov zrúcanín. (Condition Survey of Ruins : Monograph on Realising of Condition Surveys of Ruins) Pezinok : Renesans, 2018
[13] Ausztriában, ha csak a Szövetségi Műemléki Hivatal (Bundesdenkmalamt) honlapján megnézzük a támogatásokat, azt látjuk, hogy évről-évre 8-9 millió eurót, vagyis több mint 3 milliárd forintnyi összeget osztanak ki nyilvános pályázati alapon mintegy ezer épület között. https://www.bda.gv.at/service/foerderung-und-spenden.html
A szlovákiai Újítsuk fel házunkat (Obnovme si svoj dom) program keretében évente több, mint 5 milliárd Ft-nak megfelelő összeg minden műemlékre pályázható, 2017 óta folyamatosan. A 2004-ben indult programban eddig összesen 5542 épületre jutott támogatás, tehát a szlovákiai műemlékek többségére. https://www.culture.gov.sk/ministerstvo/medialny-servis/aktuality-ministerstva-kultury/dotacie-obnovme-si-svoj-dom-na-obnovu-pamiatok-budu-v-roku-2022-vo-vyske-12-milionov-eur/
[14] Jonathan Hill: The architecture of ruins – Designs for past, present and future. London: Routledge, 2019. 294. A szerző fordítása. Ferencz Juditnak köszönöm, hogy a kötetre felhívta a figyelmemet.
/Rácz Miklós/
szerk.: Őze Sándor
