Roncskert – Vékony Cintia Ágnes diplomaterve
Vékony Cintia Ágnes diplomaterve egy rácsrendszer, mely egy komplex téri szituációba helyezkedik bele. A helyszín sokszínűsége befolyásolja a rácsrendszer kialaítását, mely ezáltal válik egy teraszos, zeg-zugos, de mégis egységes Roncskertté.
Diplomám témája a tematikus/funkcionális parkok és gyalogos útvonalak. A mai parkok két történelmi-társadalmi előzményre vezethetők vissza, a népünnepélyekre és a nemesség szórakoztatására a 18. században. Miközben jobban beleástam magam a funkcionális parkok utáni kutatásba, arra a következtetésre jutottam, hogy az építészet közvetlenül meghatározza környezetünk minőségét, az emberek mindennapjainak színvonalát. Napjainkban az építészet három alappillérre épül, a hasznosságra, a tartósságra és nem utolsó sorban az építészeti alkotás szépségére. A hasznosság már alapvetően magában hordozza a funkcionalitás fogalmát, valamint az erőforrások célszerű felhasználását. A tartósság ma már az ökológiai és gazdasági fenntarthatóságot is jelenti az emberek számára. Tehát tervezéskor nagy hangsúlyt kell fektetni a környezeti adottságokra, valamint a természeti örökségeinkre.
Tervezésem helyszíne Debrecen. Debrecen városa sokáig a XV. századi sánc- és árokrendszeren belül fejlődött, mely pontosan kirajzolt egy 1 km sugarú kört. Mivel a gyaloglás volt a XIX. század végéig a közlekedés legáltalánosabb módja, az 1 km-es távolság a középponttól, amely éppen a Csapó utca és a Piac utca kereszteződésébe esett, igen ideális, hiszen bármikor megtehető negyedóra alatt. A város akkor kezdett már Nagyerdő irányába terjeszkedni amikor kiépítették a villamosvonalat, ám a frissen betemetett árkokon belüli város akkor még szinte kizárólag földszintes házakból állt. Lélekszáma ekkor már meghaladta az ötvenezret, a népsűrűség azonban a nagy terület révén mégis alacsony maradt.
Debrecen folyamatosan változott az idők során. Ma tágas utcák és kertes házak jellemzik. A kiegyezés után, a nagy országépítés során a Piac utca vonala mentén sorra épültek az emeletes házak, de a belváros ma egyetlen igazi központként működik, miközben hagyományosan több központ alakította. Napjainkban a kereskedelem és a közlekedés változtatja meg gyökeresen, nem csak a város arculatát, de a kialakult térstruktúrákat is. Nincs is ezzel semmi baj. Nyitott és folyton fejlődő város.
A belvárosban a Miklós, Antall József, Arany János és Piac utca által határos tömbbe képzeltem el, hogy létrehozok a helyi fiatalok, valamint a világ bármelyik pontjáról ide érkezők számára egy találkozási pontot. A kiválasztott helyszínre alapvetően zárt sorú beépítés jellemző mégis sokszínű helyzetek adódnak. Ha jobban megvizsgáljuk, 15 db megőrzendő, valamint 6 db megőrzésre alkalmas épület található itt.
Az általam választott helyszín a Steinfeld-ház mögött húzódó több ezer négyzetméteres telek, melyet egy óriási üzletközponttal akartak beépíteni. 2008 szeptemberében helyezték le a tervezett komplexum alapköveit, azaz elkészült a pinceszinti lemezalap, azonban a beruházás meghiúsult. A szupermarketek terjeszkedése sajnos világszerte néha számunkra értékes épületeket és területeket is bekebeleznek.
Ezeknek az értékes területeknek a megszűnése inspirált egy olyan tér kialakítására, amely ideiglenes és szabad világ érzést hordoz magában. A terület használatát az is indokolta, hogy létrejött egy, a Piac utcával párhuzamos gyalogos tengely, amely a Halköztől indul és megy végig az említett területen az Arany János utca- és a Miklós utca felőli kapun keresztül, ezzel elősegítve a gyalogos közlekedést, hiszen Debrecenben ez is egy óriási problémát jelent, hogy a már meglévő gyalogos zónák nincsenek összeköttetésben egymással. Ezt vizsgálva arra a következtetésre jutottam, hogy a város méreteihez képest nincs túl sok hangulatos tér.
A koncepcióm, tehát, hogy van ez a furcsa, talált téri helyzet, melyet én egy "Roncskert" -ként értelmeztem, az elvadult környezetet körülvevő romos házak és a bontás után maradt metszeti torzók miatt. A tervem során inspirált a Steinfeld-ház hátsó szárnyának lebontása után kialakult kulisszaszerű homlokzata is. A területet csoporttársammal közösen dolgoztuk fel. Ő Alternatív szállást és Bivak szállást tervezett fiatal hátizsákos utazók számára. Én pedig egy ehhez kapcsolódó hangulatos bulinegyedet, ahol, mint egy labirintusban, szabadon bolyonghatnak az ideérkezők a különböző kocsmablokkok, sörpavilonok, szabadtéri és beltéri programok között. Az egész területet egy rácsrendszer szövi be, ezekre szerveztem az épületeket, melyek ezáltal elbonthatók, bővíthetők vagy újak alakíthatók ki igény szerint.
A vázrendszert acélból képzeltem el, amit bontott régi csarnokok elemeinek újrahasznosításával alakítanék ki. A kapukon átmenő tengelyre egy Streetball pályát terveztem öltözővel, valamint egy kisebb kávézót. Ez a fajta szerkesztési mód tudatos volt, hiszen a kávézót valószínűleg napközben a területen áthaladók vennék igénybe. A kapuk tengelyére merőlegesen szervezett utak menti kocsmablokkokat és pavilonokat a kertben megszálló vendégek, illetve a helyi fiatalok használnák, ha felpezsdül az éjszakai élet. A kis kocsmák földszintesek, illetve némelyikhez tartozik tetőterasz is. Ezekben csak egy kis bár, fogyasztó tér és vizesblokk kapott helyet.
A Steinfeld-ház homlokzata inspirálta azt az ötletem, hogy az általam elképzelt téri világot beleköltöztessem, hiszen ez előtt az épület előtt áll a kert központi eleme, a "Kultúr-kocsma". Ez az épületem is ugyanarra a vázas tematikára épül, mint a kisebb blokkok. A kocsmába betérve a földszinti téren helyezkedik el egy színpad, zenekari bejárat, hangszer raktár, bár rész, vizes blokk, valamint a fogyasztó és közösségi tér. A Steinfeld-ház földszintjét nem hasznosítottam, ezt úgy gondoltam meghagyom a Piac utcai üzletek számára. A kocsma első emeletét két irányból közelíthetjük meg lépcsőn keresztül, melyből az egyik a teraszra vezet a másik pedig közvetlenül a kocsmatérbe viszi az ide érkezőket. A második emeleten majdnem, hogy teljesen ismétlődnek az 1. emeleti funkciók, azzal a különbséggel, hogy ez a kocsmatér kapcsolódik a Steinfeld-házhoz az épület két szélén elhelyezkedő átkötő hidakkal, melyek egy performance térbe, kísérleti játéktérbe vezetnek. A harmadik emeleten található a karzat, ahonnan betekintést nyerhetünk a Steinfeld-ház első két emeletén elhelyezett játéktérbe.
Ez az épület díszletként játszik szerepet a tervemben, melyet a helyi alternatív művészeti csoportoknak hoztam létre. Próbahelyszínként is funkciónál a Debreceni tánciskolák, tánc-egyesületek számára. A terv egy ideiglenes térfoglalás, a helyi fiataloknak. Természetesen nincsenek illúzióim, hogy egy ilyen laza beépítés sokáig fennmaradhat, mivel a város folyamatosan sűrűsödni látszik, ezért előbb-utóbb ez a terület is beépítésre kerül és a Roncsból ismét Pláza lesz!
Vékony Cintia Ágnes
szerk. Nagy Zoltán
