Roppongi Hills – szamurájok, gengszterek és rosszlányok helyett sztárok találkahelye Tokióban
Egy évtized alatt annyit változott a város, hogy az oda visszatérő, budapesti tempóhoz szokott magyar építész alig ismer rá: Várhelyi Judit tudósítása Japánból.
Európában egy évtized alig hoz észrevehető változásokat a városok szövetében. Tokióra tíz év után alig ismertem rá. A millennium évében, amikor hazamentem, a városháza tornyából nyílt a legjobb kilátás a végtelenbe nyúló, lapos városra. Nemrég visszaköltöztem Tokióba és már minden megváltozott. Kétszázötven méter magasból, a Roppongi Hills tetejéről nézve, körben üvegtornyok magasodnak. Az Eiffel torony piros-fehér japán kistestvére, a város korábbi, kiemelkedő tájékozódási pontja, most eltörpül a lakóházak és irodák között.
A rendszeres földrengések miatt korábban nem épültek magasházak. A technológiai fejlődés és a lazább beépítési szabályok együttesen megváltoztatták a város képét. A tornyok megjelenésével nőtt a zöldterület is, mert a fejlesztők alkut köthetnek a hatósággal és park, köztér, vagy kulturális létesítmény telepítéséért magassági kedvezményt kaphatnak cserébe.
Dezorientációm másik forrása a három, vadonatúj metróvonal. A tízmilliós várost soha nem tudtam egységes egésznek látni és mentális térképemet a metróhálózat vetületi képe határozta meg. Középen a császári palota, körötte tekeregnek a metróvonalak. Most a város “eltolódott” nyugat felé, mivel a térképen helyet kellett találni az új állomásoknak.
A legmeglepőbb változáson új otthonom, Roppongi (szó szerinti jelentése: hat fa) esett át. Ez a negyed, nem messze a palotától, valaha szamurájoknak adott otthont. A második világháború után beköltözött a megszálló amerikai hadsereg, majd később a japán hadügyminisztérium. A hatvanas évektől, a minisztérium titokzatos, zárt területe tövében, hírhedt szórakozónegyed alakult ki, gengszterek, sztriptíztáncosok és szabadságolt amerikai katonák találkozóhelye lett. A kilencvenes években, amikor először laktam Tokióban, a környék még mindig egy kicsit ayashii (rossz hírű) volt.
Ilyen háttérrel némileg merész vállalkozásnak tűnt, amikor a városfejlesztők elhatározták, hogy Roppongit Tokió legdivatosabb kulturális negyedévé fejlesztik. Két új metróvonal (Namboku és Oedo) bekapcsolta a negyedet a város vérkeringésébe, és 2003-ban elkészült a Roppongi Hills. A bérlők között volt egy tévétársaság és a Grand Hyatt hotel. Nem sokkal ezután - minő véletlen! - a központi tér szerepelt egy népszerű szappanoperában és csakhamar Louise Bourgeois tíz méter magas pókszobra országszerte ismert találkahellyé vált.
Ezzel egy időben, az alig egy kilométerre levő hadügyminisztérium elköltözött, 10 hektárnyi üres telket hagyva maga után. Itt nyitott 2007-ben a versenytárs, a Tokyo Midtown, méregdrága üzletekkel és egy Ritz Carlton hotellel. Az éttermek, boltok, irodák és lakótornyok mellett mindkét központhoz kert és múzeum is tartozik. Az álom valóra vált, Roppongi megszelídült, kimosakodott, kulturált és divatos lett. A két torony különböző ingatlanfejlesztő csoportok tulajdonában van, így természetesen éles versenyben állnak a bérlőkért.* Ez azonban nem zárja ki az együttműködést sem - a múzeumok, Roppongi Art Triangle (Roppongi Művészeti Háromszög) néven, közös műsorfüzetet adnak ki.
A háromszöget a Mori Art Museum (Mori Művészeti Múzeum), a Suntory Museum of Art (Suntory Művészeti Múzeum) és a National Art Center (Nemzeti Művészeti Központ) alkotja. A három kiállítótér eltérő profilú; sorrendben kortárs képzőművészet, japán tradicionális művészet és klasszikus szépművészet. Negyedikként pedig még egy designmúzeum is csatlakozott hozzájuk. A Tokyo Midtown kertjében áll a 21_21 Design Sight, amelyet a japán design három óriása, Issey Miyake divattervező, Taku Satoh grafikus és Naoto Fukasawa formatervező álmodott meg és Tadao Ando tervezett.
Ha a művészetek háromszögét négyszögesítenénk, a negyedik sarkot épp itt, az ablakom alatt, a Suntory Hall nevű világhíres koncertterem adná… Jó érzés séta-távolságban lakni ennyi kultúrától, ráadásul virágoznak a szilvafák, itt a tavasz!
Adatok:
Roppongi Hills, Mori Art Museum
Nyitás éve: 2003
Építésztervező: Gluckman Mayner Architects
Világítás: Shozo Toyohisa (Kiltplan)
Utcabútor és köztéri szobrok: Louise Bourgeois, Shigeru Uchida, Toyo Ito, Ron Arad, Ettore Sottsass, Tokujin Yoshioka, Jasper Morrison, Karim Rashid
Tokyo Midtown
Nyitás éve: 2007.
Építésztervező: SOM és Nikken Sekkei
köztéri szobrok: Kan Yasuda
Suntory Museum of Art
Építésztervező: Kengo Kuma & Associates
Kiállítótér mérete: 1 000 m2
21_21 Design Sight
Nyitás éve: 2007.
Építésztervező: Tadao Ando Associates és Nikken Sekkei
Kiállítótér mérete: 576 m2
National Art Center, Tokyo
Nyitás éve: 2007.
Építésztervező: Kisho Kurokawa
Kiállítótér mérete: 14 000 m2
* még a karácsonyi kivilágítással is versenyeztek
