San Daniel sonka kockás abroszon tálalva — A Café Dorottya belsőépítészete

A megújuló Dorottya utca egyelőre még korántsem csábít andalgásra – homokban, nyúlháló-korlátok közt kell botladoznia a Vörösmarty tér felől idetévedő turistának. Az akadályokon átvergődve elegánsan úri kávézó várja őket, amely – mily meglepő - a Café Dorottya nevet viseli.
Dorottya utcai minisorozatunk következő darabja Zöldi Anna tollából.

A névválasztás során József nádor feleségének, Mária Dorottya Lujza Vilma Karolina württembergi hercegnő emlékének adóztak a tulajdonosok, aki az utca névadója és egyben a magyarság odaadó támogatója volt. A belső tér kialakításakor viszont a Gerbeaud ház (melynek oldalában az említett műintézmény található) igényes berendezése lebegett a szemük előtt. A Dorottya Café tulajdonosa a cukrászda egykori alapítóihoz hasonló nagyvonalúsággal bánt a parányi helyiségben megjelenő anyagokkal és berendezésekkel.

 

 

A belvárosi szórakozóhelyek tengerében nyilván sajátos profillal kell bírnia egy nem túl nagy alapterületű kávézó tulajdonosának, különösen, ha szomszédja söröző, szemben a Boom & Brass fényűzése, a sarkon túl pedig a Gerbeaud nosztalgikus pompája versengenek vele. Ezt a profilt személyes olasz kötődés révén a hajszálvékony San Daniel sonkát és mozzarellát csemegéző, hozzá a ház különleges bort kortyolgató, vagy különféle kávékat komótosan szürcsölgető úri közönség jelenti – semmi harsányság, töménység, jóllakottság, helyette meleg és bensőséges elegancia.
Az építészekben méltán kelt gyanakvást, ha a tervező személye nem szakmabeli, ezúttal azonban nincs rá ok a fanyalgásra. Bár a belépőt nem vágják mellbe meghökkentően szellemes belsőépítészeti ötletek, az összhatás megnyugtatóan harmonikus és kellemes.

A tér nem ad lehetőséget bombasztikus megoldásokra, lényegében keskeny, L alakú helyiség, ahol trükközni kellett, hogy mindennek jusson hely. Keresztben egyenes vonalú pult osztja meg, amely egyben konyha is: kívülről magasfényű lakkal kezelt, sima vonalú fa bárpult, belül rozsdamentes acél konyhapult, a híres-neves sonkát hajszálvékonyra szeletelő csodagéppel. Szerencsés alaprajzi búvárkodás során rábukkantak a falban egy üregre, ahova a hűtőt besüllyeszthették, jól kihasználva az amúgy szűkös lehetőségeket.

A falak ezen túl is sok meglepetéssel szolgáltak. A korábban itt működő ruhaüzlet gipszkartonnal burkolta körbe a helyiséget. Ennek lebontása után derült ki, hogy a doboz mögött stukkódíszes, pilaszterekkel osztott falakon nyugvó boltíves tér bújik meg. Ezt mintaszerűen helyreállították, az oszlopfők ornamentális díszeit aranyozták, ahogyan ez a Gebaud épületében másutt is megjelenik.

 

 

Az oszlopfők fogazásra emlékeztető díszítése adta az ötletet a belső tér leghangsúlyosabb elemének, a kockás padlószőnyegnek a mintázatához.  Gyártója egy dán cég, amely színminták alapján bármilyen egyedi mintázatot szőnyegbe sző. Itt a mintázattal nem volt gond, a színek viszont sokszori levél és rajz-váltás során nyerték el végső harmóniájukat: a padlizsán, a terrakotta, a mohazöld és a jégkék egymással összecsengő árnyalatai a jól megválasztott léptékű raszter révén kedvezően befolyásolják a tér arányait. A szőnyeg töretlenül fut fel a hátulsó térrészbe felvetető néhány lépcsőfokon is, ez a nagyvonalú megoldás összekapcsolja szintben megosztott, kisméretű tereket.

A fogyasztóhelyek kialakítása komfortos üldögélésre csábít.  A kényelmes ülőbútorok részben a Balaton Bútorgyár termékei – bár a tulajdonos szinte mindent külföldről hozatott, ami itthon is jó, azt megvette itthon. Hozzájuk készültek a falak mentén körbefutó, kárpitozott padok, készítésük során olyan műhelytitkokat is bevetett az asztalos, amelyekről csak a beavatottak tudnak – a beavatatlanok csak élvezik. Nevezetesen, hogy az ülőrész keményebb szivaccsal, a háttámla puhább kárpitozással kell, hogy készüljön. Apróság, mégis vall a készítők igényességéről, ahogy az is, hogy hosszas üldögélés során alakították ki a végleges ülőmagasságot és dőlésszöget. A szakember egyetemen tanulja az ilyesmit, a mezei üldögélőnek a saját bőrén kell kitapasztalnia, és Vathy Tamás, az üzlet tulajdonosa nem sajnálta a fáradságot az üldögélésre. Az elegáns és puha kárpitok Angliából érkeztek, színük a szőnyegre rímel, padlizsán, terrakotta és mélylila váltakozik garnitúránként. Finom gesztusként az ülőfelület sima, a háttámla anyagában szövött, növényi mintázatú. Az ülőbútorok stílusa egyszerre idézi a 20. (nem 21.!) századot és utal a szecesszió, illetve az Art Deco stílusára, idézve az épület fénykorát, igazodva a belső tér eredeti megjelenéséhez.

A mobil bútorzat legnemesebb darabja egy 1910-ben készült bécsi tálalószekrény, amelyet eléggé nemtelen módon egy kapualjban tárolt a kereskedő, mielőtt ide került volna. Mint Andersen kis fenyőfája, bizonyára maga sem álmodott arról a pompáról, amibe öltöztették: fekete lakk felületkezelést kapott, aranyozott díszítéssel, s megújult külseje kiemeli az eredetileg is nemes részleteket: a metszett üvegezést, a míves fogantyúkat.  A lábaiként szolgáló aranyozott golyóbisok ihlették a bejárat tengelyében elhelyezett, térnövelő hatású magas tükör gömbölyded lábait, s ugyanez a motívum jelenik meg a mosdóban is. A tálaló kistestvére egy beugróban, a házi diszpécser-központban kapott helyett, az eredetik mintájára pedig a ház saját borát is rejtő, megszólalásig hasonlító új darabok készültek, a lépcső két oldalára, mintegy kapuzatként közrefogva a beszűkülő átjárót.

 

 

A bejárat tengelyében, a végfalon nyílik a mosdó és a szolgálati helyiség, ez a fal nemes anyagokkal kialakított, modern, mondhatni minimál hatású – a pithon fantázianevű, mostanság divatos kígyóbőr tükörkeret két oldalán két keskeny, sötét faborítású ajtó nyílik. A tükör mögött további tároló-felületet alakítottak ki a borosüvegek számára, hogy a mosdóba menet is kedvünk szottyanjon a nedű utánpótlására. A mosdó maga szinte minimál: a padlón különleges, hihetetlen kopásállóságú műanyag burkolat, amely megszólalásig hasonlít  a famintázatú csempéhez – íme a poszt-poszt-poszt modern. A stílustörést elkerülendő itt is megjelenik a falon a magas, aranygolyóbisokon álló, kígyóbőr keretezésű tükör.

A nagy belmagasságú térben középen kristálycsillár függ – hiszen kávéház kristálycsillár nélkül olyan, mint a mese happyend nélkül. A boltozatba süllyesztett apró szögletes spotok adják a fényt – talán ez az egyetlen elem, ami belsőépítész szemmel nézve nincs a helyén, vagy túl kicsi, vagy túl nagy, vagy túl kevés – de valami nincs rendben vele. Szépek viszont a falikarok és az asztali lámpák – kicsit az Art Decora emlékeztető anyag- és formai tobzódás jellemzi mindegyiküket.

A 21. század csúcstechnológiáját a zenét szolgáltató berendezés jelenti, a Bang & Oluffsen terméke – a kis fali konzolos szerkentyű nagy hangot produkál, a design hangszórók pedig ékszerekként függnek a falakon.

Külön említést érdemel a kiegészítők ízléses kivitelezése. Az étlap, a borlap, a névjegy, a bejárati felirat a belső tér színeit és motívumait idéző tipográfiája mind egységes design alapján készült, és Domé Eszter grafikus ízlését dicséri. S a kellemes bevezető után a kávé kiváló minőségű, formatervezett edényzetben érkezik, csakúgy az étkek és borok – minden a nívós kényelmet szolgálja. A padlót borító nagy kockás abroszon elfogyasztott ínyencségek nem csak testi, hanem vizuális élvezetet is nyújtanak, s mindezt szolidan, elegánsan, úri módon.

Zöldi Anna