A Magyar Építőművészek Szövetsége Jelölőbizottságának
Tisztelt Kollégák, kedves Györgyi, Dénes, László, Péter!
Felhívásotokra az alábbiakat nyilatkozom:
A MÉSZ 2012-es Tisztújító Közgyűlése alkalmával megpályázom a megtisztelő és lekötelező elnöki címet. Teszem ezt abbéli meggyőződésemből, hogy a jelenlegi helyzet – talán mondható – tarthatatlan. Sokan kerestek meg azzal, hogy vállaljam el ezt a most különösen sok munkát jelentő pozíciót. Értelemszerű, hogy vállalásomat csak sokak segítségével tudom eredményesen végbevinni. Jóllehet enyhén szólva is különös egy olyan szerepre jelentkezni – elmondva, leírva programomat –, amire a jelenlegi elnök is aspirál újólag. Finoman szólva ezt nem tekintem sportszerű megmérettetésnek. Ugyanakkor azt kell mondjam, hogy a MÉSZ honlapján szerepeltetett, 2007-re datált (és azóta nem módosított/egységes szerkezetben nem szerkesztett) Alapszabály 1. pontja egyértelműen meghatározza a MÉSZ „önkéntes tagságon alapuló közhasznú társadalmi szervezete” faladatát. Ez így szól: „A MÉSZ – mint szakmai, művészeti szövetség – a magyar építészet ügyének társadalmi képviselője mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban. Ennek kívánok megfelelni. Fontos a sorrend. Tehát elsősorban hazai, majd ezt követően nemzetközi „viszonylatról” tesz említést az Alapszabály. Ennek mentén kívánok abban együttműködni az alelnökökkel és az elnökséggel, hogy legyen végre rend a MÉSZ háza táján. Amíg van „háza”. Ne fordulhasson elő többé az, hogy a hangzatos „Bridges/2010” címet viselő, angol/kínai nyelvű „kiajánlásunkban” szereplő 22 tervezőiroda közül 21 budapesti, és csak egy képviseli a távoli Szentendrét. Mintha Magyarország csak ebből állna. Az ott felsorolt irodák személyi kötődéseiről meg már nem is beszélek. Az eleddig számomra pontosan soha nem tudható taglétszám mellett. Az ország kettészakadása itt is tombol. Mindezt önkéntes tagság mellett. Az ország „másik felét” ki kérdezte meg? Őket is kéne. Nem. Csak velük együtt lehet. És akkor beszéljünk a fiatalokról. Felsorolt szerepeim között látható, hogy a Vándoriskola mestere vagyok. Irodám a BMGE akkreditált gyakorló helye. Tehát tudom, miről beszélek. A fiatalok helyéről, jövőjéről. Mert a jövő az övék. A ki tudja, milyen jövő? A MÉSZ másik legfontosabb szerepe a bennünket követők sorsáról való gondoskodás. Én idén leszek 65 éves. Pontosan tudom, hogy számomra – ha megadatik – egyetlen ciklus áll rendelkezésre. Ezen idő alatt a rendteremtés és a staféta átadása – és nem kiejtése – végbevihető.
De nem úgy, hogy a jelölteket ötven alattiakra, meg felettiekre osztjuk. Micsoda őrült ötlet ez? A fiatalokról való gondoskodás nem gesztusok gyakorlása. Ez kötelező feladat. Ki fogja védetté nyilvánítani a mi házainkat? A hálás utókor? Lesz valaki, lesznek valakik, akik az esetleg bennünket beárnyékoló „Zeppelinek” ellen kiáll(nak)?
Külön érdekes, hogy gazdasági tervet, mi több, forrásmegnevezést kértek és vártok akkor, amikor meg sem tudhatjuk, a ki tudja, mikor zárult ciklus elszámolását. Természetesen nem úgy, miként az a 2011-es május 24-i rendes közgyűlésre kiadott meghívóban szerepel. Kétszer szerepeltetve a kiadási oldal első felét. Egy bizonyos. Az ott felsorolt bevételek szerint a MÉSZ működtethető. Ebben az ínséges időben nem kell a BÉK 2800 aktív tagot nyilvántartó szervezet büdzséje adatait megközelítő költségvetéssel számolni. A felsorolt legfontosabb feladatok anyagiakban ennél lényegesen szerényebbek, ám – jóllehet másféle szempontból, most – fontosabbak. Ám ezek megvalósítása is, mint már említettem, csak közösen vihető végbe.
Ennek reményében terjesztem jelölésemet a Tisztújító Közgyűlés elé.
Budapest, 2012. január 4.
Tisztelettel
Sáros László György DLA
Kapcsolódó oldalak:
Hagyomány és innováció - dr. Kálmán Ernő programja a MÉSZ-tisztújítás kapcsán
Változást! - A Magyar Építőművészek Szövetségének megújítási programja - Szekér László