Schuler – egy településközpont újjászületése
A gazdaság válságát az építészirodák az egyes megbízások megrekedésén, megvalósulatlanságán keresztül tapasztalják meg leginkább. Az elnyert munkák egy része már egy tanulmányterv szintjén megáll. A szerencsésebbek az engedélyezési terv fázisáig is eljutnak. És vannak a kiváltságosak, amikből kiviteli terv is készül, ami aztán összehajtott, összefűzött formában felkerül a polcra. A tervek egy része olyan álmokat kerget, amelyekben nincsen realitás. Szépek, fantasztikusak, megépíthetetlenek. De lehet-e egy terv jó, amit nem lehet megépíteni?
A diplomamunkámat a szülőfalumba, Alsónémedire terveztem. Alsónémedi Budapest alatt fekvő, 6000-7000 lakosú nagyközség. A település történeti központjában áll egy ipari üzemcsarnok két vályog épülettel határolva, amelyek a 40-es évek közepe táján épültek fel. A templomhoz közelebbi iskolaként, a távolabbi tűzoltószertárként működött.
A 60-as évek vége felé a SCHULER írószergyár tulajdonába került a terület, ekkor építették fel a telek belsejében az acélvázas csarnokot. Tollbetéteket és Elzett zárszerkezeteket kezdtek itt gyártani. (Ez nem elhanyagolható tény, ugyanis a zárszerkezet gyártásához használt présgépek alatt 50-60 cm vastag, vasalt gépalapok készültek.)
A Schuler, ami a település jó részének munkát, megélhetést adott, a 80-as évek végén bezárt. Ezt követően a terület az önkormányzat tulajdonába került, és különféle falusi rendezvények (szüreti bál, koncertek, falunap…) szervezésére kezdték hasznosítani az ingatlant. Első emlékeim a területtel kapcsolatban ehhez a korszakhoz köthetők. A csarnok a rendezvénytér, a vályogépületek a mosdó, öltöző, raktár, iroda funkcióját látták el. 2000 táján az állapotok romlása miatt megszűnt a terület ilyen jellegű hasznosítása. A SCHULER ma egy 1000 m2-es raktár Alsónémedi településközpontjában.
A terület jelenlegi állapota nem méltó a falu központjához. Ezzel az önkormányzat és a falu lakossága egyaránt tisztában van, viszont komoly terhet jelent már az is, hogy az itt álló rossz minőségű épületeket elbontsák. A vasalt gépalapokról nem is beszélve… Ezért egy olyan fejlesztési tervet készítettem, ami a költségek minimalizálásával, az épületállomány lehetséges részeinek megtartásával reális és megvalósítható, emellett a múlt egy darabját új, ugyanakkor felismerhető köntösbe öltözteti.
A tervezés megkezdése előtt fontos volt az igények felmérése. A lefolytatott beszélgetések alapján, egy művelődési-rendezvényház jellegű épület programja körvonalazódott. Az épületek felmérése során a csarnoképület volt az, ami menthetőnek bizonyult. A vályogházak tekintetében csak a bontás lehetősége maradt. A terv súlypontját az egykori Schuler írószergyár acélvázas épülete képezi. A csarnok egy falakkal határolt udvarba kerül. Az elsődleges funkciók ebben a tömegben kaptak helyet (rendezvénytér, ruhatár, büfé, mosdó, öltözők). A csarnok és a belső udvar foglalatát képező külső tömegek a másodlagos kiszolgáló funkciókat látják el. (irodák, gépészet, raktár, kávézó, könyvtár…)
A két egység kialakítása, szerkezete között igen erős a differencia. A rendezvénytér egyértelműen a komplexum központja. Ennek az épületnek a vázszerkezete, alapszerkezete, ami adott volt. Eredeti állapotában a csarnokot kopilit üvegpalló határolta. Állapota, hőhidas megoldása nem teszi lehetővé, hogy egy korszerű épület határoló falaként működjön. Ugyanakkor már a terv kezdeti fázisaiban szóba került az esetleges hasznosítás. A csarnok külső falszerkezetét függönyfalra cseréltem, ami lehetővé teszi a belső udvar teljes körű áttekinthetőségét. Az üvegfal elé az elbontott és újrahasznosított kopilit üvegpallókból készítettem egy előtét szerkezetet. Ez árnyékolóként (klímahomlokzathoz hasonlóan) védi a homlokzatot a napsugárzás hőterhelésétől.
Fontosnak tartottam, hogy olyan legyen ez az épület, amit az emberek ismernek, megismernek, elfogadnak. Egy ilyen tervnél ez kiemelt szempont, mert ebben tud igazán erősebb lenni egy új épületnél. Ehhez jelentős részben hozzájárult az említett üvegpallók hasznosítása.
A kiszolgáló épületek is az egyszerűségre törekednek. Szempont volt, hogy akár a helyi mesterek is meg tudják építeni, és az építkezés egy családi ház-szintű kivitelezéssé tudjon egyszerűsödni. A falszerkezet 44 cm-es falazóblokkal készül, kívül fehérre vakolt felülettel. A födémszerkezet előregyártott rendszerű, a nyílászárók egyszerű fa tokszerkezetűek.
Az épület a belső udvar felé fordul, az utcák irányába zártan viselkedik. A teljes zártságot előregyártott műkő elemek oldják, amik a nyílászárók elé tett szerkezetként résnyire megnyitják a belső tereket az utcák irányába. A kialakult terv érdekessége, hogy miután sok-sok elemzés, számolás, verziók készítése után eljutottam eddig az állapotig, kialakult egy olyan épület, aminek a modellje, tesztelése már megtörtént, abban a bizonyos tíz évben (1990-2000), amikor az önkormányzat a csarnokot rendezvényekre használta és a vályog épületekben helyezte el a kiszolgáló funkciókat. A SCHULER egy multifunkcionális rendezvényház, ami a közösség ünnepségeinek, eseményeinek megrendezésére szolgál, és emellett meg is lehet építeni.
Köszönet a segítségükért a Rajzi tanszék munkatársainak, Balogh Balázs tanszékvezető úrnak, és külön köszönet segítségéért és bátorításáért építész konzulensemnek, Kertész Andrásnak!
Gál Róbert