Alvar Aalto munkásságából a Finnország nyugati részében található Seinäjoki városának jutott a legtöbb. Ezek a mesterművek a várostervezéstől a legkisebb ajtórészletig az egész közösség identitását meghatározó, felbecsülhetetlen értékek. Az építészről elnevezett kulturális és adminisztratív központ öt alkotását foglalja magában: a városházát (1958-65), a kormányépületet, a színházat, a Lakeuden Risti (a síkságok találkozása) templomot (1957-60) és a régi könyvtárat. Asmo Jaaksi, a JKMM építésze beszélt a megszentelt Aalto-központ bővítésének kihívásairól.
Az 1963-1965 között épült könyvtárat a mai kor igényeinek megfelelően a JKMM 2008-as pályázaton győztes terve, a régi és az új harmonikus összjátékára épülő „Lóhere” („Apila”) koncepció alapján bővítettük. Az új épületrész tiszteletben tartja a védett építészeti értékeket, miközben büszkén viseli kortárs megjelenését. Az utánzás lehetőségét messze elkerülve törekedtünk a mester munkáira jellemező karakter megteremtésére. A régi könyvtártól elkülönülő, de hozzá földalatti folyosóval kapcsolódó kiterjedt tömeget három tömbre osztottuk fel, hogy a lehető legharmonikusabban illeszkedjen a városképbe. Az eredmény egy izgalmasan változatos forma, mely a különböző irányokból szemlélve mindig más kontúrt rajzol.
A látszóbeton belsőket gondosan, előre meghatározott helyeken ablakokkal és nagyobb üvegfelületekkel törtük át, amelyek megadják a kilátást az Aalto-központra. A főkönyvtár üvegfalán át a környék főbb látnivalói mind feltárulnak: a harangtorony, a templom és az eredeti könyvtár legyező formájú homlokzata. Az épület többfunkciós szíve és kötetlen gyülekezőtér is egyben a széles lépcsőház, amely többek között a földszinti gyűjteményes termekhez vezet.
Az új könyvtár külső héja jellemzően réz, mely összefüggő felületként végigfut a homlokzatokon, a lábazaton és a tetőn, valamint az anyagbeli folytonosság jegyében helyenként függőleges rácsozatot formál és beborítja az ajtólapokat is. A réz nem újdonság a városnak, az Aalto-központ tetőinek zöld patinája madártávlatból szembetűnő. Az előoxidált rézlemez barna színe jól elkülöníti a könyvtárat a környező épületek fehérségétől. A külön ide tervezett, rézsútosan rakott és különleges formájú rézpikkelyek életteli színjátéka egyedi látványt nyújt, amelyek közül néhány zsindely a falevelek árnyjátékára emlékeztető szellőzőrácsot formál.
A cikk megjelent a Copper Architecture Forum 33/2012 számában, angol nyelven.