Vály Sándor Finnországban élő magyar képzőművész, médiaművész. Selected life című installációiban a fő téma a kreatív, alkotó ember.
Sándor Vály (1968 - ) képzőművész, médiaművész, 30 év után tavaly júniusban állított ki először Magyarországon, Pécsen a Fényfesztivál alkalmából mutatta be Gótikus hologramok című installációját. Művészetét konceptuális és filozófiai dimenzió jellemzi, amely nemcsak a festészetre korlátozódik, hanem kiterjed a szobrászat, a zene, a film és az irodalom területére is, átfogó gondolatiságra épülő műalkotásokat hozva létre. Selected life című installációiban bemutatott Vály hőse az örök alkotó embert, aki a teremtés, az alkotás kulisszatitkait osztja meg a közönséggel, amelynek során a felmagasztalt művészeti alkotási folyamat karikaturisztikus elemei a némafilmek világát megidéző csendben villannak fel, amelyet a teremben elhelyezett és szabadon használható pianínó hangja kísér(het).
A filmekről az alkotó így vall: „Rövidfilmjeim ezekről a pillanatokról szólnak, amelyek némán, láthatatlanul ott vannak a legvéresebb, legkomolyabb művekben is; a nevetés, a humor, amelyre szükségünk van elviselni az életet, de leginkább önmagunkat. (... ) Témáim az idővel, a magánnyal, a kommunikációval, a múlandósággal, a halállal való örökös viaskodással foglalkoznak, - nagy dolgokkal, amelyek sokszor kicsinyesen mérgezik meg az alkotó életét, ugyanakkor nem élhetne meg nélkülük. Perverz paradoxon, amely inspirálja az alkotót."
A FUGÁban látható filmek igazi dadaista alkotások, nem úgy, hogy reprodukálják a dadaizmus korában született bármely művészeti akciót, hanem azáltal, hogy a heroikusnak vélt művészeti alkotófolyamatból megmutatják azokat, amelyekben a művész a legesendőbb, a legemberibb, tagadva egyszersmind a műalkotás kitüntetett folyamatát. Ezek az életszilánkok magát az életet teszi a műalkotás tárgyává.
„Szabadság: DADA, DADA, DADA, az összefodrozott színek állandó ordítása, minden ellentét és ellentmondás egymásba fonódása, a groteszk jelenségeké, a következetlenségekké: AZ ÉLET."- írja Tzara 1916. februári manifesztumában, kifejezve, hogy a dada nem művészet akar lenni, hanem épp a művészet tagadása, az élet műveszetté nyilvánítása. A dada szellemisége tehát nem állt meg, tovább ívelt a múlt századon, újabb és újabb művészeti törekvésekben artikulálódva, egészen a máig vagy mindaddig, amíg az ember bátran és kritikusan mer rákérdezni önmagára és le meri dönteni önön bálványait.
A kiállítás 2020. március 16-ig tekinthető meg a FUGA Budapesti Építészeti Központban
Szerk: Somogyi Krisztina