A nyugati és keleti (kínai) festészet között alapvető történeti különbséget a
perspektíva kezelése jelent. A 13. század után a nyugati festészet felfedezte
az egy iránypontos perspektívát. A kínai művészek ezzel szemben - habár
ismerték az iránypontos perspektíva szabályait - előnyben részesítették a
"párhuzamos perspektívát", olyan tájképeket alkotva, amelyben a
szemlélő saját utazást tehet.
Az új múzeum a nanjing-i Pearl Spring üde, zöld környezetében, a Kortárs
Nemzetközi Építészeti Kiállítás kapujában helyezkedik el. A múzeum feltárja
a különböző nézópontokból nyíló panorámát, a tér változatos rétegeit és
kiterjed a köd és víz irányába, így megidézve a mély, és változékony tér
titkait, akár egy korai kínai festmény. A múzeum alsó szintjét a párhuzamos
perspektíva szerint szerkesztett kert és annak fekete, bambusz-mintázatú
vasbeton falai alkotják, amik fölött "lebeg" a könnyed épülettest.
A kert egyenes ösvényei fokozatos átmenettel fordulnak át az emelet
kanyargós közlekedőibe. A felső galéria, magasan a levegőbe emelkedve
az órajárással megegyező irányban fordulni látszik, csúcspontjáról pedig
láthatóvá válik Nanjing városának távoli sziluettje. E vizuális kapcsolat teszi a
vidéki helyszínt városivá, Nanjing Ming-korabeli településének részévé.
Az udvart újrahasznosított helyi téglaburkolat borítja, amelyet a Nanjing
szívében fekvő, elpusztult udvarokból hoztak ide.
A múzeum épületén megjelenő színek, a fekete és a fehér ugyancsak a régi keleti festményeket idézi, egyben nagyszerű háttérként szolgál a kiállított művészeti és építészeti alkotások változatos színeinek és felületeinek. A bambusz, amely korábban az építési helyen nőtt, a vasbeton szerkezeteken köszön vissza, átható fekete foltot képezve. A múzeum hűtését és fűtését geotermikus források biztosítják, vízigényét pedig az összegyűjtött esővíz fedezi.