Sörgyári megálló Csehországban
Kicsi, de jól végiggondolt, a környezetéhez finom jelekkel hatásosan illeszkedő, a természet és az épített örökség előtt is tisztelgő, és egyúttal maximálisan funkcionális vasúti megálló épült Észak-Csehországban. A Domyjinak építész iroda tervezte megállóhely több apró meglepetést tartogat a sörbarát utazó számára. Bán Dávid írása.
A nagyszabású, pompás és hatalmas szervezettségű pályaudvarok, intermodális csomópontok természetesen komoly kihívást jelentenek a vasúti építészet különböző szakági tervezői, illetve a várostervezők számára. De a maga nemében ugyanolyan kihívás egy kis léptékű, nem is túl jelentős helyen levő vasúti megállóhely ötletes, funkcionális és a környezetéhez kapcsolódó, azzal indirekt utalásokkal harmonizáló kialakítása. Nemrég mutattuk be a Hollandiában megvalósuló „kellemes állomások” programot, amelynek törekvése a kis és középméretű állomások minőségi, biztonságos át- és kialakítása, de máshol is egy-egy rejtett kincsre bukkanhatunk. A csehországi Varnsdorf városának Pivovar Kocour, azaz „Kandúr sörgyár” elnevezésű megállóhelye egyfajta szabad ötletelés eredménye, de ugyanakkor egy tisztességesen végiggondolt, masszív, jó minőségű, anyaghasználatában a környezetére és a hosszú távú fenntarthatóságra is ügyelő, határozott építmény.
Csehországban nem idegenkednek a vasút egyes területeinek magánkézbe adásától és üzemeltetésétől. Ugyanígy nem zárkóztak el a vasúti hatóságok egy magánberuházásban megépült vasúti megállóhely elől sem, amit a 2008-ban alapított, közvetlenül a német határ mellett fekvő Kocour sörgyár épített látogatóinak, dolgozóinak. A Drezda–Ebersbasch–Zittau–Liberec között futó, úgynevezett 828 sz. regionális vasútvonalon, a sörgyár megbízásából a Domyjinak építész iroda kicsi, de annál karakteresebb megállóhellyel rukkolt elő, amelynek alaphangulatát a környező ipari vidék és a 16 000 lakosú városka történelme adta meg. Az igazából csak esőbeállóként, illetve a napsütés elleni védelemként szolgáló építmény egyetlen meghatározó tömbből áll: egy hatalmas acélkockából, amely két irányban nyitott. A tervezési koncepciót a hagyományos, fából készült sörös rekeszek inspirálták, így a domináns acél mellett a masszív faanyag használat jellemzi az építményt. Az összhatás legfőképpen a környező ipari örökségére utal, ugyanakkor fontos volt a tervezők számára, hogy a természeti táj is valamilyen formában megjelenjen az építmény hangulatában, erre utal annak rusztikus hatása.
Az önmagában álló, személyzet nélküli pihenőhely erőteljes struktúrája kettős célt szolgál: a durva, kemény anyaghasználat, az említett ipari környezetre való utalás mellett az időtállóságot is igyekszik biztosítani. Az acélkockába illesztett, illetve az abból kilépő hosszan elnyúló fapadon ül a sörgyár emblémájából ismert figurájának, egy macskának piktogramig letisztult, ötletesen egyszerűsített kedves verziója, szintén acélból. A padon ülő, térplasztikaként működő macskaszobor vetülete megjelenik magán az épületen is, kipontozott, átlukasztott formában. Az embléma megjelenítése a különböző fényhatások miatt szinte állandóan változik: hol a napfény hatol át az átlukasztott szerkezeten és rajzolja a padlózatra az ismert macskaformát, hol pedig, az esti LED-es megvilágításban válik messziről is jól kivehetővé.
A 20 mm vékony nyers acéllemez az építészek elképzelése szerint az idő előrehaladtával, főleg az időjárás hatásainak következtében külön életet kezd élni, rusztikussá válik. A feketére festett felületen üt át a kipontozott figurális motívum rozsdásodó színével, valamint kontrasztosan jelenik meg a „pivovar”, azaz sörgyár felirat is. Ugyanígy a padlóburkolásra használt galvanizált rácsozat is a külső hatásokra patinásodik.
A belső térben a masszív pad húzóik végig, a szélén a vasútvonal két irányába következő további állomásainak nevei sorakoznak, így könnyítve meg a tájékozódást is. Maga a menetrend olyan, erőteljesebb polikarbonát keretezést kapott, ami egyben sörnyitóként is funkcionál, a lehulló kupakokat pedig egy tárolórekeszbe lehet összegyűjteni. A fenntartást az igénytelennek mondható anyaghasználat mellett a jól rejtett funkcionális elemek segítik, így például vandálbiztos helyre rejtették az elektromos szekrényt, de szintén bújtatott csatornában fut le az esővizet elvezető eresz is. Az egész építmény az egyszerűségre törekszik, szerkezetében is önhordó acéllapokra épít, amit nem szükséges további oszlopokkal, pillérekkel megtámasztani. A pavilon tájolása jól véd a külső időjárási hatásoktól, a nap nagy részében kellő árnyat nyújt.
A főleg sörbarátokra számító állomásépület mellett, a vasútbarát sörgyár igazgató egy kiselejtezett hálókocsit is megvásárolt a Cseh Vasutaktól, amit az udvaron belül állított fel és alakított ki benne kisebb szállodát. A magánkezdeményezésből létrejött turistacsalogató lépések elé a vasút sem gördített akadályt, így az egyébként eddig csak a Csehországban ritkaság számba menő ale típusú sört előállító gyáráról ismert városka most már különös kis állmásával is felkerült a kuriózumokra vágyók térképére.
Bán Dávid
